Az egyetlen olyan madarunk, ami nem, hogy nem épít fészket, de el sem foglalja a másét, mégis itt költ. Ezt vajon hogyan teheti? A magyarázat, hogy egyszerűen egy olyan fészekbe, amiben már talál tojást, beletojja a sajátját és hagyja, hogy a fészektulajdonos kikeltse ivadékát, sőt, végignézi azt is, hogy a nevelőszülők felnevelik. Tóth János írása.
"Fiaim szétszéledtek a szélrózsa minden irányában,
benépesítik az erdőt, a világot. Egyiket most a tengelic
neveli, másikat a pirók, ... a negyediket a rigó vitte el
nagyobb külföldi nyaraltatási akcióra. Ők foglalkoznak
ilyesmivel, én nem. Egyébként szélhámoskodom, fűnek-
fának megjósolom, hogy meddig él, vagy bakterkedem
és a falusi ingaórák favázából ki-kikukkantva kakukkolok,
hogy hány az óra."
(Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet)
A kakukk az egyetlen úgynevezett fészekparazita madarunk. A fentiekben láthattuk, hogy miért is kaphatta ezt a jelzőt.
„Fészket nem épít soha és szaporításában igazi gazmadár, avval a csudálatos tulajdonsággal, hogy tojásának nagyjából színe és némileg alakja is hasonlít ahhoz a szegény madáréhoz, a melynek fészkébe becsempészi; de már az nem áll, hogy a tojást egészen azéhoz idomítja. Az elhelyezett, csempészett «fészekalja» kitehet egy kakuktól 20-22 tojást is, rendszerint azonban 11-12 között váltakozik.” (Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról 1901.)
Az álcázás nagymestere
A kakukk egész Eurázsiában elterjedt, de költése Északnyugat-Afrikában is megfigyelhető. A tojónak két színváltozata is ismert, a vörhenyes és a palaszürke színű. A két színváltozat közül nálunk az utóbbiak gyakoribbak. Évente két tojásrakási időszaka van, a tojásait kétnapos eltérésekkel rakja le a különböző fészkekben a területen. Egy kakukk tojó mindig ugyanazt a gazdamadárfajt választja - mely lehet vörösbegy, nádirigó, barázdabillegető, ökörszem, valamilyen poszáta -, és általában a tojásainak színe is az adott gazdamadár tojásaihoz hasonlít.( Ezt a Debreceni Egyetem Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszékének és az MTA-ELTE-MTM Ökológiai Kutatócsoportjának munkatársai állapították meg kutatásaik során, amelyet Marton Sándor vezetésével végeztek.)
A kakukktojások éppen ezért meglehetősen változatos színűek lehetnek. A tojó lehetőleg éppen annak a madárnak az otthonát részesíti előnyben, ahol őt is kiköltötték. Van, hogy közvetlenül a fészekbe rak kakukktojást de megfigyelték azt is, hogy valahol megtojja a tojását, majd a csőrébe fogja és óvatosan behelyezi a kiszemelt fészekbe - főleg, ha az egy fa odvában van. A természet minden módon segíti a kakukk parazita életmódját: a gerleméretű madár méretéhez képest - alkalmazkodva a kistestű gazdamadarak tojásaihoz - a kakukk tojásai aránytalanul kisméretűek. Ez a fajta álcázás csak ennél a madárfajunknál figyelhető meg. A kakukk az álcázás nagymestere.
Ahol kakukktojás van a fészekaljban, ott a többi tojás, vagy kis fióka sorsa gyakorlatilag megpecsételődött. Általában a kakukktojás kel ki a leghamarabb, a néhány napos kakukkfióka pedig ösztönösen kitúrja a fészekben lévő többi tojást vagy fiókát. A szegény nevelőszülők pedig kénytelenek, ösztöneik szerint etetni a fészekben maradt fiókát, így szépen felnevelik sajátjaik helyett a kakukk fiókáját.
