Az első Móricz-film egyben az Hortobágy-film is- de különös körülmények közt született. Móricz írta ugyan - de előbb voltak meg az első filmfelvételek, mint maga a novella. És a rendező sem magyar volt, hanem osztrák. Hogyan találtak egymásra - és hogyan indult el Móricz, a legtöbbet megfilmesített magyar író - a filmek világába? Tóth János írása Móricz Zsigmond 146-születésnapjára.
„Még az ember is dagadó tüdővel lélegzik fel, hát még a tó s a tó minden lakója. Jobbról a távolban a végtelen puszta. Nincs már az országban sehol ilyen roppant kerekség. Itt is vannak a láthatáron tenyérnyi kis kerek-kerek erdők, most is emelgeti őket a délibáb vize, úgyhogy legyezőnyi áttetsző koronájuk - hiszen még a rügy se pattant - kiterjeszkedve úgy ing a szélben, mint pohárba téve a bokréta. (Móricz Zsigmond – A Hortobágy tavaszi lélegzete 1942.)
Móricz Zsigmond 1879. július 2-án született a Szatmár vármegyei Tiszacsécsén. Nem állt tőle messze a paraszti népélet, hiszen édesapja is paraszt származású volt, ám édesanyja református papgyermekként mindent megtett, hogy ne a paraszti sor jusson gyermekeinek. A tanulást látta kiútnak. Móricz Zsigmond tehát középiskolába ment az elemi után - és minden középiskoláját meg is írta később. A Debreceni Református Kollégium ihlette a Légy jó mindhaláligot. Három év után Sárospatakra került a Református Kollégiumba -innen a Kamaszok című írása - de rossz tanuló volt, kirekesztve érezte magát, ezért anyai nagybátyja Pallagi Gyula magával vitte a Kisújszállási Gimnáziumba, melynek egyben igazgatója is volt. Móricz így 1899-ben le érettségizett - ez az időszak ihlette a Forr a bor és a Bálban című írásait.
A viszontagságos középiskolai évek után ismét visszament Debrecenbe. A Református Teológián kezdte, de ezt hamar lecserélte a jogi karra, majd bölcsészetre. Már ekkor vállalt újságírói munkákat a Debreceni Hírlapnak. Első elbeszélése, A bécsi bútor az Ellenőr című lapban jelent meg. 1900-ban Budapestre költözött és folytatta jogi és bölcsészeti tanulmányait, de végül nem diplomázott le sosem. Viszont az egyetemi évek alatt megismerkedett Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Juhász Gyulával, Tóth Árpáddal, Bánóczi Lászlóval, Oláh Gáborral és Benedek Marcellal - megalapozva ezzel irodalmi kapcsolati rendszerét. A tantermet maga mögött hagyva kisebb hivatalokat vállalt a Kultuszminisztériumban, majd a Központi Statisztikai Hivatalban és tanítani kezdett: Kisújszálláson, óraadó tanárként. És megkezdte budapesti újságírói karrierjét: 1903-ban Mikszáth Kálmán felvette szerkesztőnek az Újság gyermekrovatába - ebből a korszakból valók állatos gyermekversei. A Kisfaludy Társaság felkérésére szülővidékének népdalgyűjtésébe kapcsolódott be, számos népdalt és népmesét gyűjtött ekkor Szatmár falvaiban, de nem jelentette meg azokat, hanem íróinyersanyagként használta fel. Ekkor gyűjtötte a Kállai Kettős szövegét is, mely a Sári bíró (1910) című színdarabjában jelenik meg központi elemként. És ekkor találkozott első feleségével, Jankával, azaz Holics Eugénia tanítónővel is.
1908-ban félrekezelt tüdőgyulladásban elhunyt kisfia. Ekkor írja meg a Hét krajcárt, amely egy csapásra híressé tette. A novella Móriczra irányította nem csak z olvasóközönség, de a kor irodalmi nagyjainak figyelmét is; ekkor kötöttek barátságot Ady Endrével is.
„Igen késő volt, huszonnyolc éves korom után, mikor rájöttem, hogy voltaképpen csak azt lehet leírni, ami fáj. Ami megsebzi az embert.”
1909 nyarán jelent meg első, 12 novellát tartalmazó önálló kötete Hét krajcár címmel a Nyugat kiadásában. Páratlan sikere lett - miközben alig ismerték, annyit tudott róla a legtájékozottabb újságírói gárda is, hogy „a vidéket járja pörge kalapban és debreceni tájszólásban írogat”. Ady Endre azzal köszöntötte: "egyedül felér egy forradalmi szabadcsapattal".
