A 19. század elején, amikor Európa operaházai már virágoztak, Magyarországon a műfaj még gyerekcipőben járt. Külföldi társulatok, főúri magánszínházak színpadán énekeltek ugyan operákat - de magyar nyelvű és karakterű opera nem létezett. Erkel változtatott ezen: a verbunkos tánczene lendületét ötvözte az olasz, francia és német operákkal - megteremtve ezzel a magyar operanyelvet. Munkája nem csak zenei, hanem politikai állásfoglalás is volt: zenéjével a reformkor nemzeti öntudatát erősítette.
A magyar opera gyökerei: históriás ének és verbunkos
A magyar opera késve bontakozott ki. A 18. század végén, amikor Bécsben Mozart és Párizsban Gluck aratott sikert, nálunk a történelem viharai – a török uralom, majd a Habsburg-korszak – elsodorták a polgári zenei életet. A reformkorig nem volt társadalmi bázis, amelyből nemzeti opera nőhetett volna ki. A korszak zenéje főként kastélyok falai között szólalt meg: az Esterházyak fertődi színházában Haydn udvari operái a legmagasabb színvonalat képviselték, de magyar nyelven, magyar tematikával ekkor még nem született mű.
Pedig gazdag zenei hagyományra támaszkodhattak a szerzők: a protestáns kollégiumok énekköltészete, az iskoladrámák dalbetétei és Tinódi históriás énekei és a verbunkos - mind-mind gazdag forrásanyagul szolgált. Különösen ez utóbbi: a verbunkos – a katonai toborzások tánczenei formája – a 18. század végére vált Európa-szerte ismertté mint „magyar zene”. Ritmusvilága, díszítése, a lassú és friss részek váltakozása adta meg azt az ízt, amely később a magyar operát is meghatározta. A stílust Bihari János, Lavotta János, Csermák Antal és Rózsavölgyi Márk emelte művészi szintre – Erkel pedig ebből a forrásból teremtett operai drámát.
Az első kísérletek még útkeresők voltak: Chudy József darabja, a Pikkó herceg és Jutka Perzsi (1793) népies vígopera-paródia. Ruzitska József Béla futása (1815) címmel már történelmi operát koimponált. Az irodalom jegyez egy olyan operát is, ami elvileg az első volt - de sem librettója, sem kottája sem kortárs említései nem maradtak ránk - ez Hesztrényi Áron Mátyás király című zenés darabja, 1795-ből. Ami biztos: a nemzeti stílus egysége csak Erkel munkásságával született meg.
Erkel fellépése: a nemzeti opera megszületése
1840 fordulópont. Ekkor mutatták be a Pesti Magyar Színházban Erkel Bátori Máriáját, Egressy Béni librettójával. Ez volt az első magyar opera, amely európai mércével is jelentősnek bizonyult. A történelmi téma – Könyves Kálmán kora – a szimfonikus felépítésű nyitány és a verbunkos ritmusú táncok új hangot hoztak. Erkel zenéje egyesítette a magyaros motívumokat az olasz bel canto dallamosságával és a francia grand opéra látványosságával.
A csúcspontot a Bánk bán (1861) jelentette. Katona József drámájából Erkel a magyar romantika legnagyobb zenei művét formálta. A „Hazám, hazám” ária a lassú–friss verbunkos szerkezetből épül, miközben a palotás ritmusai a nemzeti méltóság jelképeivé váltak. Olasz, francia és német zenei elemek olvadnak össze benne egy új, magyar operanyelvvé.
Erkel művei nem utánzatok, hanem szintézisek: a verbunkost finomítva és dramatizálva olyan zenei stílust teremtett, amely egyszerre nemzeti és egyetemes.
Filharmóniai Társaság, Zeneakadémia, Operaház
A zeneszerző nemcsak komponistaként alkotott maradandót. A Nemzeti Színház karmestereként három évtizeden át vezette az intézményt, 1853-ban megalapította a Filharmóniai Társaságot, 1875-ben ő mondott beszédet a Zeneakadémia megnyitásakor - és ő lett első igazgatója is. Sőt, az 1884-ben megnyílt Operaház első főzeneigazgatója is Erkel volt. Művészi munkája mögött mindig az építkezés szándéka állt: egy modern magyar zenei kultúra megteremtése.
Erkel után a magyar opera tovább élt és formálódott. Goldmark Károly Sába királynője című műve (1875) már nemzetközi sikert aratott; a 20. században Bartók Kékszakállú herceg vára című operája bejárta a világ legnagyobb színpadait - itthon pedig Kodály Háry János című daljátéka ismertetett meg még több népdalt és népzenei elemet a színházak közönségével.
Erkel Ferenc ma lenne 215 esztendős.
