„Minden védelmet érdemlő becsületes madár" - írja Herman Ottó a vörösbegyről.  A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1996-ban az év madarának választotta. Nyugat-Szibériától kezdve egész Európában honos, de elterjedési területe Észak-Afrikáig tart. Főleg rovarokkal táplálkozik, de gyümölcséréskor kiegészíti azt bogyókkal is, a bokrosok kis madárkája. Tóth János írása

Hogy miért is lett a neve vörösbegy, miközben a színe egyáltalán nem vörös, hanem inkább narancssárga? Angliában a 16 századig nem használták színjelölésre az "orange" szót -  bár a gyümölcsöt már orange-nek hívták. A madár viszont őshonos a szigeteken, így kapta az Erithacus rubecula a Robin redbreast nevet a néptől. (Madárfajokat előszeretettel tiszteltek meg emberi keresztnévvel - az örörszem pl. Jenny wren.) A Kárpát-medencében sem volt szó a narancssárgára, mikor a madárka már vígan énekelt a területen - így lett vörösbegy.

A 19. században a brit postások piros egyenruhát viseltek, ezért „robins”-nak hívta őket a köznyelv. Ekkor készültek az első képeslapok, amelyeken piros mellű madár viszi a karácsonyi levelet, megszemélyesítve a postást. Innen ered a robin és a karácsony szoros vizuális kapcsolata. 2015-ben országos szavazáson választották nemzeti madarukká a britek.

David Lindo „Urban Birder” természetvédő kezdeményezésére 224 000 brit szavazott — a robin több mint 34%-ot szerzett, toronymagasan győzve. A brit lakosság érzelmi kötődése óriási: a robin– a legkedveltebb madár,– a legtöbbet ábrázolt képeslapokon,– a leggyakoribb madárnév mesékben, dalokban és a karácsonyfák elmaradhatatlan dísze.

 A vörösbegy a Kárpát-medencében

„A vörösbegy a legügyesebb bujkálók közül való; a földön egyet surran, aztán hirtelen megáll, nagyot bókol, leereszti szárnyát és felvágja farkincáját; aztán lángoló szemeit nagy bizodalmasan rászegezi az emberre is, mintha azt mondaná: “bízom benned!” A szárnyacskáit mindig úgy eresztgeti le, hogy végül a fark tövénél alacsonyabban áll. Nagy buzgón szedi a bogárságot, de nem irtózik a meztelen csigáktól, sőt a kisebb gilisztáktól sem, amelyekhez a nemes poszáták a világért sem nyúlnának hozzá. Fel is kap egy-egy magasabb ágra, veszteg áll, csak néha bókol egyet és felvágja a farkát; egyszerre a föld felé levágódik, felkapja a kiszemelt prédát, visszaszáll az ágra és elkölti. Éneke kedves, andalító, a pacsirtára emlékeztető. Hallatja veszteg ülve hosszan és kitartóan. Minden védelmet érdemlő, becsületes madár.”
                                                                    (Herman Ottó – Madarak hasznáról és káráról 1901) 

 

Már márciustól lehet hallani trillázását, főleg nappal, de erős holdfénynél is megfigyelték már, hogy vadászik a bogarakra. A vörösbegy a kertészek barátja! Barátságos, minden földmozgatással járó munka mellett megjelenik, hogy a talajból előbújó csúszómászókat, rovarokat összeszedje. Sajnos néhány országban kitűnő csemegének tartják, ezért vadásszák - de szerencsére nálunk védett. Természetvédelmi értéke 25.000 Ft.

A vörösbegy hazánk egyik legelterjedtebb énekesmadara: a síkvidéktől a dombságokig szinte minden élőhelyen előfordul, legnagyobb számban mégis a bokros, ligetes dombvidéki területeken figyelhető meg. Erdei környezetben a kakukk leggyakoribb gazdamadarai közé tartozik. Táplálékát elsősorban rovarok és pókok adják, időnként apró csigákat is fogyaszt, télen pedig bogyókkal és gyümölcsökkel egészíti ki étrendjét. Vonuló faj, és a nálunk telelő példányok jelentős része északabbra fekvő európai területekről érkezik. Az etetők gyakori vendége.

A faj egész Európában, Északnyugat-Afrikában és Ázsia kiterjedt vidékein fészkel. Parkokban, kertekben, arborétumokban, patakparti és erdei környezetben egyaránt otthonos, és évente két fészekaljat nevel. A fészket – amely gyökerekből, fűszálakból, levelekből, mohából és pehelytollakból épül – a tojó készíti, rendszerint partfal vagy épületrés nyújtotta üregben. 4-8 tojásán egyedül kotlik. A hím eteti párját és énekelve a saját területet (revírt) őrzi. 

A vörösbegy kifejezetten territoriális madár. Hideg időben is agresszíven védi apró revírjét az etetők környékén, ezért gyakran látni, hogy egy példány elkerget más, nála nagyobb madarat is. És nem csak a  hím, hanem a tojó is - ami különösen ritka a madárvilágban. Ráadásul a vörösbegy nemcsak tavasszal, hanem télen, éjszakába nyúlóan is dalol, folyamatosan jelzi a területét. Városi környezetben a közvilágítás tovább stimulálja, így akár hajnalban vagy késő este is énekel.

A vörösbegy és a legendák

 A vörösbegyhez több bibliai legenda is kapcsolódik. 

Az egyik szerint rozsdavörös színét úgy nyerte el, hogy vizet hordott a purgatóriumba az ott szenvedőknek és közben megperzselődött a mellkasa.

A következő történet már barátságosabb: eszerint Mária, amikor az újszülött Jézussal a tűznél melegedett, arra lett figyelmes, hogy a kihunyó tüzet egy barna kis madár – szárnyait verdesve – élesztgeti. Ahogy a tűz körül röpködött, a tűz parazsától begye tűzvörössé vált.

De Krisztus szenvedéstörténetének is részese volt. Az eredetileg barna színű kis madárka Krisztus keresztre feszítésénél repült a szenvedő Krisztushoz és énekelt neki, hogy ezzel enyhítse fájdalmait. Ekkor Krisztus vére a begyére hullott és megfestette a madárka testét. Azóta rozsdavörös a vörösbegy mellkasa.