A valóságot megragadó, azt nem kiszínező, naturalista-realista látásmód volt áttörő Móricz Hét krajcárjában - és ezen az úton meg is találta saját hangját és írói képét, stílusát. De mi is volt, ami igazán hatott Móriczra? Maga a „magyar ugar”, és abban a magyar paraszt, akinek sorsa egy az ország sorsával.
1914. októberében került ki önkéntesként az I. világháború legkegyetlenebb frontjainak egyikére: Gácsországban, azaz Galíciában dolgozott haditudósítóként. Az egyik legnagyobb veszteséget szenvedte történelme során itt a magyar hadsereg.
„Az emberek sírtak, a földbe dugták a fejüket és sírtak és ömlött a könnyük. Az otthont említették, az Istent, s minden szenteket és sírtak, és lőttek s a fegyverre hullatták könnyeiket, míg a golyókat elpuffogtatták, oly görcsösen ragaszkodva a gépiesen pattogó fegyverhez, amellyel egy pillanatig sem céloztak már, mintha varázsszer volna a halál, a vész, a baj ellen.”
(Pesti Hírlap 1915. dec. 5.)
Móricz eleinte hitt a háború céljaiban, de a fronton szerzett tapasztalatai és a katonák sorsának megismerése hatására megváltozott világnézete. Tudósításaiban a háború kezdeti szakaszában még a hivatalos propagandának megfelelően írt a cárizmus elleni küzdelemről, a magyar katonák hősiességéről. Azonban hamarosan szembesült a háború kegyetlenségével, az emberi szenvedéssel, és írásai is átalakultak - a háborúellenesség lett az uralkodó motívum. Tudósításaiban a háború borzalmait, a katonák szenvedését és a háború értelmetlenségét mutatta be a pesti napló olvasóinak - és később novellái és regényei is erről beszélnek.
A Sáraranyban és a Szegény emberekben kézzelfoghatóvá, érezhetővé teszi a háború szörnyűségeit, a katonák életét és a háború okozta társadalmi feszültségeket. Ebből fakadóan, illetve mert már ismerte a háború előtti magyar viszonyokat a parasztság szemszögéből, lelkes híve lett a forradalomnak. Több riportja is megjelent az ország különböző részeiből, fő témája a földreform és annak megvalósítása volt - jó és rossz oldalával együtt. Üdvözölte a Tanácsköztársaság idején létrejövő paraszti szövetkezeteket, melyek eredetileg egy haladó szellemiségű mezőgazdasági formát voltak hivatottak szolgálni. De nem látta ekkor még - vagy nem érdekelte - mit kockáztat.
Publikációi, véleménye és írói direktóriumi tagsága miatt a Horthy-korszakban folyamatosan mellőzték. Írásai kizárólag a Nyugatban jelenhettek meg. Még a Kisfaludy Társaság is kizárta tagjai közül 1919 decemberében. Gyakorlatilag így, margóra téve telt el számára az 1920-as évtized. Családi élete is mélypontra jutott első felesége öngyilkosságával.
Ebben az időben sokat utazott külföldre is, főleg Franciaországba és Olaszországba, ahonnan meg is jelentek sorra a tudósításai, riportjai, de a magyar sorskérdéseket sem feledte és járta a magyar vidéket, kutatta a szeretett parasztsága életét és onnan is tudósított - immár szociográfiai igénnyel. Ezért tartják számon a népi írói mozgalom előfutáraként, sőt atyjaként. Világlátása és naturalista-realista stílusa számos későbbi író számára szolgált mintául.
Ebben a kényszerű száműzetésben töltött évtizedben rengeteget írt. Feldolgozta diákéveit és ekkor jelentek meg olyan jelentős írásai, történelmi regényei is, mint az Erdély Trilógia (Tündérkert), vagy a dzsentri lét keserédességét feldolgozó Úri muri, de a parasztság mindennapi küzdéseit bemutató írások, mint a Barbárok, vagy a Kondás legszennyesebb inge. Ebben az időszakban keletkezik az arisztokrácia életének visszásságait bemutató Rokonok című regénye is. Rendkívül termékeny időszak. Mintha megbékélt volna életével és hagyta volna jönni azt, aminek jönnie kellett. Kicsit maga is „komor ló” lett, de éppen ezért akarta megmutatni a világnak, hogy mégis valaki. Dacból.
