Aki felélesztette a kuruc romantikát, aki hazahozta Rákóczi hamvait, aki összegyűjtötte a kuruc költészet megmaradt darabjait - sőt: írt is néhány kuruc nótát...Thaly Kálmán különös életműve születésének 187. évfordulóján.

A 19. század magyar történetírásának egyik legkülönlegesebb alakja Thaly Kálmán (1839–1909), költő, történész, politikus, a kuruc-líra legkitartóbb gyűjtője és szerkesztője. Neve máig egyet jelent a Rákóczi-kor romantikus újrafelfedezésével. Sőt: Thaly nemcsak rekonstruálta a szabadságharc emlékeit, hanem saját munkákkal egészítette ki azokat - bár erről elfelejtett szólni... személye körül halála óta sem csillapodik a vita. Egy azonban biztos: kevesen tettek annyit a Rákóczi-kultusz fennmaradásáért, mint ő.

Thaly Kálmán Zólyomban született, felsőfokú tanulmányait Pozsonyban és Pesten végezte, történeti érdeklődése pedig már fiatalon a kuruckor felé fordult. A 19. század közepének nemzeti romantikája ideális táptalajt adott annak, hogy a Rákóczi-szabadságharc eseményeit újra a figyelem középpontjába állítsa. Thaly azonban nem csupán lelkes gyűjtő volt: levéltárakban kutatott, kéziratok után járt, énekeket gyűjtött  és olyan adatanyagot halmozott fel, amely évtizedekre meghatározta a korszakról való gondolkodást.

Az 1860-as évektől sorra jelentek meg kuruc témájú tanulmányai és verskiadásai. „A kuruczvilág költészete” című gyűjteménye mérföldkő lett: Thaly egymaga mentette át a 17–18. századi politikai líra nagy részét a feledésből. A gyűjtés és a rendszerezés ugyanakkor alkotásra is ösztönözte. Így írt erről:

„Ezen gyűjteményeim anyagának összehozása s közzététele idejében a kuruc versekkel sokat-sokat, nagy szeretettel és a legbehatóbban foglalkozva, – egészen beleéltem magamat a kuruc költészet szellemébe és modorába; amire önkéntelenül is, mintegy ösztönszerűleg kedvet kaptam a nevezett korszak szabadságharcai – legalább egyes, regényesebb vonatkozású – mozzanatainak költői alakú, verses feldolgozására a magam részéről, az eredeti kuruc énekek, balladák, dalok mintájára."

És bekerült a kötetbe 10 verse - de nem jelezte külön, hogy ezeket maga írta... 

Később a kutatók vették észre, hogy a gyűjteményben található dalok egy része nem 17–18. századi eredetű, hanem Thaly maga írta vagy jelentősen átdolgozta őket.  A szövegek nyelvészeti, stilisztikai és történeti vizsgálata alapján több esetben kimutatható volt, hogy olyan kifejezések és fordulatok szerepelnek bennük, amelyek csak jóval később jelenhettek meg, vagy egyszerűen nem találhatók meg semmilyen korabeli forrásban. A „leleplezés” nem egyik napról a másikra történt. Már Thaly életében akadtak kétkedők, de a tudományos bizonyítékokat csak évtizedekkel halála után rendszerezték. A modern kutatás mára nagyjából tíz olyan verset azonosított, amely biztosan vagy nagy valószínűséggel Thaly tollából származik, noha ő kuruc kori népköltészeti darabként közölte őket. A vita lényege kettős:– filológiai értelemben Thaly valóban hamisítónak számít, hiszen saját alkotásait történeti dokumentumként publikálta;– ugyanakkor irodalmi értelemben művei olyan erejű utánérzések, hogy a kuruc költészet szerves részévé váltak, és több generáció számára éppen ezek a szövegek teremtették meg a korszak hangulatát. A szakirodalom nem menti fel Thalyt, de árnyalja a képet: nem haszonlesésből hamisított, hanem azért, mert a kuruckor iránti lelkesedése erősebb volt a tudományos szigoránál. A kor hangját annyira tökéletesen érezte, hogy saját versei ma is úgy élnek, mint a kuruc hagyomány részei — még ha születésük története sokkal bonyolultabb.

Thaly számára a múlt kutatása számára nem csupán tudományos feladatot jelentett, hanem politikai iránymutatást is. Mint  a Függetlenségi Párt egyik legmeghatározóbb politikusa, szónoklataiban és írásaiban következetesen hangsúlyozta a történelmi folytonosságot: azt, hogy a 19. század magyarjai ugyanazért a politikai szabadságért küzdenek, amelyért egykor Rákóczi és társai emelték fel a zászlót. Ez a gondolkodásmód tette Thalyt a korszak egyik legfontosabb nemzeti ideológusává.

Politikusként is a Rákóczi-kultusz intézményes ápolása volt legnagyobb hatású tevékenysége. Szervezett, agitált, ünnepségeket rendezett, emléktáblákat állíttatott, és minden erejével azon dolgozott, hogy a kuruckor emlékei élő nemzeti örökséggé váljanak. Nevéhez kapcsolódik több emlékmű és ünnepi program megvalósítása, és személyes tekintélye sokszor áthidalta a politikai és intézményi ellenállást. Ő volt az, aki elérte: hozzák haza Rákóczi és bujdosó társainak hamvait. 

Thaly már 1861-ben felvetette a fejedelem méltó újratemetésének gondolatát, és a következő évtizedekben következetesen lobbizott érte politikai, tudományos és közéleti fórumokon. Hosszú tárgyalások, diplomáciai egyeztetések és kitartó szervezőmunka után végül 1906 őszén került sor a hazaszállításra. A hamvakat Kassán helyezték örök nyugalomra – a város napokon át tartó gyász- és ünnepi eseménysorozat központjában állt. A kortársak szerint a ravatalnál Thaly már beteg volt, de jelenléte szimbolikus erőt adott az eseménynek: életművének teljes betetőzését láthatta.

Thaly Kálmán az Akadémia levelező tagjaként komoly kutatómunkát végzett. A 19. század második felében elsőként dolgozta fel a vörösvári Erdődy-levéltár gazdag anyagát: naplókat, országgyűlési feljegyzéseket és leveleket rendezett sajtó alá, amelyekből 1866 és 1868 között kétkötetes kiadványt állított össze Rákóczi tár címen. 

A munka folytatásaként indította el legnagyobb vállalkozását, az Archivum Rákóczianum sorozatot. A tízkötetes gyűjteményben a korszak kulcsfiguráinak – köztük II. Rákóczi Ferencnek, Bercsényi Miklósnak és Bottyán Jánosnak – levelezését tette közzé. Ezek a kiadványok azóta is alapvető forrásai a 17–18. század történeti kutatásának, és jelentős részben Thaly munkájának köszönhető, hogy a kuruckor dokumentumai ilyen széles körben hozzáférhetővé váltak. Ugyanakkor felvetődött a kérdés, mennyire bánt szabadon a forrásokkal - ahogyan a költészettel tette. Kutatók egy Zrínyi Miklósnak tulajdonított rejtjeles levélre gyanakodnak - de az, hogy ennek szerzője nem Zrínyi, hanem Thaly lehetett, egyelőre még nem bizonyított.