Haszna megkérdőjelezhetetlen
A kakukk a gyümölcsösök körül féltett kincs. Főleg rovarokkal táplálkozik de egyedülálló módon a nagyobb méretű szőrös hernyókat is felfalja. Erre a kisebb énekesmadarak nem képesek, így ezeknek legfőbb természetes ellensége a kakukk.
Áprilisban érkeznek meg az első madarak, a hagyomány szerint Tibor napján. Akkor már szól a kakukk a hajnali és alkonyati erdőben. Míg egy másik madár költi és neveli fiókáit, a kakukk bőszen védi azt a területet, ahol ez történik - figyelemmel kíséri így ivadéka jólétét. Amint a fiókák kirepülnek, elkezdenek gondoskodni magukról, a kakukk megerősödve ismét útra kel - szeptemberben már úton is van Afrika trópusi és szubtrópusi részein lévő telelőhelyeire, így a leghosszabban telelő madárfajunk. Ezért tartja a néphagyomány, hogy Péter-Pálkor elhallgat a kakukk.
A kakukkos óra a német Fekete-erdő (Schwarzwald) jellegzetes találmánya. Bár pontos feltalálója ismeretlen, a hagyomány szerint az első ilyen órát a 18. század elején (kb. 1730-as években) készítette Franz Anton Ketterer schönwaldi órásmester. A madár hangját kis sípokkal utánozza, amelyekhez a templomi orgonák mechanikájából merítettek ihletet. A legenda szerint eredetileg kakashangot álmodott meg Ketterer, de nem sikerült előűllítani - így lett kakukkos. ) A Fekete-erdő szegény falvaiban a hosszú téli hónapokban a földművesek órakészítéssel egészítették ki jövedelmüket. A 19. század közepére a kakukkos órák világszerte elterjedtek, főként Németországból exportálták őket. Ma is a Fekete-erdő a klasszikus, kézzel faragott darabok fellegvára.
A népi bölcsességek szerint a kakukk ahányat kakukkol, addig él az ember. De azt is megjósolja, mikor megy férjhez az eladósorban lévő leány: hát annyi év múlva, ahányat kakukkol a madár! Mindezeket szólásaink, közmondásaink is megörökítették: „sokat szólott neki a kakukk”, vagy „nehezen ér az több kakukkszót” . Ha sokáig szeretnénk élni, áprilisban kérdezzük meg tőle, ha gyorsan szeretnénk megházasodni, június végén tegyük fel a kérdést! Nemhiába: „az okos embert nem a kakukk tojja”.
De az irodalmárokat is megihlette a kakukk - álljon itt Kányádi Sándor verse róla:
Nem szeretem a kakukkmadarat,
mert folyton-folyvást egyet hajtogat:
kakukk, kakukk, kakukk.
Mintha az erdő egyesegyedül
az övé volna, szégyentelenül
fújja a magáét: kakukk, kakukk.
Túlkiabál minden más madarat,
csak harsogja a nyári ég alatt:
kakukk, kakukk, kakukk.
Ő mondja meg, hogy meddig élhetek,
kisajátít idegen fészkeket,
abba tojik a szemtelen kakukk.
Hallgat az erdő, bölcsen bólogat:
szeretni kell mindenegy madarat,
akkor is, ha kakukk.
Hatalmas az ég, végtelen a nyár,
s ideje a kakukknak is lejár,
elnémul, bereked.
És újra hallod majd a cinegék,
pintyek, rigók kedves kis énekét
s a locska verebet.
(Kányádi Sándor: A kakukk)
A kakukk Magyarországon gyakori fészkelő. Fészkelőállománya 62 000 – 63 000 pár között van, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.
Források:
Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról Budapest, 1901.
Katona Mihály: Magyarországi madarak népies elnevezésének gyűjteménye 2020.
Killian Mullarney, Lars Svensson, Dan Zetterström, Peter J. Grant: Madárhatározó 1999. London
Marton Attila: Host alarm calls attract the unwanted attention of the brood parasitic common cuckoo In.: Cientific reports 2019.
Dr. Margalits Ede: Magyar közmondások és közmondásszerü szólások Budapest, 1897.
Schmidt Egon: Madárlexikon Budapest, 2000.
