Március 23-án, a Tündérkert Napon mutatja be Ambrus Lajos és Kovács Gyula Tündérkerti pomológia c. új kötetét Demeter Szilárd moderálásával a Nemzeti Színházban. Szerzőnk, Tóth János etnográfus már olvasta a könyvet. Szubjektív esszé és könyvismertető következik - kedvcsináló a nagyszabású pomológiai kötethez a néprajztudós szemén át.
Amikor az ember a kezébe vesz egy ilyen, méreteiben is jelentős művet, önkéntelenül is az jut eszébe, hogy gigantikus munka áll mögötte. Volt már szerencsém többször ilyen jelentős kötetet a kezemben tartani - nem csak a tanulmányaim során kötelezőségből, hanem azért, mert mindig vonzottak a nagy összegző, összefoglaló munkák, amik mintát adnak egy bölcsészeti tudományokkal foglalkozó embernek. Mindig azt mondják számára ezek a könyvek, hogy hosszú időt felölelő, kitartó, több évtizedes kutatással, munkával, kiérlelt gondolatokkal összeállított műveket igenis érdemes írni. Ambrus Lajos és Kovács Gyula most megjelenő Tündérkerti pomológia című kötete ilyen munka.
Követendő példát állít elénk, ahogyan a szerzők elé is állítottak az elődeik. Történelmi korok krónikásai, kiemelkedő személyiségei, tudósai, művészei és munkában megkérgesedett kezű parasztemberei. Ez egy másik világ, mondhatjuk, hogy a múlt - de ez olyan múlt, amely bennünk él és kézzel fogható. Mert itt van előttünk a fák és a kertek formájában.
Ha az ember fát ültet, azt nem kizárólag maga számára teszi, hanem az örököseinek is. A jövőnek, mert van hite abban, hogy Isten ingyen kegyelmében nem csak ő maga részesülhet. Amikor arra gondolunk, ahogyan a falvakba vezető utak mindenhol gyümölcsfákkal voltak szegélyezve, akkor megérthetjük e szándékot. Azoknak a fasoroknak a gyümölcse mindenkié volt, aki az úton járt. Nem gazdasági érdekből ültették őket, hanem a közösségért, amely így juttatott minden tagjának a kegyelemből - megsegítve a Teremtőt a célja elérésében.
Hol tartunk ma ehhez képest? Minden, amit cselekszik az ember egy program, vagy projekt részeként teszi, ezzel skatulyába zárva magát. De szerencsénk is van, mert már ezt sokan felismerték és tesznek is az ellen, hogy ebben a kutyaszorítóban maradjanak. És ha nem tudnák, hogyan kezdjenek hozzá ehhez: itt van előttük a minta. A Tündérkerti pomológia alkotói megcselekedték, „amit megkövetelt a haza”.
A két szerző más-más úton érkezett meg a közös alkotásig.
Ambrus Lajos, József Attila díjas, Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett író, filozófus, borász, pomológus. Igazi polihisztor, szerelmese a gasztronómiának, azon belül is a gyümölcsészetnek. Több évtizede kutatja pomológiánkat, jelennek meg írásai az elfeledett gyümölcseinkről és gyümölcsészeti, szőlészeti, kertészeti, gasztronómiai történelmi múltunkról. Az ő nagy elődei a különféle történelmi korokban nyomot hagyó, kerttel, gasztronómiával, irodalommal foglalkozó kiemelkedő személyiségek voltak - mint Zrínyi Miklós, Mátyás király, Jókai Mór, Tömörkény István, Benedek Elek, a Bólyai testvérek, Petőfi Sándor, Kós Károly vagy Hamvas Béla. A kötetben Ambrus Lajos és Kovács Gyula mind számba veszi ezen elődöket és történelmi korokat a gyümölcsökön és pomológián keresztül.
Kovács Gyula Makovecz Imre- és Prima Primissima díjas erdész, pomológus az 1980-as évek közepén eszmélt rá arra, hogy közvetlen környezetében nemcsak a hagyományos gazdasági tudás, hanem azzal együtt a kultúra is pusztul. Elnéptelenednek a falvak és ezzel tájegységek teljes kultúrája vész a múlt homályába. Ezt megakadályozandó kezdte el oltóvesszők formájában összegyűjteni először szűkebb hazája a Göcsej, Hetés, majd néhány év múlva a teljes Kárpát-medence és az azon túli, a moldvai magyarok által megőrzött gyümölcshagyatékot. Gyula elődei azok a hétköznapi tudást hordozó parasztemberek, akik az életösztön vezérelte bölcsességgel voltak felvértezve: a Szávai Mártonok, Kis Sándorok, a Csatlós Gyuri és Tarsoly Karcsi bácsik - na meg a Malvin nénik.
