A Galga Folk Portán életre kelnek a már-már feledésbe merülő szokások is!
tollfosztás (főnév)
Az a rendsz. társas tevékenység, amelynek során tollnak, kül. pehelytollnak a száráról letépdesik a szálakat, a pihéket. A tollfosztás eredménye egy dunyhára való volt. || a. (népies) Az a dalolással, évődéssel kapcs., főleg téli falusi összejövetel, ahol ez folyik. És mi minden lehet majd ezekből [a libákból]! Pehely, tollu [= toll], abból azután tollfosztás. (Mikszáth Kálmán) Szerette a dalokat, amelyeket a cselédlányok a vízmerítő kút körül vagy a tollfosztásnál énekeltek. (Krúdy Gyula)
(Magyar Nyelv Értelmező szótára)
A tollfosztó az asszonyok, lányok társas munkája volt a téli időszakban. Néhol még ma is eleven hagyománya van. Bérelt vagy meghívásra látogatott házaknál fosztottak. A tollfosztás, mint a többi kaláka jellegű munka, egyúttal a közös szórakozás alkalmát is jelenti -írja a Magyar Néprajzi Lexikon.
Lukácsházán a tollfosztásba csak azért mentek el a legények, hogy elszórakozzanak. Mikor a fosztást befejezték, áldomást ittak. Akkor a gazdasszony süteménnyel, borral kínálta a segítőket. Tiszaföldvár vidékén az volt a szokás, hogy a legények összeszedték a kocsányokat, és a lányok háza elé szórták, majd másnap megfigyelték, hogy eltakarították-e. Így tették próbára a lányokat. A Bódva vidékén a tollfosztóba már csak a komoly udvarló mehetett, de az sem maradt sokáig. Palóc vidékeken, ahol a fonó jelentősége sokáig megmaradt, a tollfosztó hagyományai nem voltak olyan színesek. A Dunántúlon azonban a tollfosztó vette át a fonó szerepét.
Vajon Acsán mi vár a tollfosztóban? Szombaton kiderül!
