Gyergyóból indultak mindössze 7 éve, nyertek Petőfi Zenei Díjat, felléptek már a MÜPÁ-ban és az egész Kárpát-medencét bejárták idén nyáron, teltházas koncerteket adva. Szombaton a STRAND fesztivál Dreher Színpadán hallhatjuk-láthatjuk őket. Hogy lehet Erdélyből indulva ilyen rövid idő alatt ennyire befutni? Van-e a sikernek receptje? A 4S Street két tagja, Fülöp Loránd és Alin Nicuta válaszol.

2018-ban alakultatok Gyergyószentmiklóson – de nem mindenki itt volt gyerek, inkább a környező falvakban: Gyergyószárhegyen, Gyergyóalfalun vagy akár Gyergyócsomafalván.

Fülöp Loránd : Bár mindannyian a medence különböző településein nőttünk fel, a középiskolától kezdődően egyre inkább Gyergyószentmiklós vált az együtt zenélés és a szórakozás központjává. Az első művházas koncertek, gólyabálos, sulis fellépések itt valósultak meg és ilyen értelemben a város lett a kiindulópont, ahol mindenki találkozhatott. A megalakulásunk 2018-ban egy kocsmai beszélgetéssel indult, majd egyik pillanatról a másikra zenekarrá formálódtunk. 

Alin, korábban azt mesélted, hogy „fogadott gyergyószéki” vagy és székelyként tekintesz magadra. Számodra mit jelent az, hogy székelynek lenni?

Alin Nicuta: Két hónapos koromban költöztünk Gyergyóalfaluba, a gyerekkorom meghatározó része ott telt. Magyar gyerekek között szocializálódtam, így gyakorlatilag kisebbség voltam a kisebbségben. A kétnyelvűség, a két kultúra ismerete és mindennapi megélése elég erőteljesen meghatározta a további életemet és nagyon korán kialakította azt az értékrendet amely mentén élem ma is a mindennapjaimat. 

Időutazás: 10 évesen kinézel a gyergyói iskola ablakából és elképzeled magad 25 évesen. Hol láttad/láttátok magatokat akkor? Mondjuk a STRAND fesztivál egyik headlinereként?

Fülöp Loránd: Abban az időben egy gyerek ha zenélni kezdett nálunk, az ilyesfajta álmokat legjobb esetben is csak titokban szövögette. Eleinte még nem tudtuk, hogy hol köthet ki ez az egész, egyszerűen csak a kedvenc dalainkat akartuk valahogyan eljátszani egymás és saját magunk szórakoztatására. Biztos, hogy titokban mindenki álmodozott ezekről a dolgokról de akkoriban elképzelhetetlennek tűnt, hogy Erdélyből valaki eljusson magyarországi színpadokra.

Mit ad zeneileg az erdélyi gyerekkor?

Fülöp Loránd: Bármilyen furcsa, hozzánk pár évvel később érkezett el az internet hullám, mint a velünk egykorú magyarországi gyerekekhez, ami egyfajta elszigetelődést eredményezett. Ebből kifolyólag nem voltunk telítve digitális zajjal és nagyon nyitottak voltunk az újdonságokra. Akkoriban egyre sűrűbben kezdtek ismert magyarországi zenekarok játszani a környékünkön és lehetőség szerint minden koncertre igyekeztünk elmenni. Ebben nagy segítségünkre voltak a szüleink de azok az idősebb zenészek is, akik irányt mutattak. Ezzel párhuzamosan Gyergyóban kezdett kialakulni egy underground újhullám, ami pillanatok alatt összegyűjtötte a helyi zenészeket. Talán ide vezetném vissza a már jól ismert ,,mi van a gyergyói levegőben?" kérdést is.  

Hogyan kötődtök a néptánchoz és a népzenéhez?

Fülöp Loránd: Székelyföldön még annyira élnek a hagyományok, hogy valamilyen formában mindenkit elér a népi kultúra, főleg gyermekkorban. Én személy szerint öt évet néptáncoltam de mindannyian kaptunk az otthoni hagyományokból, szokásokból. Érdekes, hogy pont Alin volt az, aki utóbbi években kipróbálta a néptáncot. Talán azt tudom mondani, hogy jelenleg ő kötődik leginkább ehhez a világhoz, én például a népi/egyházi szokásokon kívül teljesen elveszítettem a korábbi kapcsolatomat a népzenével/néptánccal. 

Mennyire épül be a népzene világa a mélyrétegekbe és hogy tör felszínre, mikor dalokat írtok?

Fülöp Loránd: Ebben pont az a szép, hogy ilyen szempontból soha nem gondolkodunk tudatosan. A dalszerzés egymagában egy megfoghatatlan, mélyből feltörő valami, amire semmilyen recept nincs. A dalaink elsősorban a mi lelkivilágunkat tükrözik. Hogyha valaki folkos elemeket hall, az azért lehet, mert egyszerűen hagyjuk megíródni azt, ami belőlünk jön. 