Kovács Gyula és Ambrus Lajos mintha mindketten egyszerre értették volna meg a nagy előd, Bereczki Máté pomológus felhívását. Bereczki 1824-ben született ügyvéd, pomológus hozta létre a Mezőkovácsháza melletti Kunágota pusztán hazánk egyik legszebb gyümölcsöskertjét. Munkájában, a Gyümölcsészeti vázlatokban ekképpen adja ki a feladatot a jövő pomológusainak:
„E Vázlatokban csak anyagot igyekeztem összegyűjteni annak számára, a ki egykor nálamnál több szellemi és anyagi tehetséggel fölruházva, vállalkozni fog a magyar gyümölcsészet rendszeres megírására: de ezen anyagot úgy igyekeztem egymás mellé és egymás után csoportosítani, hogy azt ne csak a tudományos író, hanem a nagyközönségben is mindenki, a ki a gyümölcsészet áldásteli tudománya iránt érdeklődik, hasznára fordíthassa. (…) Hiszem, hogy hazámfiai közül — kivált azok, akik az idegen nyelven irt munkákat nem olvashatják vagy, a kik idegen nyelven irt gyümölcsészeti munkákat még nem olvastak — többen lesznek, a kik előtt mindaz, a mit e „Vázlatok" tartalmaznak, az újdonság becsével fog birni; mer, sajnos! a gazdasági szaklapokat hol az egyes tárgyakat közlöttem is már, kevesebben olvassák, mint a politikai lapokat, és e kevesek közt is vajmi kevesen vannak, a kik figyelmökkel érdeklődve kisérnék a gyümölcsészet irodalmát is. Már pedig arról örömmel győződtem meg, hogy a gyümölcsészetnek napjainkban mind-mind több barátja, kedvelője akad hazánkban is." (Bereczki Máté: Gyümölcsészeti vázlatok I-IV. 1877.)
Bereczki Máté kortársai között sok kiemelkedő személyiség akadt, aki kert-emberként is tevékenykedett közéleti szerepe mellett. Számos író, művész, közéleti személyiség adta arra a kordivatra a fejét, hogy kertet gondozzon, szőlőt műveljen. Ismerjük munkásságukat, mi több: a kedvenceiket. Vagyis: megismerhetjük, ha belelapozunk a Tündérkerti pomológiába, amelyben a szerzőpáros bemutatja mindezt.
A történelmi folyamatokba és históriákba ágyazott Tündérkerti pomológia Mikszáth Kálmán egy emlékével indul, amikor a budapesti Andrássy úti Szalonban megrendezett Szinyei Merse Pál életműkiállítást látva felidézte a saját Tündérkertjét Sáros megyében. Egy kép hatása alá került, a Virágzó almafák hatása alá, amelyet meg is vásárolt. És ezt a képet viszi tovább saját mesevilágába.
Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi történetén keresztül vezet be abba a világba, mely világ a magyar nép ajkán népmesévé nemesedett. A virágzó fa látványa után elénk tárul a gyümölccsel megrakott Tündérkert legszebb fája, melyet minden éjjel elvarázsolt tündérek csókák formájában lopnak meg.
Ambrus Lajos és Kovács Gyula is valahogy így néz a kertre: nem csak létezésünk szép velejárójának, hanem művészi alkotásnak tekintik. Minden kertet, minden gyümölcsfajtát mindet a maga kultúrtörténetével megfűszerezve tárnak elénk - ahogyan ezt Bereczki Máté is megfogalmazza:
„A szobrász életet ad a durva kőnek. A festész megeleveníti a durva vásznat. A gyümölcsész, midőn egy vad fát megnemesit, merész kézzel a teremtés művébe avatkozik; magát az áldott természetet, magát a szép természetet, teszi áldottabbá, bájolóbbá maga körül."
A szerzőpáros úgy kíván az olvasóból kert-embert faragni, hogy nem a száraz tudományosság milliméter pontosságú szikéjével, hanem az oltókés, a kapa, az ásó és a kasza adta vállszéllességgel, a szerszámok által megkövetelt alázattal, a munka becsületével válhassunk igazi kertészekké, felvértezve évszázados források adta tudással.
A Tündérkert mozgalom maga is ezt tanítja, hiszen közösségalakító és közösségmegtartó erővé kívánja tenni a kétkezi teremtő munkát. Kultúrateremtő helyek, amelyek hirdetik a ma már egyre elfogadottabb, sok közösség által követett életfelfogást Ernst Fritz Schumacher német közgazdász A kicsi szép című tanulmánygyűjteményéből.