A komor ló - és a Hortobágy
„Tisztelt Czinege uram,
Emlékszik, hogy a nyáron németek felvételt csináltak a Hortobágyról. Én ezeket a filmfelvételeket láttam s nagyon tetszett nekem minden, ahogy a mi szép Hortobágyunk be van mutatva. A ménesek különösen.
Én, mint magyar író, elvállaltam, hogy ehhez a film-felvételhez mesét írok. Ezt a mesét újra fel fogják venni és pedig valószínűleg Budapesten. Ragaszkodom hozzá, hogy maga ott legyen, és ezért arra akarom kérni, hogy ha én Debrecenbe leutazom, legyen nekem segítségemre, hogy a csikósokat és a csikós életet megismerjem.”
Szekfü András filmtörténész tárta fel a Komor ló c. film keletkezésének történeti hátterét. ez volt az első Móricz-forgatókönyvből készült film, melyet nem egy magyar, hanem egy osztrák rendező forgatott 1934-36-ban.
Georg Michael Höllering osztrák filmrendező eredeti szándéka szerint egy egzotikus filmet szeretett volna készíteni. Korábban hallott magyar munkatársaitól a Hortobágyról, és elhatározta: Magyarországra költözik egész családjával, hogy a filmet leforgassa. Az első forgatás után ráébredt, hogy az a naturalista szemléletmód, amelyet képviselni akart, nem dokumentum film-formátumot kíván, hanem fikciót. Ekkor kereste fel ötletével és az első anyagokkal Móricz Zsigmondot, akit arra kért, hogy egy „filmnovellát” készítsen a filmhez - tulajdonképpen forgatókönyvet rendelt tőle. A forgatott anyag tele volt összefüggéstelen természeti képekkel, csikósokkal és lóhajtással. Ahogy Móricz fogalmaz:
"Megnéztem a hortobágyi filmet. 2000 méter, hetven percig tart a leforgatás, tehát pontosan 1960 méter. A kópia elég gyenge, s a vetítésre is nagyon panaszkodtak, de nekem nem is nagyon tetszett: homályos és rezgő filmek. A természeti képeknek ragyogóknak kell lenni. Lehet, hogy ez jobb is tud lenni. Tartalma főleg erőszakolt lóhajszolás. A pusztán, a kis házak közt, folyton kergetik a sok lovat. Van gulya, van birkanyáj, disznók a pocsolyában. Főleg sok a szülés, az evés és van egy lóhalál s temetés. Sok a természeti kép, hajnal és este, vihar nagyon szép. Ki lehet vágni belőle 1000 métert vagy inkább kevesebbet.”
Móricz, látva az első felvételeket, nem érezte biztosan, hogy el kellene vállalnia a felkérést, ám a második vetítési nap után, mégis meglátta a lehetőséget a kópiákban. Ezt írta naplójában: „…ez egy olyan téma, ami méltó hozzám.”
Ekkor írja meg fent idézett levelet Czinege János számadó csikósnak és leutazik Debrecenbe, onnan Hortobágyra, még 1934-ben.
„…édesapám Czinege János. Gróf, így hívták… Pentezúgban volt csikós-gulyás számadó. Először is Móricz Zsigmond keresett fel bennünket télen. És hát ugye apám nem volt otthol, de úgy visszaemlékszem rá, hogy [Móricz] mondta anyámnak, hogy olyan két nap múlva visszajövünk, mert Móriczot ugye a Debrecen város kocsija hozta-vitte. És ő jött először, akkor anyámnak mondta Zsiga bátyám, hogy hívja mán, aki közelebb áll hozzánk. Na oszt Zsiga bátyám egész este – olyan hét óra körül, hat óra körül? – mán nem emlékszem pontosan – jöttek és majd mikor jött a Zsiga bátyám, az asztal végihez leült, ott poharazgattak és beszélgettek Hortobágyról. […] Ó, hát ő mindig írt. Volt egy füzetje, elkopott a ceruzának a hegye, akartam, hogy adok neki ilyen hegyezőt. Mert úgye iskolába jártunk, hát volt ilyen ceruzahegyezőnk. Á, nem. Belenyúlt a zsebbe, kivette a bicskát, ragyogóan kihegyezte, és írt. Örökké írt, mindig.”
(A számadó lánya, Czinege Juliska 2013-as visszaemlékezése In: Szekfü András : Móricz Zsigmond, G. M. Höllering és a „HORTOBÁGY” – film, HOLMI 2014.11.)
