Téli madárvendégeink közül több faj jól ismert, mert állandóan a szemünk előtt vannak, de vannak közöttük olyanok is, amelyek rejtőzködőbbek, nincsenek tömegesen jelen a tájban, a magyar hagyományban sem található ezért hozzájuk kapcsolódó történet, anekdota, szokás, egyéb kulturális elem. Egyszerűen csak jelen vannak - és szépek. Pont ezért szeretném közelebb hozni egy kicsit az olvasókhoz ezeket a kevésbé látott, „ismeretlen” madarakat és bemutatásukat nem csak a néphagyományainkban gyökerező kulturális teljesítmény, hanem egy-egy vers, vagy kisebb prózai mű által is megmutatni, hiszen sokak számára váltak megihletővé. Tóth János írása.
Az idei első téli madárvendégünk a süvöltő, a nép nyelvén: gimpli, pirók, süvötyő, gyöp. Ennek a kis madárkának a hím egyedei a téli tájban már messziről felhívja magára a figyelmet élénk színével, a teste legnagyobb részét borító narancs-vörös – Herman Ottó természeti képfestő szavával élve -, „hajnalpiros” színű tollazatával.
Jellegzetes, messze hangzó phjü-phjü, füttyentésekhez hasonlító hangjáról kapta a nevét, ez az erdőkben könnyen felismerhető. Színes egyénisége és „füttyös” hangja miatt sokáig kalitkamadárként is tartották. Mára a süvöltő egyik védett madarunk. Eszmei értéke 25 ezer forint.
„Mikor a fákat hófehér, a téli Nap hideg sugaraiban csillogó zuzmara lepi el s ez a remek szinezetű madár a vékony ágon megtelepedik, a legszebb és legkedvesebb téli képet látjuk és még ezt is megszépíti mélán hangzó hivogatása, a székelység szerint süvöltése, a melytől székely neve is ered. Ez a hang olyan, mint a somogyi hosszú furulya legszebb középhangja. Fogságba ejtve külországokon nótára tanítják, a melyben mesterré válik és ekkor ötven koronáig is megadják az árát.”
(Herman Ottó: Madarak káráról és hasznáról 1901.)
A süvöltő fartöve fehér, feje fekete és hátszíne kékesszürke. A verébalakúak rendjébe, a pintyfélék családjába tartozó madárka zömök alkatú, vastag nyakú, nagy fejű, rövid, tömpe, ugyanakkor erőteljes csőrű, testhossza 15 centiméter, szárnyfesztávolsága 25 centiméter, testtömege 25 gramm. A tojó hasonlít a hímhez, de sokkal egyszerűbb színezetű.
Egész Eurázsiában honos faj, de költési időben nagyon ritkán tartózkodik nálunk a Kárpát-medencében, csak a téli időszakban, novembertől legkésőbb április elejéig figyelhető meg a városi parkok etetőládáin, a fenyvesek magasságövében, vagy a kőrisekben gazdag erdőkben. Egyik legfőbb tápláléka a kőrisfa magtermése, de bogyókat, rügyeket is szívesen fogyaszt. Ezért írja róla Herman Ottó, hogy sokszor kárt is tesz a korán rügyező gyümölcsösökben, mert az éppen fakadó kezdeményeket megtizedeli.
Magyarországon ritka fészkelő (5-15 pár fészkelését regisztrálták a Bükk-fennsíkon a 2010-es évek második felében), de a teljes telet itt töltik az ide látogató egyedei. A hazánkban költő párok leginkább fenyőfákat részesítik előnyben, ha fészekrakásról van szó. A 2-5 méteres magasságban épített, alaposan álcázott fészket a tojó egyedül építi zuzmóból, mohából, gallyakból, gyökerekből, melyet talált szőrökkel bélel. Évente két fészekaljat nevel, ha alkalmas rá az időjárás és van elegendő táplálék, mely 5-6 halványkék, vörös foltos tojásból áll. A fészken csak a tojó kotlik, míg a hím párja etetéséről gondoskodik, de a fiókákat már mindkét szülő táplálja különféle rovarokkal és pókokkal és két hét ilyen gondoskodás után repülnek ki a fészekből.
A süvöltőről több kortárs költí is írt gyerekeknek. A székelyudvarhelyi Balázs Imre József a Madás ÁBÉCÉ-ben sorra veszi azokat a tulajdonságait, melyeket fentebb szárazabb formában ismertettem. A kötet közelebb hozza a madarakat hozzánk - különösen a gyerekekhez. Szerepel benne a valódi fajok mellett olyan is, amely a gyerekek álmaiban honos...
És persze Varró Dániel sem feledkezett el madarunkról a Badar madárhatározó írásakor - a süvöltő is kapott egy versszakot:
Szép madár a süvöltő,
nem volt soha tüzoltó.
Buszvezető se volt ő,
szép madár a süvöltő.
Képek: Francis C. Franklin, Charles J. Sharp, Didier Descouens, Jonathan Peters (Govvy), spacebirdy/wiki commons
Források:
Herman Ottó: Madarak hasznáról és káráról Budapest, 1901.
Magyar Madártani Egyesület madáradatbázisa
Balázs Imre József Madár ÁBÉCÉ
Varró Dániel: Badar madárhatározó
