A könnyűlovas fegyvernem, amelyet a magyarok mintájára alakítottak ki Európa hadseregei. Hadik megsarcolta Bécset, De kik voltak eredetileg a huszárok?

Mátyás király huszárjai

A huszárok Hunyadi Mátyás uralkodása idején jelennek meg először a forrásokban. „Equites levis armaturae, quos hussarones appellamus.” (könnyű fegyverzetű lovasok, akiket huszároknak nevezünk.) - írja Mátyás egy oklevélben.

Mátyás király hadseregében a könnyűlovasság különösen fontos szerepet kapott. A gyorsan mozgó lovasok képesek voltak mélyen az ellenséges területek mögé jutni, híreket hozni, portyázni vagy meglepetésszerű támadásokat indítani. 

A fénykor: Mária Terézia huszárjai

A huszárság igazi aranykora Mária Terézia uralkodása ideje. A magyar huszárok Európa-szerte hírnevet szereztek maguknak, és a Habsburg hadsereg egyik legütőképesebb lovasságává váltak. Igazi hősök, legendás karakterek korszaka volt ez.

Nádasdy - aki legyőzte a verhetetlen poroszokat

Nádasdy Ferenc a 18. századi magyar huszárság egyik legjelentősebb hadvezéreként a hétéves háború idején szolgált Mária Terézia hadseregében. 1757-ben döntő szerepet játszott a porosz király, II. Frigyes elleni hadjáratban. A kolini csatában a császári–királyi sereg oldalán harcoló lovasság egyik főparancsnokaként irányította a huszárokat - akik segítségével a Habsburg sereg súlyos vereséget mért az addig verhetetlennek vélt porosz hadseregre. Nádasdy lovassága az ütközet során többször is áttörte az ellenséges vonalakat, és üldöző támadásaikkal teljesen megzavarták a poroszokat.  A haditettek elismeréseként Mária Terézia Mária Terézia létrehozta a Mária Terézia-rendet, amelynek nagykeresztjét elősként Nádasdy kapta meg.  A hadvezér később a hadsereg egyik legmagasabb rangját, a tábornagyi címet is elnyerte.

Hadik - aki megsarcolta Berlint

Hadik András 1757 októberében, a hétéves háború idején mintegy ötezer huszárral és könnyűlovassal merész vállalkozásra indult: Berlin ellen. A porosz haderő nagy része éppen máshol harcolt, így Hadik gyors menetben, kerülőutakon, a felderítést és a meglepetést kihasználva közelítette meg a fővárost. Október 16-án csapatai bevonultak Berlinbe, és – komolyabb ellenállás nélkül – sarcot vetettek ki a városra. A legenda szerint 300 ezer tallért és több tucat pár kesztyűt is követeltek Mária Terézia számára. A huszárok néhány nap múlva, mielőtt a porosz erősítés megérkezhetett volna, fegyelmezetten kivonultak.

Kováts - az amerikai huszárparancsnok 

Kováts Mihály karcagi nemes 1724-ben született, és fiatalon huszártisztként kezdte katonai pályáját. A 18. században több európai hadseregben is szolgált, majd amikor kitört az amerikai függetlenségi háború, a szabadság ügyének ajánlotta fel kardját. 1777-ben Benjamin Franklinhez írt levelében jelentkezett szolgálatra, és hamarosan csatlakozott Kazimierz Pulaski lovassági alakulatához. 1778-ban kinevezték a híres Pulaski-légió huszárezredének parancsnokává, ahol a magyar huszárok hagyományai szerint szervezte és képezte ki az amerikai lovasságot. A kortársak szerint rövid idő alatt az egyik legjobban kiképzett lovas alakulat jött létre a kontinentális hadseregben. Kováts 1779. május 11-én esett el a charlestoni ütközetben, amikor lovasságát vezette a brit csapatok ellen. Az amerikai hadtörténetben ma Pulaski mellett őt tartják az amerikai lovasság egyik megalapítójának.

Katonai lovak és ménesek

A huszárság erejének egyik titka a kiváló lovakban rejlett. A 18. század végén II. József uralkodása alatt az állam tudatosan kezdte fejleszteni a katonai lótenyésztést. Ekkor jöttek létre azok az állami ménesek, amelyek később világhírűvé váltak. A mezőhegyesi ménes például a hadsereg számára tenyésztett kiváló lovakat, amelyek kitartásukkal és gyorsaságukkal ideálisak voltak a huszárok számára. A későbbi híres magyar lófajták – például a gidrán vagy a nóniusz – is ezekből a katonai tenyészetekből származnak.

A viselet és a harcmodor

A klasszikus huszár harcmodor a gyors mozgás, meglepetésszerű csapás és visszavonulás kombinációja volt: nem tartós frontszembenállásra, hanem hírszerzésre, ellenség háta mögötti portyákra és gyors vágtákra tervezték. A harcmodorhoz az öltözet és a lószerszám is alkalmazkodott. A huszár testhezálló dolmányt és mente-félét viselt, amelyet sűrű zsinórozás díszített, de nem akadályozta a mozgásban. A csákó nemcsak dísz volt: védte a fejet, miközben jól azonosíthatóvá tette az ezredet. Fegyvere a könnyű, ívelt szablya, amely közelharcban villámgyors vágásokra adott lehetőséget. A nyereg magas első és hátsó kápája stabil ülést biztosított vágtában, a rövidebb kengyel pedig megkönnyítette a kiemelkedést és a szúrást. A könnyű felszerelés tette lehetővé, hogy a huszár valóban a sebesség katonája legyen.

A napóleoni háborúk legendás huszárai

A huszárok ebben az időszakban már a Habsburg hadsereg egyik legfontosabb lovaserejét alkották, és Európa számos hadserege a magyar mintát követve szervezte meg saját huszáralakulatait.