A hortobágyi látogatás anyagából Móricz két publikációt is készített: az egyik egy riport, mely megmutatja a puszta akkori arcát, ez A csikós romantika vége című szociografikus riport, a másik a Komor ló című filmnovella. Mindkettő 1934 decemberében jelenik meg a Pesti Naplóban.
Mindkét műben elementáris a találkozás az ősi rend őrzőivel, akik még a parasztságnak is a perifériáján evickéltek, mégis volt olyan köztük, akinek kijárt a „Gróf” jelző. Ők a csikósok és a pásztorok. Ők azok, akik a mai napig egy olyan hierarchikus rendet tartanak maguk között, amiben mindenki tudja írott törvény nélkül a maga dolgát és kötelezettségét, tisztelve a többi társát.
„Én Cibere János, esküszöm, hogy a rám bízott jószágokat nappal, éjjel, viharban, zivatarban lelkiismeretesen megőrzöm, tiltott területre nem engedem, ha valami betegség támadna az állatok között, azt azonnal jelentem és a beteg állatokat az egészségestől elválasztom, Isten engem úgy segéljen.”
Szól az eskü az első Hortobágy-filmben, amely nem csak a Hortobágyon játszódik, hanem a hortobágyiakkal is készült. Színészei nem színészek, hanem valós emberek, maguk a pusztát lakó pásztorok, csikósok, köztük a „fejedelmük” Czinege János csikós számadó.
A Hortobággyal párhuzamosan kezdődött Móricz életében a filmek kora: ekkor már tárgyalt a Légy jó mindhalálig! és a Nem élhetek muzsikaszó nélkül megfilmesítéséről is. Mára Móricz Zsigmond az egyik legtöbbször megfilmesített magyar író - 25 művéből készült film. Rendkívüli teljesítmény, főleg, hogy a műveinek egy részét az író maga ültette át filmforgatókönyv-formátumra.
A Hortobágy a néptánc- és népzenemozgalom egyik kultuszfilmjévé vált, főleg, mert sok szereplőjét életében is ismerte a néptáncos, népzenész közösség. Emellett Móriczot elindította a népi írók támogatása felé vezető úton is. A Hortobágyon töltött idők alatt figyelt fel az akkor harmincas éveiben járó parasztíróra, Veres Péterre és többször is meglátogatta Balmazújvároson.
„Még ismeretlen koromban, de amikor már ő tudott rólam – mert hisz mindenkit számon tartott – bejött hozzám, amikor a Hortobágyra vezetett az útja. Úgy tudott bejönni, hogy abban sem írói fölény, sem újságírói tolakodás nem volt, és amikor elment, úgy tudott otthagyni a gyerekeim számára egy doboz cukorkát, hogy csak jó sokára vettük észre. Impresszionista lélek volt, de olyan finoman elrejtőzött benne a kíváncsi író, hogy sohase éreztük, hogy a számára mi írói objektumok vagyunk. Ismerte a fajtánkat, tudta, hogy a gyerekeinkből milyen nehéz kikényszeríteni a köszönöm szépen‑t, s bölcsen megkímélte ettől az én gyerekeimet is.”
(Veres Péter kézirat Móricz Zsigmondról 1934. – PIM)
Móricz a harmincas évek végére tényleg a népi írók atyjává vált. 1939-től szerkesztette a Kelet Népe folyóiratot, már vállaltan a népi írók támogatójaként, szellemi iránymutatójaként teret engedve minden olyan írásnak, kezdeményezésnek, amely a magyar parasztság szellemi és erkölcsi színvonalát emelte.
cover: Móricz 1941, Fortepan / Zsivkov Anita - Koós Árpád / Kocsis András fényképei
Források:
Móricz Zsigmond: Riportok I-III. 1989.
Móricz Zsigmond: Tanulmányok I-III. 1984.
Móricz Zsigmond: Életem regénye 2006.
Szilágyi Zsófia: Méltó Móricz kultusz? In.: Árkádia folyóirat chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/http://www.arkadiafolyoirat.hu/images/000_irodalom/IRO007_TAN_szilagyi_moricz.pdf
Szekfü András - Móricz Zsigmond, G. M. Höllering és a „HORTOBÁGY” – film In.: HOLMI 2014.11.
Hortobágy című film – G. M. Höllering rendezéséban – NFI
Márkus Vera: Magánkalóz a filmdzsungelben 2015. https://magyar.film.hu/filmhu/magazin/magankaloz-a-filmdzsungelben-hollering-szegfu-andras-hortobagy
