Az év legrövidebb éjszakája, amikor szerte a világban tüzeket gyújtanak, ünnepelnek az emberek. De mért június 23-án? És Szent Iván vagy Szent János éjszakája? Tóth János írása.
Szent Iván napja és a nyári napforduló ünnepe ősi mágia, a fény ünnepe szerte a világon. Június 24-e Iván, Szent Iván, Keresztelő Szent János, egyes vidékeken Virágos Szent János, vagy Búzavágó Szent János napja. Az egyházi év egyik kiemelkedő ünnepe, melynek gyökerei nemcsak a bibliai időkre, hanem jóval korábbra nyúlik, hiszen az emberiség megfigyelése szerint a leghosszabb nappal és a legrövidebb éjszaka van ezen a napon - június 23-ról 24-re virradóan. Nyárközép éjszakája.
Bod Péter híres 18.századi lelkész, irodalomtörténész leírásából ismerjük, hogy nagy vita volt a korai egyházvezető tudósok közt, hogy „Keresztelő János innepe légyen-é elől a kalendáriumban vagy az Évángyélistáé? Egyik egyiket, a másik másiakat állatta. Éjszaka megjelentek a szentek, mindenki a maga tisztelőjének, és azt mondották: bene concordes summus in coelis, de nobis non dispustetis in terris”, azaz „A mennyben teljes egyetértésben vagyunk; ne vitatkozzatok felőlünk a földön.”
Így aztán nem juthattak dűlőre, tehát mind a kettő ünnepe ez a nap. Az Iván a keleti egyházakban jelentős, míg a nyugati egyházak Keresztelő Szent János ünnepét ülik meg. A nép szokásaihoz viszont névleg mégis a szent Iván elnevezés csatlakozott, így emlegetik. Ezen a napon fontos a fény, vagyis az azt képviselő tűz meggyújtása és szerte Európában, minden nép ezt teszi ezen a napon.
A kereszténység felvételével számos olyan pogány szokás is átöröklődött. Az egyház előszeretettel tette egy régi pogány ünneppel azonos napra az újat, a keresztényt is, hogy a nép áttérését megkönnyítse. Szent Iván éjjelén például azon túl, hogy tüzeket gyújtanak, az egyház képviselői meg is szentelik azokat. A puritán képzetvilágot így szelidítette meg az egyház - nem ellenszegülve, tiltó paranccsal, hanem élére állva, támogatva, kis változtatásokat eszközölve szentesítette azokat. Így került Szent János születésének napja is a megünnepeltek közé. Sőt, magyarázatot is kínáltak a tűzugrásra.
A keresztény legendárium szerint mikor mert Szent János édesanyaja, Erzsébet és Szűz Mária találkoztak, az akkor már Erzsébet méhéban lévő János is megszentelődött, mivel közel volt az Üdvözítőhöz. A nép még ezt is tovább fűzi azzal, „hogy a látogatás alkalmával János édesanyja méhében ugrált az örömtől. Ezért kell a tüzet átugrani, mégpedig háromszor, hogy Szent Iván közbenjárására a Szentháromság annál nagyobb kegyelmet adjon.” (Felsőszentiván népének hite szerint – Bálint Sándor: Ünnepi Kalendárium I. 1977.)
Keresztelő Szent János hat hónappal volt idősebb Jézusnál - és itt van a fontos párhuzam: Karácsonyt ez a nap éppen hat hónappal előzi meg, amikoris szintén a fényt ünnepeljük. Ezért is mondják őt, utolsó prófétaként Jézus előfutárának. Ráadásul ő keresztelte meg Jézust, így az ő személye kapcsolja össze az Újszövetséget az Ószövetséggel. Hagyományainknak megfelelően, a honfoglalás utáni bizánci kötődések miatt maradt meg a nap a Szent Iván elnevezése.
Szent Iván éjjelének népszokásai
A kultikus tűzgyűjtás Szent Iván előestéjén közös Európai hagyomány. Minden népnél tisztító, gyógyító, termékenyítő erőt tulajdonítanak neki - és persze a nyári napfordulót is ünneplik egyben.
