Svájci síversenyt nyert cserkészeivel, Bartók-darabokat mutatott be diákjaival, kódexeket tárt fel a hazai gregoriánkutatás megalapozójaként, és heves viharok közepette vezényelte le a magyar katolikus egyházzene történelmi megújulását. Rajeczky Benjamin posztumusz Kossuth-díjas ciszterci szerzetes és zenetudós úgy tudta művelni a legmagasabb szintű tudományt, hogy közben soha nem szakadt el a pásztói egyházközségének tagjaitól, ahol mindenki egyszerűen csak „Béni bácsiként” ismerte. Tóth János írása.
Gyermekkor és az innsbrucki évek
Rajeczky Ferenc néven született 1901. november 11-én Egerben, ahol már kisgyermekként lenyűgözte az utcán vonuló katonai rezesbanda. Zirci noviciátusa után 1917-ben lépett be a ciszterci rendbe, majd 1920-ban Innsbruckba kérte magát teológiai és zenetörténeti tanulmányokra, elsősorban a város híres gregorián koncertjei miatt. Itt behatóan megismerkedett a középkor és a reneszánsz zenéjével és a Collegium Canisianum kórusvezetőjeként tevékenykedett, szabadidejében pedig megtanult síelni. 1924-ben szentelték pappá, és 1926-ban szerezte meg a teológia doktora címet.
A legendás cserkészparancsnok
Hazatérése után, 1926-tól a második világháború végéig a budapesti Szent Imre Gimnázium tanára volt. Nevelői munkája messze túlmutatott a tantermeken. Gimnáziumi kórusával a gregorián éneket természetes, második anyanyelvvé tette diákjai számára, akik elsőként énekeltek Magyarországon Perotinust (12. századi zeneszerző), az iskola diákjaiból alakított rezesbandával pedig elsőként játszott Vivaldi-darabokat és Bartók zenekari kíséretes kórusműveit.
Emellett harcosan támogatta az akkor még sok egyházi ellenállást kiváltó új népénektár, a Szent Vagy, Uram! elterjesztését, és társszerkesztője volt a Harmonia sacra énekeskönyvnek is. Osztályaiból olyan későbbi művészek kerültek ki, mint Nádasdy Kálmán, Rősler Endre, Járdányi Pál, Sugár Rezső és Romhányi József. Diákjaival és cserkészvezetőként járta a hegyeket, síelni tanította őket, és 1927-ben az ő vezetésével szerezte meg az első helyet a magyar cserkészraj a svájci Kanderstegben rendezett nemzetközi cserkész síversenyen. Evezős túrákat szervezett a Balatonon és a Dunán Komáromtól Bajáig, a tábortüzeknél pedig a regöscserkész hagyományok szerint magyar népdalokat tanított a fiataloknak.
Tudományos pálya és a „rejtőzés korszaka”
Az 1930-as években a Zeneakadémián Kodály Zoltán zeneszerzés óráit hallgatta, és elkötelezett, megalkuvásmentes képviselőjévé vált a Kodály-módszernek. 1933-ban a Magyar Énekoktatók Országos Egyesületének főtitkára lett. 1945 és 1950 között Pásztón szolgált plébánosként, miközben Budapesten egyetemi népzenei lektor és zenetörténet-tanár volt a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában.
Az 1950-es évek elején a kommunista diktatúra totális támadást indított a Ciszterci Rend ellen, hogy megtörje a hazai katolikus egyházat. Az első csapást Dr. Baranyay Jusztin egyházjogász és szerzetes professzor letartóztatása jelentette, akit az 1949-es Mindszenty-perben állítottak bíróság elé. 1950 szeptemberében az államhatalom hivatalosan is feloszlatta a ciszterci rendet, a zirci apátságot kiürítették, a szerzeteseket pedig internálták. Az üldöztetés az 1951-es Grősz-perben kulminált: Endrédy Vendel zirci apátot tizennégy év börtönre ítélték. A koncepciós perek és a brutális fizikai erőszak ellenére a rendtagok egy része illegalitásban folytatta a lelkipásztori munkát.
Rajeczky az ötvenes években is folytatta titokban a fiatalok lelki és – cserkészként - testi nevelését sok rendtársával együtt. A Kádár-rendszer állambiztonsága ekkor a „Fekete Hollók” akció keretében indított pert az illegalitásban tovább működő Ciszterci Rend ellen. A hatóságok célkeresztjébe a titkos ifjúságnevelés és a titkos novícius-képzés került. A koncepciós eljárás során letartóztatták és börtönre ítélték Sigmond Lóránt novíciusmestert, a hazai ciszterci élet titkos irányítóját. Ezzel párhuzamosan a kismarosi ciszterci női közösség tagjait – köztük Tímár Ágnest – is elhurcolták. Így a ciszterciek titkos tevékenységének vége szakadt.
