Tavasz-hírnök madár, böjt végén érkezik és 500-700 pár nálunk is költ. Tóth János írása

A tavalyi évben az év madarának választott böjti réce hazánkban a harmadik leggyakoribb, ám csak kis számban költő költő récefaj, ezért ismertsége is széleskörű. A népnyelvben gyakran a csörgőrécével azonosítják csörgős hangja és apró termete miatt. Fokozottan védett, veszélyezteti a vizes élőhelyek kiszáradása, így vadászata tilos. A faj fennmaradásáért a Hortobágyi Nemzeti Park is sokat tesz.

A nászruhás böjti réce gácsér legfontosabb bélyege (legáltalánosabb azonosítási jellemzője) a sötétbarna fejen a szemtől a tarkóig húzódó széles fehér szemsáv. Fontos jegyei még, hogy a kézevezőtollak gerince mindig fehér, a szárnytükre türkizzöld, alul vékonyabb, felül vastagabb fehér szegéllyel.

A tojó, és nyáron a hím is világosbarnán foltozott. Fő táplálékát a vízirovarok, vízinövények és magok adják. A böjti réce költési ideje, böjti időszakban történő tömeges megérkezése után, április végétől kezdődik. A 8-11 tojásból álló fészekaljának a fészket a talajra építi, melyeken 23 napig kotlik. A fiókái 6 hét után teljesen önállóvá válnak és már a világra jöttüket követően elhagyják a fészküket, mint minden más talajon fészkelő faj fiókái. talajra építi, melyet növényi anyagokkal és tollal bélel ki. Fészekalja 8–11 tojásból áll, melyen 21–23 napig költ. A fiókák fészekhagyók és 6 hetes korukra lesznek önállóak.

Eurázsia mérsékelt övi területein költ. Szikes tavakon, csapadékos években elöntéseken, nagyobb belvízfoltokon, időszakosan kiszáradó mocsarakban, kubikgödrökben is megtelepedhet. Telelőterülete Afrikában a Nyugat Szaharában van. Általános hazai fészkelőállománya 500-700 pár, többségében csak átvonul hazánkon és a Kárpát-medencén.

Amikor viszont megérkeznek, a hazai itt telelő réceállománnyal együtt már alkotnak egy olyan kritikus tömeget, hogy a nép is felfigyel a jelenlétükre, tehát számon tartotta és tartja a récék megjelenését és ezt a böjti időszakkal azonosították, mint jól érzékelhető időszakkal. Innen ered ennek a fajnak a neve is, mert azért a különbség jól látható a többi récéhez képest, hogy egyszercsak megérkezik jó sok kicsi, de mégis másmilyen kacsa, mint amit állandóan látunk. Így a madár megjelenése és az emberi élet ritmusa, az egyházi év rendje sajátos módon fonódik itt össze.

Táji különbségek és helyi megfigyelések

A néprajzi gyűjtések alapján a böjti réce megítélése és említése nem egységes, hanem erősen függött a tájtól és az adott közösség életmódjától. Az Alföldön, különösen a Tisza menti területeken a vízimadarak kiemelt jelentőséggel bírtak. Györffy István pásztorok közötti gyűjtései és leírásai szerint a récék megjelenése az ártéri vizek „megnyílását” jelezte, a pásztorok és halászok ebből következtettek a jég levonulására. A Dunántúlon, ahol kevesebb volt a nagy kiterjedésű ártér, a böjti réce inkább általános tavaszjelző madárként jelent meg.

Bálint Sándor kutatásai is kitérnek a nép ilyen jellegű tudására és az időjárásjóslásokra a természet változását jelző élőlények népi megfigyeléseinek lejegyzésére. E szerint a nép figyelte a madarak tavaszi hangját, mert abból következtetni tudott az évszak hosszúságára. A récék érkezése így válhatott a tavasz hírnökévé - bár népdalainkban inkább az egész Kárpát-medencében mindenütt megtalálható gólya vagy a fecske szerepel tavaszhozóként. A böjti récék kevesen vannak - és speciális az élőhelyük, így nem váltak erős motívummá, szimbólummá dalainkban.