Bod Péter fentebb idézett könyvében írja:
Ezen a napon ilyen dolgokat szoktak cselekedni: 1. A gyermekek szemetet, csontot egybeszednek, hogy azt megégessék és füstöt csináljanak, melynek azt az okát tartják, hogy a tájba a pogányok körül tüzet szoktanak volt tenni, hogy a kígyók ne szaporodjanak ott, minthogy ez Szent János napja tájban szokott lenni, a keresztyének – a tudatlanság is segítvén – a tájban tűzekei tettek, azokat általszökdösték és azt kívánták, hogy minden szomorúságuk égjen el. 2. Égő üszköket szoktak kezekben hordozni és azokkal a határokat kerülni, azt gondolván, hogy így áldatik meg az ő földeiknek termése. 3. Némely hegyeken ezen a napon kerekeket forgatnak, amelyek azt jelentik, hogy a nap már az égen felső pontjára hágott és minden dolgok változnak.
Így aztán mindezt fordíthatjuk arra, is, hogy hogy az Szent Iván éjjele az élet és a világosság győzelmének ünnepe is a sötétség és a halál felett. Az e napon gyújtott tűzről azt tartották, hogy megvéd a köd, a jégeső, a dögvész ellen, termékenységvarázsló hatású, elősegíti a jó termést. Bár a szokás maga természetesen jóval régebbi és főleg azoknál a népeknél találjuk meg, akik a napkultuszt éltették és a hagyományaikat a szoláris naptárak szerint élték meg, nálunk a 16. századtól vannak forrásaink, amelyek ezt a cselekedetet említik:
„János születésének örömére szoktanak Szent Iván estin szerte–szertén tüzeket rakni. Mintha még mostan is örvendeznének néki, hogy Szent Jánost Isten e világra küldötte. Mert szokás idegen nemzetek között kiváltképpen, hogy mikor valami közönséges örömnek mutatását mívelik az emberek, lámpásokat gyújtanak házoknak és tornyoknak ablakin, és a piacon avagy utcákon tüzeket gyújtanak.”
(Telegdi Miklós lelkipásztor lejegyzése 1577.)
Szent János halálának emléke is kapcsolódik a tűzhöz A halálát Salomé – Heródes király unokája – okozta, hiszen a túlfűtött táncáért cserébe az akkor már börtönben raboskodó Szent János fejét kérte. Sok esetben a kutatóink a Szent Iván tüze körül lévő táncot ennek a táncnak a továbbélő emlékeként tartják számon és nevezik sok helyen „jánostáncnak”.
E tánc közben kerül sor a tűz átugrására, mely tevékenységre a Kárpát-medence számos helyéről vannak lejegyzések. Nemcsak magáról a cselekményről, hanem a hozzá kapcsolódó énekekről és táncokról is. A Szent Iván éji tűzugrás szokásának legszebb, legépebb változatait Kodály Zoltán gyűjtötte a 20. század elején Zoborvidéki Ghymes faluban (ma Szlovákia):
„Tüzet megrakatja világos Szent János,
Világolj, világolj, csak addig világolj,
Míg én nálad leszek.
Ha én tőled elmék,
Te is elaludjál.
Jelenti magát Jézus háromszor esztendőben,
Jézus magát úgy jelentgeti már.
Először jelenti nagy karácsony napján,
Jézus magát úgy jelentgeti már.
Másodszor jelenti hangos húsvét napján,
Jézus magát úgy jelentgeti már.
Harmadszor jelenti piros pünkösd napján,
Jézus magát úgy jelentgeti már.
Nagykarácsony napján nagy hóeső esett,
Jézus magát úgy jelentgeti már.
Hangos húsvét napján Duna megáradott,
Jézus magát úgy jelentgeti már.
Piros pünkösd napján rózsa megvirágzott,
Jézus magát úgy jelentgeti már.
És máris itt vagyunk a tűz átugrásának ma már legmeghatározóbb rítusánál, amikor a tisztaság, egészség tűz általi megszentelésén túl a párok összeéneklése zajlik a tüzet átugrók körében. Szokásfolyamataink egyik legszebb eleme az, amikor ezeket a tüzeket a legények szerelmüknek állított májusfájából, májusfáiból rakják és azt átugorva éneklik össze a párokat. Ez lehet így talán a biztos kötés és legerősebb kapocs addig míg nem vonulnak az oltár elé szeretett párjukkal. Ezek az énekek igen hosszúak, van is egy mondás, hogy „hosszú, mint a Szent Iváni ének".
„Vetekedik vélem
Háromféle virág,
Virágom, véled elmegyek,
Virágom, tőled el sem maradok.
Elsőféle virág
A búza szép virág.