„Mindenekelőtt szükség van a munka megfelelő filozófiai felfogására, amely a munkát nem annak tartja, amivé ténylegesen lett - embertelen napszámnak, amelyet az automatizációnak minél hamarabb feleslegessé kell tennie, hanem olyan valaminek, amit a gondviselés az ember teste-lelke javára szánt. A család mellett a munka és a munka által létrehozott kapcsolatok képezik a társadalom igazi alapját.”
A Tündérkert mozgalom alapját az a göcseji kert adja, mely ma 3600 termő gyümölcsfajtát számlál, mégannyi egyéb táji változatával, így ez Közép-Európa, de talán egész Európa legnagyobb génbankja. A mozgalom célja, hogy ne csak egyben maradjon meg gyümölcsészeti hagyományunk ezen az egy helyen, hanem az összegyűjtött fajták azok kerüljenek vissza természetes közegükbe, közösségeibe, ahonnan vétettek - hiszen minden fajta a legkönnyebben akkor pusztul el, ha csak egy helyen van - ahogyan történt ez a nagy elődök virágzó kertjeivel is, amelyeket elsodortak a történelmi idők. Ezt nem engedheti a hagyományok átörökítésében hívő ember. Így mára nagyjából ötszáz kisebb-nagyobb kert hirdeti a Tündérkertek valóságát - megtartó erőt és közösségeket adva ezzel ezzel társadalmunknak.
A Tündérkerti pomológia nem vállalkozhat arra, hogy a teljes fajtagazdagságot, a kert minden egyedét bemutassa, hiszen arra nem is alkalmas még így sem, a maga majd ötszáz oldalával - mellesleg nem is tartozik minden fajtához történeti forrás. Kiemelten a legfontosabb fajtákat veszi számba és ezeket állítja rendszerbe. Kiváló, gazdag illusztrációkkal (Kesselyák Rita rajzaival) és történeti forrásdokumentumokkal mutat be 83 almafajtát, 45 körtefajtát a hozzájuk kapcsolódó históriákkal, rendszertani csoportba szedve.
Persze ezek mellől nem hiányozhatnak más fontos gyümölcseink, mint a birs, a szilva, a cseresznye, a meggy, a barack, a kajszi, a berkenye és a naspolya. A kötet arra is vállalkozik, hogy a kiemelt fajtákon keresztül megmutassa azok hasznosságát a gasztronómiában vagy a népi gyógyászatban. Így kapott helyet benne az aszalás, az ecet- és pálinkakészítés, és a befőzés. Megismerhetjük belőle az oltás fortélyai mellett az ültetés tízparancsolatát is, valamint a történelmi vármegyék, tájegységek és kistájak jellemző, jól ültethető gyümölcsfajtáit.
Ezzel a tudással teljesedhet ki az, aki kert-emberségre adja a fejét. Mert lehet ezt nem csak nagyban, de kicsiben is csinálni. Akkora léptékkel, amely éppen számára adatik. Ahogyan Bethlen Gábor fejedelemtől származó mondás tarja: „Nem mindent lehet megtenni, amit kell, de mindent meg kell tenni, amit lehet”.
Kezdheti mindenki a kertjével. A kert-ember hitvallása meg vagyon írva. Így adva vágyat az olvasónak, hogy közelebb kerülhessen a természethez és esélyt arra, hogy mindnyájan egy fenntarható világban élhessünk.
A könyv üzenete még, hogy miért ne lehetnénk úgy fogyasztók, hogy egyben teremtők is vagyunk és hiszünk Isten ingyen kegyelmében! Igaz ez nemcsak a kertművelésre, gyümölcsészetre, hanem egész kultúránkra is! Választás kérdése, mindenki dönthet ebben, a kézikönyv készen van!
Csak így teljesülhet Bereczki Máté, Somogyi Imre és Németh László álma, „hogy Isten legszebb gyümölcsöskertjévé változtassuk Magyarországot”.
A könyv a Kortárs Könyvkiadói Kft. és a Petőfi Média Group Nonprofit Kft. közös kiadásában, a Culinaria Hungarica sorozat IV. részeként jelenik meg 2025. március 25-én Gyümölcsoltó Boldogasszony napján. A könyvbemutatót a Tündérkertek Napján, március 23-án Demeter Szilárd moderálásával tartja a két szerző a Nemzeti Színházban 15 órától.
