Gazdag Erzsi és Fazekas Anna a naptárban szomszédok: egyikük november 14-én, másikuk 15-én született. Az életük aligha különbözhetett volna jobban, a soraikat mégis ugyanazok az óvodások mondogatják, évtizedek óta, megszakítás nélkül.
A lány, aki a nagymamája nevét vette fel
Gazdag Erzsi nem Gazdag Erzsinek született. 1912. november 14-én Budapesten Sebesi Erzsébet néven jött világra, egy Pesten szolgáló sárvári cselédlány törvénytelen gyermekeként. Korán a nagyanyjához került Sárvárra, aki sokat mesélt, és otthonosan mozgott a természetben is. Az unoka később az ő nevét választotta írói névnek. A magyar gyerekirodalom egyik legismertebb neve tehát eredetileg egy mesemondó sárvári nagymamáé volt.
Tizenhárom évesen írta az első versét, a polgári iskolában pedig a tanárnője közölte vele a diagnózist: „Erzsi, te költő vagy!” Két színdarabját is előadták az iskolában, a bevételből könyvtárat alapítottak. Ő maga ekkor még színésznőnek készült, és – erre később büszke volt – tizennégy éves korától eltartotta magát. Ennek ára volt: Kőszegen csak 1936-ban, huszonhárom évesen érettségizett, a szegedi természettudományi és a pécsi jogi karról pedig diploma nélkül távozott. Közben volt laboráns, gyógyszertári technikus, gyógynövénygyűjtő és újságíró is.
Első kötete, az Üvegcsengő 1938-ban jelent meg Szombathelyen, Pável Ágoston nyelvész-néprajzkutató segítségével. Weöres Sándor a Nyugatban szójátékkal üdvözölte: „Csakugyan üvegcsengő ez a könyv; és szerzője csakugyan gazdag.” Ennél többet is tett: 1939 januárjában elküldte a kötetet Kodály Zoltánnak, azzal a megjegyzéssel, hogy a szerző a gyerekdalszövegek műfajában is sokra vihetné. Kodály Gazdag Erzsi több versét megzenésítette, köztük a Házasodik a vakond és a Lepkeesküvő címűt. Weöres verses levelet is címzett a pályatársnak.
A folytatásra sokat kellett várni: a következő önálló kötet, a Palika flótája csak 1954-ben jelent meg, és már egyértelműen gyerekeknek szólt. Az ötvenes években Gazdag Erzsi már a versei honoráriumából élt.
Tizenkét sor, egy teljes üzlet
A Mesebolt 1957-ben jelent meg a Móra Könyvkiadónál, Lukáts Kató rajzaival. A címadó vers mindössze tizenkét sor, és tulajdonképpen leltár:
Volt egyszer egy mesebolt,
abban minden mese volt:
fiókjában törpék ültek,
vizilányok hegedűltek.
Az ablakban kaszáspók varr, az udvaron lidérc ugrál, a lámpában ecet ég, a cégér pedig egy tündér. Nincs cselekmény, nincs tanulság, senki nem javul meg a végére. Talán éppen ezért működik: egy négyéves pontosan érti, hogy a jó meseboltban minden meseszereplő megtalálható.
A kötetben ott a hóember, akitől a kutya megijed, a házát ünnep előtt kimeszelő csigabiga néne és a két cica, amely kiszúrja a vajat a kemencén. Gazdag Erzsitől jön a trombitáló kismalac, a mesebeli hóesés és a farsangi bál is, ahol a kanál keringőzik – sokan úgy éneklik ezeket a szövegeket, hogy nem tudják, ki írta. A Mesebolt 1988-ban a hatodik kiadásnál tartott, és azóta is rendszeresen újra megjelenik.
A költő 1961-től 1970-ig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárban dolgozott, a visszaemlékezések szerint sajátos munkarendben. Ha reggel versbe kezdett, lekéste a munkakezdést; ha a tájékoztatópultnál megzavarták írás közben, összegyűrte a papírt, és kidobta. 1978-ban József Attila-díjat, 1982-ben Kodály-emlékérmet kapott.
