Mióta létezik általános tankötelezettség Magyarországon? És mióta vannak iskolák is? Hogyan költött az állam féléves költségvetésnek megfelelő összeget iskolaépítésre 4 év alatt a húszas években? Mióta van tanterv és kötelező tananyag? Kis oktatástörténeti kitekintés a téli szünet végén - a középiskolai felvételik küszöbén két részben! Az első részben az alapfokú iskolák története következik itt, a tunderpajta.kultura.hu-n!

1925.

A trianoni béke sokkját kiheverni próbáló országban az analfabéták aránya 12%. Iskolák a nép számára alig akadnak - tanulni luxus.  A nyersanyagkincsekben gazdag területeit elvesztett állam megtépázott önbizalmának helyreállítására, új jövőkép teremtésére és gyors felemelkedésre tesz ígéretet 1925-ben egy különleges politikus: gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter. Víziója szerint a kis ország csak hatalmas kultúrájával tud kitűnni. A kultúrából pedig akkor lehet tőkét kovácsolni, ha nem csak magas szinten műveljük a tudományokat, de az általános műveltségi szint is emelkedik. 

 

„ Itt a magyar népművelésnek olyan rákfenéjéről van szó, amelyen nem lehet sem törvénnyel, sem rendelettel, sem a tanügyért való határtalan lelkesedéssel, sem ékesszólással, sem frázisokkal segíteni, hanem igenis téglával és malterral: népiskolák tömeges építésével, és pedig ott, ahol helyszűke miatt beiskolázatlan gyerekek vannak!"

Az közoktatásiügyi miniszter páratlan léptékű iskolafejlesztésbe kezdett. Elsőként népiskolai reformot hirdetett, és már 1925 májusában megjelent az első tanterv, és elindult mellé a Egységes Népiskolai Vezérkönyvek sorozat is.

1926.

A Parlament Klebelsberg kezdeményezésére elfogadta a 1926. évi VII. törvénycikket a mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák felállításáról és fenntartásáról. A tankötelezettség elviekben már 6 és 12 éves kor közt minden magyar állampolgárra vonatkozott, de gyakorlatilag nem volt a gyerekeket hol tanítani. A törvénycikkel viszont új idők kezdődtek: 5 km-es sugarú körökre osztották az állam teljes területét és kötelezték a hatóságokat és a földbirtokosokat, hogy területükön minden körben legalább egy népiskolai tantermet tartsanak fenn. Az állam elsősorban az építkezéseket támogatta - vagyis adta a "téglát és  maltert". A leendő fenntartóknak pedig az építési telek megszerzéséről, a napszámosok béréről, a bútorok és tanszerek beszerzéséről kellett gondoskodniuk. Klebelsberg - egyébként dániai mintára kidolgozott -  programja hosszú távon biztosított anyagi eszközöket: az 1926-ban felállított Népiskola Építési Alapon keresztül  1926 és 1932 közt iskolaépítésre az ország félévnyi költségvetésének megfelelő összeget, 47 500 000 aranypengőt költöttek. A források nagy részét 1930-ig, kisebb hányadát 31-34 közt használták fel.

1930-ig korszerű típustervek alapján 3475 tanterem épült országszerte -  ez  a meglévők bővítése mellett 502 teljesen új iskolát is jelentett, amelyből 405 kifejezetten tanyasi iskola volt.  Ezek az új tanyasi iskolák amellett, hogy a gyerekek tanítására helyet biztosítottak, kultúrközpontként is funkcionáltak a tanyavilágban: gazda-, iparos- és olvasókörök tarthatták itt összejöveteleiket, volt itt könyvtár, némelyekben még gramofon, sőt, filmvetítő gép is. (Egyébként Klebelsbergnek köszönhetően a népművelés nem csak az iskolákban zajlott már ekkor: 1930-ig 1555 népkönyvtár is létrejött. )

Az új iskolák téglából és nem vályogból készültek, döngölt padló helyett fapadlóval, nád és zsindely helyett palatetővel. És gondoltak azokra is, akik nélkül az iskola csak négy puszta fallal körülvett tér: az új iskolákhoz háromszobás tanítói lakásokat is építettek - összesen  és 1525-öt. A nagy gazdasági válság évében, 1930-ban a program véget ért - utána 31 és 34 közt már "csak" 34 iskola épült Magyarországon,

Önművelő egyesületi mozgalommal próbálták az iskola hiányában felnőtt népesség kiművelését is elősegíteni -de sajnos mozgalmi alapon nem sikerült a felnőtt analfabéták magas, 12%-os arányát csökkenteni. Próbálták viszont kitolni a  tankötelezettséget, és a hat elemi iskolai osztály tanterve mellé megjelent a 7.- 8.osztályok tanterve is.  1927-ben már több, mint 100 nyolcosztályos népiskola működött az országban, de a 8 osztályos forma általánossá végül csak 1940-re vált. Ekkor terjesztették ki a tankötelezettséget is 14 éves korig. A népiskolákban a tananyag nem volt sok és nem volt bonyolult: az első négy évben a tanulók írni olvasni és számolni tanultak - az 5. és 6. évben pedig minimális műveltégre tehettek szert. Irodalmat, történelmet, földrajzot és természeti ismereteket tanultak. Az iskolába járás idejét valamennyire igyekeztek a  mezőgazdasági évhez igazítani: október közepén, a betakarítási időszak vége felé kezdték a gyerekek az iskolába járást és áprilisig, a tavaszi munkák kezdetéig koptatták az iskolapadokat. 

1927-ben született meg a polgári iskola intézménye. Polgáriba a négy elemi  (népiskolai) osztály elvégzését követően lehetett beiratkozni, és 4 éven át lehetett ide járni. A felső négy évfolyamon gyakorlati jellegű képzést kaptak a növendékek. A leányok hímezni, főzni, a  fiúk szerelni is tanultak a közismereti tananyag elsajátítása mellett. Itt már az általános műveltségi szint emelésére nagyobb lehetőség nyílt, és a közismereti és természettudományos tárgyak tanítása magasabb szinten folyt, mint a népiskolákban. A népiskolások 12-16%-a iratkozott be a húszas években polgáriba - és ez a szám folyamatosan nőtt az iskolatípus megszüntetéséig, az ötvenes évekig. A polgári iskolákból tanító- és óvónőképzőkbe és szakiskolákba vezetett tovább az út.  Egyetemre nem innen, hanem a gimnáziumokból jelentkezhettek a tanulók - amelyekbe a népiskola 4. osztálya után volt átjárás - ugyanúgy, ahogyan a polgáriba. 

Klebelsberg iskolareformjának köszönhetően egy nemzet emelkedett ki egy bő évtized leforgása alatt az analfabetizmus és műveletlenség mocsarából. Mindezt egy kedvezőnek és nyugalmasnak egyáltalán nem nevezhető történelmi környezetben, két világháború között. Az analfabetizmus felszámolásával párhuzamosan a korszerű tudományos ismeretek átadása is a reform része volt, amelyhez - az alsóbb néprétegek beiskolázása mellett - elengedhetetlenül szükséges volt a középfokú oktatás átalakítása is. Klebelsbergnek köszönhetően jöttek létre a korszerű természettudományos és nyelvoktatást  biztosító reálgimnáziumok, és a leányok továbbtanulását lehetővé tevő leánygimnáziumok is. 

A gimnáziumok reformjáról is hamarosan olvashatsz majd itt, a tunderpajta.kultura.hu-n- jövő héten, a középiskolai felvételik idején érkezünk a cikk második részével!

források: Magyarország a XX. Században . képek: Fortepan/Fortepan