A Magyarpalatkai Banda a táncházmozgalom egyik legismertebb és legkedveltebb adatközlő vonószenekara. Őszi magyarországi turnéjukon Kiscsőszön is játszanak!

Az erdélyi Mezőségen található Magyarpalatka  a környék egyik legjelentősebb zenészközpontja. Az itt élő cigányzenész dinasztiák nemcsak saját falujuk, hanem sok környező település (például Báré, Kötelend, Mezőgyéres, Mezőkeszü, Vajdakamarás, Visa) zenei igényeit is kielégítették. A zenekar egyaránt játszik magyar, román és cigány népzenét.

Számos zenész muzsikált itt, többen a biztosabb megélhetés érdekében más falvakba költöztek át. A zenészek szinte mindannyian rokonságban állnak egymással, tudásukat hagyományosan továbbadják a generációk között. Korábban akár öt zenekart is ki tudott állítani a falu. Jelenleg két zenekar van, melynek közös tagjai is vannak ugyan, de a két banda mégis elkülönül (a faluban úgy hívják őket, hogy az „öreg” és a „fiatal” banda). Az „öreg” zenekar működik aktívabban, nekik van több külföldi, például magyarországi fellépésük is.

A magyarpalatkai vonószenekarok korábban háromtagúak voltak, hegedű-brácsa-bőgő felállásban zenéltek. A 60-as évek környékén tértek át az ötfős felállásra, amit a hegedű és a brácsa megkettőzésével hoztak létre. A két hegedű mindig ugyanazt a dallamot játssza, bár néha a két prímás játékában oktávpárhuzam figyelhető meg. A brácsa az erdélyi zenekarokra jellemző háromhúros brácsa, melyen dallamot nem játszanak, kizárólag kísérőhangszerként alkalmazzák, főként dúr hármashangzatok megszólaltatásával. Bizonyos tánctípusok kíséreténél (például szökős, korcsos) a két brácsa eltérő ritmuskíséretet ad, a többinél egymást erősítve ugyanazt játssza. A bőgős csak a hangszer legmélyebb húrján játszik, melyet a szokásos kontra Á helyett kontra C-re hangol.