1987. február 9-én halt meg Szombathelyen. Felnőtteknek írt verseinek kötete, Az utolsó szó jogán már a halála után jelent meg. Szombathely 1988-ban irodalmi alapítványt hozott létre a nevével, 2006-ban pedig dokumentumfilm készült róla A meseboltos címmel.
A gyógytornász és a törött őzláb
Fazekas Anna 1905. november 15-én született Budapesten, zsidó családban. Apja magánhivatalnok volt. Érettségi után gyógytornász oklevelet szerzett, és magánúton kezelt serdülőket és felnőtteket. Közben írt, versei az Esti Kurírban és a Pesti Hírlap vasárnapi mellékletében jelentek meg. 1924-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba is. 1928-tól 1936-ig Kulcsár István pszichiáter felesége volt; fiuk, ifjabb Kulcsár István író és újságíró lett. Fazekas Annát 1944-ben deportálták.
A háború után a család a hatalom közelébe került: nővére, Fazekas Erzsébet történész Gerő Ernő felesége volt. Anna 1949-ben az Athenaeum lektora lett, 1950–51-ben az MDP Központi Vezetőségének politikai munkatársa, 1952-től 1963-ig pedig az Ifjúsági, majd a Móra Könyvkiadó igazgatója.
1952-ben két kiadványban is szerepelt a neve Róna Emy rajzai mellett. Az egyik az Ünnepi köszöntő Rákosi elvtárs hatvanadik születésnapjára. A másik egy tizenhat oldalas verses mese, az Öreg néne őzikéje, T. Aszódi Éva szerkesztésében. Az előbbit ma - és őszintén valószínűleg már a kiadásakor is - kevesen keresik, az utóbbi folyamatosan új és új kiadásokban jelenik meg.
Mátra alján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.
A történetet mindenki ismeri: a Mátraalján egy öregasszony hazavisz egy törött lábú gidát, meggyógyítja, aztán elengedi. A gida évek múlva a saját sérült kicsinyével tér vissza.
Azt már kevesen tudják, hogy készült folytatás is, az Őzanyó. Ebbe ár beszivárgott a politika: a néne a tanácsházára megy segítséget kérni az éhező őzeknek, a tanácstagok pedig rábólintanak és a végén ott a szerzők által "vörös farok"-ként emlegetett kötelező, ideológiai töltetet hordozó tanulság / tételmondat. (Nem idézem ide, aki kíváncsi rá, meghallgathatja.) A második rész az első sikere ellenére ezzel az ideológiai töltettel már nem is vált sikeressé - vagyis csak annyira, mint a Rákosit köszöntő kötet...
A mesét - az első részt - lefordították németre, csehre, oroszra és kínaira, diafilm is készült belőle, Róna Emy pedig kétféle képsort alkotott hozzá: krétarajzokat és festményeket. Fazekas Anna írt még verses mesét egy kerek kőről, Kíváncsi Zsófi farsangjáról és egy Hercsula nevű hősről is, a nevét mégis az őzike őrizte meg. 1973. január 2-án halt meg Budapesten.
Egy kiadó, két klasszikus, három közös pont
A két életút két ponton találkozott: a Mesebolt a Móránál jelent meg 1957-ben, amelyet akkor Fazekas Anna igazgatott. A cselédlány lánya és a nagy hatalmú politikus sógornője pedig végül ugyanarra a könyvespolcra került - és ott is maradt 70 év után is.
A legkülönösebb közös vonásuk mégis az, hogy a soraikat többen tudják kívülről, mint a nevüket. Ennél nagyobb siker íróval nem történhet - de talán ennél nagyobb igazságtalanság sem.
cover: Photo by Vitaly Gariev on Unsplash
Források: Magyar életrajzi lexikon (Fazekas Anna) · Új magyar irodalmi lexikon (Gazdag Erzsi) · Vas vármegyei értéktár · SzombathelyPont · Cultura.hu · Papageno · Weöres Sándor: Üvegcsengő, Nyugat, 1939 · Weöres Sándor blog · Lőcsei Péter, Holmi, 2013 · Székesfehérvári Játékgyűjtemény (Mesebolt, 1957) · MEK (Öreg néne őzikéje – Őzanyó) · Moly · Vonnegut Antikvárium · Antikvarium.hu