A zenei előképzettséget tekintve a zenekaron belül a spektrum széles: autodidakta zenésztől a képzett zenészig. 

Fülöp Loránd: Mindenki egyéni utat járt be, egyedül Andornak van iskolai képzettsége, bár dobolni ő sem ott tanult. Egy nagyon jó közösség tagjai voltunk, ahol egymást inspiráltuk, egymást segítettük. Többen jártunk magántanárokhoz, ráadásul mi már az a generáció vagyunk akiknek az internet is ott volt segítségül. 

Mi volt a cél a zenekar indulásakor? Volt víziótok? Mint pl. ismert erdélyi zenekarnak lenni Erdélyben vagy erdélyi zenekarként sztárnak lenni az egész magyar nyelvterületen?

Fülöp Loránd: Közhelynek hangozhat de mi soha nem akartunk és nem is akarunk sztárok lenni. Víziónk elég erőteljesen volt már első pillanattól de úgy gondoljuk, hogy az egy elengedhetetlen része ennek a pályának. A legfontosabb célunk az volt, hogy olyan dalokat írjunk, amelyek eljutnak a széles közönséghez. Soha nem szerettük a felszínességet, mindig arról írtunk, amit épp megéltünk. Úgy látjuk, hogy az üzenetünkkel sokan azonosultak az évek alatt így a dalok juttattak el minket a közönséghez, nem pedig fordítva.

Kell vízió amúgy? Hosszú távú cél? Vagy elég a közvetlenül következő lépésre figyelni és alakul minden?

Fülöp Loránd: Egy egyszerű bevásárláshoz is vízió kell. Megtervezed mikor indulsz, mennyi a költségkeretet, fontossági sorrendet állítasz fel, hogy mi az amit venned kell de még azt is megnézed, hogy mekkora kosár kell ahhoz, hogy minden elférjen benne. Távoli példa ez de vízió nélkül nem nagyon lehet bejárni a lépcsőfokokat. Mi első perctől rövid-, közép- és hosszútávú célokat tűztünk ki magunk elé úgy, hogy mindeközben megmaradtunk a realitás talaján. Ez mai napig így van, ez az út tűnik a legjárhatóbbnak.

A MÜPÁ-ra például gondoltatok, mint koncerthelyszínre mindössze 5 évvel az alakulás után?

Fülöp Loránd: A MÜPA pont azok között a bakancslistás helyszínek között szerepelt, amit elég hamar kitűztünk célul magunk elé. Különleges mérföldkő volt az életünkben és örülünk, hogy relatív rövid idő alatt eljutottunk oda.

Mennyire brand szerintetek most, 2025-ben erdélyinek lenni – vagy mennyire hátrány (ha az egyáltalán).Illetve tudatosan kell-e/lehet-e/lehet-e ízlésesen használni?

Fülöp Loránd: Mi nem foglalkozunk ezzel. Ugyanannyira brand erdélyinek lenni, mint budapestinek, pécsinek, miskolcinak vagy debreceninek. Van bennünk ösztönös lojalitás a saját otthonunkhoz, ami pont azok számára tűnik brandnek, akikben ugyanez nincs meg. Biztosan van módja, amikor ezt fel lehet használni valamilyen formában de a végén úgyis a közönség kezében van a döntés, az igazi üzenet pedig dalokban és azok mondanivalójában van.

Mit tanácsolnátok a ma mondjuk Gyergyóban, Setétpatakán vagy a Hargitán próbáló kamaszoknak, merre vezet az út a sikerhez?

Fülöp Loránd: Nincs kijárt út, ahogy semmilyen recept sem. A zene szeretete, csapatszellem, alázat és a sok-sok gyakorlás mindenképp szükséges. Senki ne várjon arra, hogy felfedezzék és arra sem, hogy a szerencse fog kopogni a próbaterem ajtaján. Határozottan, bátran kell hozni döntéseket és mindig hinni kell egymásban.

Mivel készültök a STRAND fesztiválra – és mivel utána, a Budapest Park koncertre szeptember 4-ére?

Fülöp Loránd: Nem szeretjük a ,,kiemelt koncert” kifejezést használni, most talán kicsit úgy érezzük, hogy ebben az esetben megengedhetjük magunknak. Mindkét koncerthelyszín ikonikus, nem túlzás azt mondani, hogy a kezdeti álmok között mindkettő szerepelt. Igyekszünk egy olyan műsort megmutatni, ami kicsit el fog térni a nyári koncertprogramtól. Apró meglepetéseket, új és régi dalokat is megmutatunk, biztosak vagyunk benne, hogy méltó módon fogjuk lezárni a nyári szezont.