Vargyas Lajos a magyar népzenekutatás egyik meghatározó alakjaként évtizedeken át gyűjtötte, elemzett és publikálta a magyar népzene kincseit. Olyan kötetek szerzőjeként ismerhetjük, melyekből generációk tanultak és tanulnak. Február 1-én lenne 112 esztendős.
Vargyas Lajos Óbudán született 1914. február 1-jén. 1932-ben érettségizett az óbudai Árpád Gimnáziumban, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) magyar–német szakon végzett 1932–1936 között. Tanulmányait 1937–1938-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta. 1940 után a Zenetudományi Intézet egyház-zene szakán Kodály Zoltán tanítványaként dolgozott. A Néprajzi Intézet gyakornokaként a Pátria lemezsorozat fölvételeihez a ma Szlovákiához tartozó Áj falvában kutatta fel a paraszti énekesek által megőrzött népdalkincset. Doktori disszertációjának (Áj falu zenei élete)témája is ez a munka lett - Kodály ajánlására. Feldolgozta a település teljes dallamtérképét, részletes leírással és zenei monográfiával.
Vargyas ezután több intézményben tevékenykedett: a Budapesti Egyetem Néprajz Tanszékén, az Egyetemi Könyvtárban, a Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályán, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának igazgatójaként és a Zenetudományi Intézet tudományos tanácsadójaként is dolgozott, hosszú élete során tanított, kutatott és publikált.
Születésének 110. jubileumára Bartók rádió készített róla műsort, melyben Kodályról és az Áj faluban végzett munkáról is közölt Vargyastól visszaemlékezéseket.
Vargyas Lajos a népzenekutatásban a gyűjtés, az elemzés és az összehasonlító tanulmányok ötvözésével úttörő eredményeket ért el. Áj községről írt monográfiája mintául szolgált a későbbiekben a falusi zenei élet dokumentálására, hangsúlyozva a helyi variációkat és a zenei kontextust. Vargyas nem csupán gyűjtött, hanem elemzett is: 1952-ben megjelent A magyar vers ritmusa című műve a népdalok ritmikai struktúráját vizsgálta, míg ugyanebben az évben Kodály Zoltánnal közösen kiadott A magyar népzene példatárát szerkesztette, amely alapművé vált a népzenekutatásban.
A népballadák kutatása volt Vargyas egyik fő specialitása. 1976-ban publikálta A magyar népballada és Európa című könyvét, amely nemzetközi összehasonlító elemzést végzett a kontinens népeinek balladatradícióiról. Ebben kimutatta a magyar népballadák európai kapcsolatait, például a skandináv, szláv és román hagyományokkal való rokonságokat, ezzel bővítve a magyar népzene kontextusát a tágabb európai kultúrában. Gyűjtései kiterjedtek a Felvidékre és más régiókra, ahol hangsúlyozta a zenei anyag autentikusságát és a paraszti előadók szerepét. Nyomtatásban végül csak 2000-ben jelent meg Egy felvidéki falu zenei világa – Áj, 1940 című munkája, amely a korábbi gyűjtések teljes anyagát publikálta, beleértve a dallamok kottáit és elemzéseit.Összefoglaló műve, A magyarság népzenéje (második kiadása 10 CD-s albummal kiegészítve) Magyarország legnagyobb eredeti népzenei hanganyagát tartalmazza, ami ma is alapvető forrás a kutatók számára és folyamatosan újabb és újabb kiadásokat ér meg.
Vargyas hozzájárulása a népzenekutatáshoz túlmutat a puszta gyűjtésen: hangsúlyozta a zenei anyag tudományos feldolgozását, a ritmus és a dallamvariációk elemzését, valamint a népzene társadalmi-kulturális kontextusát. Munkái révén segített megőrizni a kihalóban lévő hagyományokat, különösen a II. világháború utáni időszakban, amikor a falusi kultúra rohamosan változott. Intézményi szerepe is jelentős: a MTA Népzenekutató Csoportjának igazgatójaként szervezte a kutatásokat, és tanítványokat nevelt, akik továbbvitték a kodályi hagyományokat. Emellett részt vett a magyar őstörténet kutatásában, mint a MTA Magyar Őstörténeti Komplex Bizottságának tagja, és nemzetközi szervezetekben, például a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagjaként.
Díjai tükrözik elismerését: 1970-ben Munka Érdemrend arany fokozatát, 1980-ban Erkel Ferenc-díjat, 1991-ben Széchenyi-díjat kapta „a népzenekutatásban elért kimagasló eredményeiért”. További kitüntetések: Eötvös József-koszorú (1993), Magyar Örökség díj (1999), Prima díj (2004), valamint Áj falu díszpolgára (2006). Öröksége ma is él: művei alapművek a népzenekutatásban, és gyűjtései inspirálják a kortárs folkloristákat. Vargyas munkája rámutat, hogy a népzene nem csupán múzeumi tárgy, hanem élő kulturális örökség, amely összeköti a múltat a jelennel.
Vargyas Lajos 2007. október 11-én, 93 évesen hunyt el Budapesten. Fiai, Vargyas Gábor etnográfus és Vargyas Péter ókortörténész folytatták a családi hagyományt a tudományos pályán.
forrás: vargyaslajos.hu, Hagyományok Háza blog, Pávai István visszaemlékezése