Néprajzi Múzeum
Rajeczky Benjámin 1950-ben Lajtha László segítségével a Néprajzi Múzeum népzenei osztályára került muzeológusnak. 1960-tól az MTA Népzenekutató Csoportjának igazgatóhelyettese, 1967-től pedig igazgatója lett. Bár a korabeli vallásellenes kultúrpolitika ideológiai okokból 1970-ben kényszernyugdíjazta, tudományos lendülete nem tört meg: hetvenéves kora felett is járt népzenét gyűjteni a Zoborvidékre, és visszatért tanítani a Zeneakadémiára.
Középkori kódexek feltárásával megalapozta a hazai gregoriánkutatást, vizsgálta a gregorián és a népzene viszonyát, valamint a XVI–XVII. századi egyházi dallamok népi emlékezetben élő változatait. Kulcsszerepet játszott a Schola Hungarica megszületésében, Lajtha Lászlóval közösen újraindította a Pátria-lemezsorozatot, Magyar Népzene lemezsorozatával pedig elnyerte a párizsi hanglemezverseny nagydíját.
Prófétai küldetés: az egyházi népének megújítása és az Éneklő Egyház
"Gyerekek, én mindig mondtam, hogy ilyen zavaros dolgokba nem szabad belekeveredni."
Bár Rajeczky soha nem vágyott vezető pozícióra az egyházzenében, az 1970-es évek közepén a Magyar Katolikus Püspöki Kar felkérte a II. vatikáni zsinat szellemében készülő új katolikus népénektár szerkesztőbizottságába, amelynek 1979-től 1985-ig elnöke is volt. Dobszay László visszaemlékezése szerint ez a munka igazi „prófétai feladat” volt, amely rengeteg fájdalommal és támadással járt. Rajeczky először országos kérdőíves felmérést végeztetett a plébániákon arról, mit ismernek és kedvelnek a hívek a régi énekeskönyvekből. Miután kiderült, hogy a régi anyag toldozgatása nem elég, az új kötetet nem pusztán korábbi nyomtatott forrásokból másolta ki, hanem Kodály elveihez hűen friss népzenei gyűjtésekből dolgozott, figyelembe véve, hogyan élnek a dallamok a hívek ajkán. Egyszerre kellett megvédenie az anyanyelvű gregoriánumot és az élő néphagyományt azoktól, akik a zsinati reformok ürügyén teret akartak engedni a giccses, ál-modern énekeknek, és azoktól a konzervatív köröktől (köztük saját rendtársaitól és egyes püspököktől), akik látatlanban elutasították a megújulást. Szavanként mérlegelte a szövegeket, hangonként a dallamokat és hangjegyenként a kottaképet. Hogy a kötet megjelenhessen, az utolsó pillanatban két nagy kompromisszumot is vállalt: beleegyezett a könyv belső szerkezetének átalakításába, valamint abba, hogy a régi Hozsanna mellett alternatív énekeskönyvként vezessék be.
Az 1985 végén megjelent Éneklő Egyház – amely máig már 14 kiadást élt meg - így is az 1651-es Cantus Catholici óta a magyar katolikus egyházzene legjelentősebb mérföldköve lett, amely először tette lehetővé a hívek számára a liturgia ősi gregorián dallamainak anyanyelvű éneklését. Ma már online is böngészhető, és sokan vállalták online feléneklését is, hogy minél könnyebben tanulhatóak legyenek a gyűjtemény darabjai.
„Egyszerű barát vagyok” – Pásztói hétköznapok és emlékezete
Tudományos tekintélye ellenére élete végéig hűséges, szolgáló pap maradt. Hétvégenként a pásztói Szent Lőrinc-templomban misézett, gyóntatott és együtt énekelt a hívekkel, gyakran ismételve magáról: „Egyszerű barát vagyok.”
Ma is fellelhető a neten a videó díszpolgárrá avatásáról 1986-ból.
1989. július 1-jén hunyt el Pásztón, munkásságát 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal ismerték el. Emlékét 1992 óta Szervátiusz Tibor szobrászművész süttői mészkőből faragott, gótikus ihletésű emlékműve őrzi a pásztói templomkertben, amelynek felállítását ifj. Bartók Béla is jelentős összeggel támogatta.
cover: Fortepan / Schermann Ákos
Források:
Bogár Judit (szerk.): Régi magyar népénekek és imádságok. Budapest, 2015.
Dobszay László: Rajeczky Benjamin, az egyházzenész
Magyar Katolikus Lexikon
Tóth Sándor: Béni bácsi In.: Új ember 2014.08.22.