Simonyi óbester 

A napóleoni háborúk idején a magyar huszárok ismét Európa csataterein harcoltak. A korszak egyik legismertebb alakja Simonyi József, akit katonái csak Simonyi óbesterként emlegettek. Simonyi annyi bátorságot és vakmerőséget mutatott a csatatéren, hogy kortársai „a legvitézebb huszárnak” nevezték. A wagrami csatában például saját kezűleg vágta át magát az ellenséges sorokon, majd visszatért a harcba.

Széchenyi István

A magyar történelem egyik legismertebb alakja, Széchenyi István is huszárként kezdte pályáját. A fiatal arisztokrata a napóleoni háborúk idején lépett katonai szolgálatba, és huszártisztként szolgált a császári hadseregben. A fiatal Széchenyi több hadjáratban is részt vett, és megtapasztalta a lovassági hadviselés gyors tempóját, a felderítő portyákat és a váratlan lovasrohamokat. A huszárélet nyomot hagyott személyiségén is. A katonai szolgálat éveiben járta be Európa hadszíntereit, és közvetlen közelről látta a kontinens politikai és társadalmi viszonyait. Ezek az élmények később nagy hatással voltak gondolkodására is.

A tizenöt huszárezred kora

A 19. század elejére a magyar huszárság már hatalmas katonai erőt képviselt. A korszak végére 15 huszárezred szolgált a Habsburg hadseregben.  A huszárok különleges viselete egész Európában ismertté vált. A magyar huszár egyszerre jelentett katonai erőt és romantikus lovasideált.

Huszárok a szabadságharcban

A forradalom kitörésekor a Habsburg hadseregben szolgáló 15 ezredből több – például a 2. huszárezred (Hannover huszár) vagy a 9. huszárezred (Nádor huszár) – átállt a magyar oldalra, és aktívan részt vett a szabadságharcban a Habsburgok ellen. A magyar honvédség a forradalom során hat új huszárezredet alakított ki, kiegészítve az átállt egységekkel. A honvédlovasság így kizárólag huszárságból állt, amely gyorsaságával és leleményességével kulcsszerepet játszott a harcokban, például a branyiszkói ütközetben, Isaszegnél, Vácnál, Nagysallónál vagy Tápióbicskén.

Tápióbicske, Jókai

Az 1849. április 4-i tápióbicskei csata a tavaszi hadjárat egyik fordulópontja volt. A magyar csapatok kezdetben rendezetlenül ütköztek meg az osztrák erőkkel, ám a beérkező erősítés – köztük a huszárság – végül visszaszorította az ellenséget. A csatához kötődik Sebő Alajos huszár őrnagy és az osztrák Hermann Riedesel dragonyos tiszt összecsapása, amelyet a korabeli emlékezet „párbajként” őrzött meg. A történet szerint a két tiszt a harc forgatagában egymásnak rontott, és Sebő győzött. A jelenet romantikus változata visszaköszön Jókai Mór regényében,  A kőszívű ember fiai lapjain.

A kompolti rajtaütés

1849 februárjában, a kápolnai csatát követő manőverek idején a magyar huszárok Kompolt térségében hajtottak végre merész rajtaütést. A visszavonuló és átcsoportosító császári csapatok egy részét érte váratlanul a támadás: a huszárok gyors vágtában csaptak le, szétszórták az előőrsöt, foglyokat ejtettek, majd mielőtt az ellenség rendezhette volna sorait, visszavonultak. Az akció nem döntött el hadjáratot, de jól mutatta a huszárharcmodor lényegét: mozgékonyság, meglepetés, pszichológiai fölény. A kompolti rajtaütés afféle iskolapéldája lett annak, hogyan lehet kisebb erővel is zavart kelteni egy nagyobb hadseregben.

A kiegyezés és a ménesek

A szabadságharc leverése után a magyar honvéd huszárezredeket feloszlatták, de a Habsburg hadseregben tovább működött 14 huszárezred. A magyar katonai lótenyésztés pedig ekkor kapott hatalmas lendületet. A fejlesztések kulcsfigurája Leveldi Kozma Ferenc (1826–1892) huszártiszt volt, aki az állami ménesek irányítójaként megszervezte a hadsereg lóellátását. Munkásságának köszönhetően a mezőhegyesi, kisbéri és bábolnai katonai ménesek a korszak legjelentősebb európai tenyészetei közé emelkedtek. A tenéyszetekből kiválogatott legnemesebb lovak a párizsi világkiállításon 1878-ban elnyerték a francia köztársasági elnök aranyérmét. Ezzel hatalmas lendületet kapott a ló-export. Míg 1867-ben 7000 lovat adtak el külföldre, 1897-ben már több mint 41 ezret.

A huszárság végnapjai

A lovak és a huszárok renoméja a  19. században nőtt - de a hadviselésben a klasszikus lovasság jelentősége csökkent. A 20. század elején, az első világháborúban lövészárok-hadviselés miatt a klasszikus lovasrohamok gyorsan háttérbe szorultak, a huszárok gyakran leszállva, gyalogosként küzdöttek. A technológia fejlődése pedig pár évtized alatt kiszorította a huszárokat a harcterekről - a második világháborúban a magyar huszár volt a legősibb fegyvernem a harctereken. A magyar huszárok 1941. augusztus 16-án Nyikolajevnél még sikeresen alkalmazták a hagyományos lovas harcmodort.  1955-ben hivatalosan is megszűnt a huszárság, mint könnyűlovas fegyvernem Magyarországon. Maga a huszár viszont  2017 óta hungarikum, a hűség és hazaszeretet jelképe.