Virágom, véled elmegyek,
Virágom, tőled el sem maradok.
A másik szép virág
A szőlő szép virág.
Virágom, véled elmegyek,
Virágom, tőled el sem maradok.
A harmadik virág
A rózsa szép virág.
Virágom, véled elmegyek,
Virágom, tőled el sem maradok.
Ne vetekedj vélem
Te búza szép virág,
Mert bizony tevéled
Széles ez világ él.
Virágom, véled elmegyek,
Virágom, tőled el sem maradok.
Ne vetekedj vélem
Te szőlő szép virág,
Mert bizony tevéled
Szentmisét szolgálnak.
Virágom, véled elmegyek,
Virágom, tőled el sem maradok.
Ne vetekedj vélem
Te rózsa szép virág,
Mert bizony tevéled
Lányok dicsekednek.
Virágom, véled elmegyek,
Virágom, tőled el sem maradok.”
Ez a varázslás arra is szolgált, hogy termékennyé legyenek az új házasok, így számukra is szinte kötelező volt a közösség szeme láttára átugrani a tüzet. A szerelmi varázslatoknak ezen a napon se szeri, se száma. Íme néhány:
Úgy hitték, aki a legmagasabban ugorja át a tüzet, az egy éven belül férjhez megy. A palóc lányok a tűz kialvása után a kenderföldre mentek, és ott egyenként a kenderbe heveredtek. Azt tartották, hogy amelyikük után a letiport kender feláll, az egy éven belül férjhez megy. A lány a kiszemelt legény gatyamadzagjának megszerzésével és elégetésével is magához láncolhatta választottját. Abaúj-Torna vármegyében a fiatal házasok 13 szem parazsat tettek egy fazékba. Az asszony felhajította a fazekat jó magasra, és ha egy szem parázs sem hullott ki belőle, boldog családi életre számíthattak. Volt, ahol ezen az éjjelen a tüzet átugorva barátnők vagy barátok fogadtak egymásnak örök barátságot.
De magával a tűzzel és annak füstjével kapcsolatos szokásokból is sokat ismerünk. Például amerre száll a Szent Iván éji tűz füstje, arrafelé nem lesz dögvész, nem lesz köd, mely elviszi az őszi zöldségek termését, nem veri el arrafelé a határt a jég és nem jelennek meg a kártevők. Ezt még azzal is megerősítették sok helyen, főleg a Felvidék falvaiban, hogy az ekkor gyújtott tűz hamuját szétszórták a határban, mint védelmező port.
„Ég a tűz, szentiváni tűz
Hadd égjen csak, hadd lobogjon
Minden sánta meggyógyuljon.
Ég a tűz, szentiváni tűz
Az épkézláb megmaradjon
A világ ne vakoskodjon.”
(Ghymes)
De ha azt hinnénk, hogy itt már vége is van a Szent Iván éji babonáknak és hiedelmeknek, itt van még néhány, melyből kedvünkre válogathatunk - ha tudjuk, próbáljuk ki! Ha hiszünk bennük, talán úgy is lesz...
Felírhatjuk például egy cetlire azokat a rossz dolgokat, amiket el szeretnénk kerülni az életünkben és azt a tűzbe dobva eltüntetjük az életünkből. Ugyanezt megtehetjük jó dolgokkal is, akkor az már valóra válhat. Az ajtóra kötött mezeivirág-koszorúról úgy tartották, megvédi a házat a tűztől és elűzi a boszorkányokat és a kísérteteket. Ezen az éjszakán sok gazda kioltotta a tüzet házi tűzhelyén, s egy olyan zsarátnokkal gyújtotta meg újra, amely a közös máglyáról származott. A néphit úgy tartotta, hogy Szent Ivánkor virágzik a páfrány. Az aranyosan pompázó virág rövid életű, elhervad és elenyészik. Aki viszont rálel a pillanatra, amikor kitárulkozik, érteni fogja az állatok nyelvét, és meglátja a földbe rejtett kincseket.
Sok szerencsét mindenkinek!
Források:
Bálint Sándor: Ünnepi Kalendárium I. Budapest 1977.
Magyar Néprajzi Lexikon ide vágó szócikkei
Bod Péter 149. kötet In.: Debreceni Református Kollégium Könyvtára
Dsupin Pál: Dalok Szent Iván éjszakájára In.: https://dsupinpal.hu/dalok-szent-ivan-ejszakajara/
