Golyóálló, a szegényeket segítő népi hős vagy könyörtelen rablóvezér és katonaszökevény? Kodály Zoltán zenéje, a népdalok és a nevéhez fűződő legendák, történetek tették halhatatlanná Vidróczki Mártont, ám a korabeli levéltári iratok és bírósági feljegyzések egészen más képet festenek róla. Íme a bükki kondásbojtárból lett zsivány igaz története a tiltott Kossuth-nótától a Zagyva-parti árulásig.Tóth János írása.

Bár a köztudat elsősorban mátrai betyárként tartja számon, a palóc származású Vidróczki valójában mindössze másfél évet töltött a Mátra rengetegében. Alakja köré mégis olyan gazdag mátrai mondakör szövődött, amely élesen elválik a történelmi dokumentumok valóságától.

 

A bükki bojtártól a végzetes Kossuth-nótáig

Bár sok település akarja magáénak tudni mind a Bükkben, mind a Mátrában, pontosan tudjuk, hogy Vidróczki Márton 1837. november 12-én született a Bükkben, a Szilvásvárad melletti Mónosbélen, és a bélapátfalvi római katolikus plébánia keresztelési anyakönyvébe jegyezték be. Édesapja, Vidróczki András az egri káptalan juhászaként dolgozott, édesanyja Kormos Panna (ahogyan az anyakönyvben szerepel) volt. A fiatal Márton maga is gyerekkorától pásztorkodott kondás-, majd juhászbojtárként kereste a kenyerét.

A néphagyomány számos okkal magyarázta, miért állt törvényen kívülinek. Meséltek a számadójától kapott kegyetlen verésekről, előkelő, de törvénytelen származásról, egy gazdag egri lány iránti reménytelen szerelemről, sőt arról is, hogy édesanyja egyik szeretőjét gyilkolta meg, de a történelmi és levéltári források azonban egyértelműen katonai szolgálatának félresiklásához kötik a fordulatot.

 

Bükki látkép, 1932. Fortepan / Schermann Ákos / Schermann Szilárd

1859-ben sorozták be az Egerben állomásozó 60. Wasa-gyalogezredbe, ahonnan először elszökött, és csak édesanyja rábeszélésére tért vissza. Szép trombitajátéka miatt ezredkürtössé lépett elő, ám egy alkalommal a kaszárnya kantinjában bajtársai unszolására eljátszotta a tiltott Kossuth-nótát, majd a vita hevében trombitájával fejbe vágta felettesét, egy osztrák tisztet.

A hadbíróság 12 éves komáromi várfogságra ítélte. Vidróczki innen is megszökött, a korabeli Eger című lap szerint megölte az egyik őrt és magára öltötte az egyenruháját, míg a mondák szerint a vár faláról a Dunába vetve magát egy dereglyén Pestre menekült.

 

Mulatozások, névváltozatok és legendás cselszövések

 

Szökése után Heves, Borsod, Gömör, Nógrád és a szájhagyomány szerint Zólyom vármegye falvai között bujdosott, ahol Vidrovszki, Mitróvszki, Miklóci és Jatróczki néven is emlegették - hogy személyazonosságát nehezebb legyen megállapítani. A jobbágyfelszabadítás utáni társadalmi feszültségek közepette a nép gyorsan meglátta a hős karaktert a jóképű, hosszú nyakú, lobogós ujjú ingben és bő gatyában járó legényben. Olyan hőssá avatta,  akit a legenda szerint nem fog a golyó. Aki csak a gazdagoktól rabol, a zsákmányt megosztotta a szegényekkel, és vér nem tapadt a kezéhez.

 

„Nekénezsi (Nekézseny) kisfiu őrízte a disznókat. Odament hozzá egy asszony. Kérdezte tőle, hogy miét vagy te ilyen rongyos. Azt mondta, nincsen édesapám, édesanyám pedig nem tud venni, ketten vagyunk testvérek. Azt mondja, na adok én akkor neked pénzt, oszt mondjad édesanyádnak, hogy lesz vásár, oszt menjen oda, oszt vegyen neked ruhát, meg a kistestvérednek is. A kisfiú hazavitte a pénzt az édesanyjának odaadta, az édesanyja igen megijedt, hogy hol lopta a pénzt. Elment a gazdájáho, hogy ne e őtőle, de nem őtőle, hanem hazavittem vett a kisfiónak is ruhát, a kisebbnek is nagyobbnak is. Majd amikor megint elment a kisfiú őrizni a disznót, odament hozzá az egy ember. Kérdezte tőle, hogy de jó ruhád van kisfiam. Jó, azt mondja, mert egy bácsi adott nekem pénzt, azon vette édesanyám. Akkor mondta neki az ember, hogy mond meg édesanyádnak, hogy én adtam Vidróczky.”

(1971. dr. Bodgál Ferenc gyűjtése, Nekézseny)

 

Különösen sok anekdota maradt fenn vidám természetéről, mulatozásairól és nőügyeiről.

A szilvásváradi hagyomány szerint a bíró fiának lakodalmán hajnalig mulatott a kocsmában, majd reggel hat óra körül kávét kívánt, ezért két pisztollyal és fokossal verte fel a falu orvosát. A kávétól felélénkülve cigány muzsikusokkal járta végig a falut, a táncra ébredő asszonyokat pedig ezüst tízkrajcárossal ajándékozta meg, miközben a számlát a kocsmárosra hagyta.

Máskor, Mikófalván egy menyegzőn bukkant fel, amikor már országosan körözték, és egy nemes úr, Melléthei Barna István, juhásznak öltözve, a saját subája alatt csempészte ki. Egy másik történet szerint egy esküvőn a pap ráhívta a pandúrokat, ezért Marci édesanyja kendőjét, szoknyáját és ingét magára öltve, asszonynak álcázva várta ki a házkutatást, majd távozásuk után még a menyasszonnyal is eljárta a csárdást.

