Magyarország | Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye | Taktaharkány | Gépállomás u. 4.
Egy gazdag történelmi múlttal bíró település - amelynek lakói büszkén mutatják be hagyományaikat!
Taktaharkány ősrégi település a Taktaköz kapujában. A "Váradi Regestrum" említi először mit lakott helyet 1211-ben "Horkyan" néven - amely eredete a Honfoglalás idejére vezethető vissza. Valószínűleg Töhötöm fiáról, Horka vitézről kaphatta nevét. A gazdag történelmű falu lakosai a mai napig büszkék hagyományaikra, ápolják és életben tartják azokat - és szívesen megmutatják az arra járóknak! A Tájház és udvara ehhez nagyon jó helyszínül szolgál!
Nagy Lajos király 1352-ben Harkányt 10 másik faluval együtt az ónodi és bőcsi Zudar családnak adományozta. 1405-ben Izsépyek, Cseleyek és Dabaik voltak a birtokosai, 1435-ben királyi adományként a Monokiak és Dobaiak kapták. 1561-ben és 1567-ben törökök elpusztították a községet. 1598-ban I. Rákóczi Zsigmond mint egri és szendrői várkapitány vette birtokba a Harangod vidékét és Rákóczi birtok lett a település. A XVII. század közepén több alsó-zempléni és borsodi faluval a hajdúvárosok között szerepelt Harkány, ahová a Rákócziak telepítették vitézeiket.
1687-ben a törökök ismét elpusztították, a település 30-40 évben át teljesen elhagyatott maradt. Lakói a Taktaköz nádasaiban, zsombékosaiban húzódtak meg. 1697. júliusában a község határában verték le a Tokaji Ferenc vezette felkelést a harangodi csatában.
Az 1850-es években Koppely Fülöp bérelte a környéket, mint Almássy-birtokot, s hamarosan meg is vásárolta. Ő maga felvette a Harkányi nevet és nagy kiterjedésű birtokát mintagazdasággá fejlesztette. Bárói rangot kapott, s 1945-ig a volt szabad jobbágyok és nemesek mellett birtokból élt a lakosság jelentékeny része. A török harcok és Rákóczi szabadságharc elcsitultával a Taktaköz nádasaiból és a szomszédos Szabolcs megyéből az 1668-1717-es években visszaköltöztek az elbujdosott lakosok. 1717-ben már működött a református egyház. 1722-ben már papja is volt a községnek, s rendelkezett pecséttel. is. Az 1773. évi "Consciptió Posseionis" szerint 59 adófizető család élt a faluban mintegy 300 fővel, s 1777-ben már az "Aspremont gróf örökösei, az Almásyak szabad jobbágyai", jogállásait "Harkány helységek Urbárioma" szabályozta. 1787-ről már a parasztok gazdasági helyzetét is ismerjük: 1097 lakosa van, s a szabad jobbágyoknak 2688 hold földje.
Az 1850-es években megindított Tisza-szabályozási munkák, az 1858-ban megindult vasútépítési nagy jelentőségű gazdasági fellendülést hozott, mely párosult a kiegyezés utáni politikai nyugalommal is. 1907-1911-ben történt a Takta szabályozása, s így nagy kiterjedésű lápos-mocsaras terület vált megművelhetővé. 1848-ban katonai gyülekező- hely volt a község, s többen részt vettek a szabadságharcban. Közben 1831-ben az országos kolerajárvány itt is sorra szedte áldozatait, 1834-ben kisebb mértékű földrengés érintette a községet.