 

Börtönszökés Csehországból és hajtóvadászat

 

A levéltári és egyéb hivatalos iratok, valamint a korabeli sajtó cikkei egészen más képet festenek Vidróczki Mártonról, mivel a hatóságok állatlopással, gyújtogatással és fegyveres rablásokkal vádolták. Verpeléten Szabó Frigyes csendbiztos kézre kerítette, mely után kötél általi halálra ítélték, amit 20 év várfogságra enyhítettek. A csehországi Terezin (akkor: Theresienstadt) erődvárosába vitték, ahol egy újabb vétség miatt még 6 évvel növelték büntetését, ám 1871. körül innen is megszökött.

Szabadulása után elővigyázatosságból már nem a Bükkbe, hanem a Mátra eldugott falvaiba – Parád, Gyöngyös és Mátraszentimre környékére – tette át székhelyét. Bár alig másfél évet töltött itt, országos hírneve miatt a legtöbb népdal ehhez a vidékhez köti.

 

A Mátra télen. 1932. Fortepan / Schermann Ákos / Schermann Szilárd

A korabeli sajtó (A Hon és a Borsod című lapok) már három gyilkosságot is a számlájára írt, köztük egy bélapátfalvai mészáros és a parádi Kévés András megölését, akik mindketten a betyár elfogásán dolgoztak. 1872 decemberében Heves és Külső-Szolnok vármegye 200 forintos vérdíjat tűzött ki a fejére, 1873. január 30-án pedig belügyminiszteri rendelettel egy szakasz katonaságot is kirendeltek a kézre kerítésére.

 

„Felszólalás következtében előjegyeztetett miszerint Vidróczki Márton fegyveres futóbetyár tüntető garázdálkodásainak megakadályozása, illetve ártalmatlanná tétele végett a kir. államügyész kérelmezése folytán a m. kir. belügyminiszter f. évi január 30-án kelt 358. számú rendelete szerint, egy szakasz katonaságot rendelt ki karhatalom képen, s ezen katonaság feletti rendelkezési jogot az egri királyi ügyészre ruházta.”

 

 

Mátraverebély, 1932. Fortepan / Lissák Tivadar

 

Árulás a Zagyva hídjánál

 

Vidróczki Márton mindössze 35 éves volt, amikor 1873. február 8-án este utolérte a végzete a Nagybátonyhoz tartozó Tiribes puszta (ma Mátraverebély) határában. A népi emlékezet sokféleképpen magyarázta a halálát.

A balladák szerint szeretője árulta el a zsandároknak, míg a helyi szájhagyomány egy görcsös varrócérna-babonával (rendkívül babonás volt, és azt hitte, hogy ha a ruha varrásába a varrócérnában görcs keletkezik a varrás közben, akkor az nagy szerencsétlenséget hoz a fejére) vagy a gatyamadzagjába rejtett varázserő elvágásával hozta összefüggésbe a vesztét. Mások azt hitték, megmenekült, és szabólegényként vagy kocsmárosként öregedett meg Egerben.

Ami valószínűbb, hogy belső leszámolás lett a veszte. A levéltári és sajtóforrások szerint saját társai, Pintér István és Rácz Antal végeztek vele. A részletes hagyomány szerint Vidróczki halála napján Bodonyban, Almássy Edmund pincéjében borozott, és feldühödött, amikor megtudta, hogy az uraság a kondáson akarja behajtani a betyárok által elhajtott nyolc sertés árát. Este az uradalom felé tartva, a Zagyva-patak hídjához érve Pintér Pista Rácz Antaltól elkért baltával hátulról lesújtott vezérére, majd felismerhetetlenségig összekaszabolta az arcát és rá is lőtt, hogy átvegye a banda irányítását.

Összeroncsolt holttestét Egerbe szállították, ahol édesanyja és sógora azonosította, majd a Rókus temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírján 1985–1986-ban állítottak emlékoszlopot, amelyre azt vésték, hogy emlékét őrzi a néphagyomány.

Hallottátok Vidróczkinak nagy hírit?

Pintér Pista hogy levágta a fejit.

Pintér Pista úgy levágta egyszerre,

Minnyát leborult Vidróczki a földre…

 

 

Emlékezete

 

Bár a hatósági iratok könyörtelen bűnözőt mutatnak, a népdalok a szabadságvágy és a népi igazságérzet jelképét ünneplik benne. Hírnevét leginkább Kodály Zoltán 1931-es Mátrai képek című kórusműve tette halhatatlanná, amely két népdalt (A Vidrócki híres nyája és a Már Vidrócki emelgeti a bankót) is feldolgozott.

Vidróczki Márton nyomai, a hozzá köthető búvóhelyek ma is bejárhatók a természetben és a településeken. A Bükk-fennsíkon található a hét méter széles, három nyílású Sólyom-kúti-sziklaüreg, míg Mátrakeresztes közelében, az Alsó-vízesés mellett nyílik a négy méter hosszú, lávabuborékban kialakult Vidróczki-barlang (Zsivány-barlang). Nevét őrzi a csernelyi Betyárkút, a mátraverebélyi és az egyházasbásti szobor, emellett vendéglők, ételek, sörmárka, teljesítménytúra és néptáncegyüttes is viseli a legendás betyár nevét.

 

 

Források:

Kodály Zoltán: A magyar népzene. A példatárt szerkesztette Vargyas Lajos, Budapest. 1952.

Küllős Imola: Betyárok könyve. Budapest, 1988.

Lánczi Péter: A Mátra leghíresebb betyárjának nyomában In.: Turistamagazin

Somoskői Viktor: Vidróczki nyomában. In.: MNL – A hónap dokumentuma