Vasárnap mindenszentek, hétfőn halottak napja – a temetőkben azonban már napok óta égnek a mécsesek. A legtöbben nem november 2-án, hanem egy nappal korábban keressük fel szeretteink sírját, és ezzel nem vagyunk egyedül Európában. Cikksorozatunk első részében az európai, második részében a tengerentúli szokásokat gyűjtjük össze.
Két ünnep, két különböző történet
A mindenszentek az ősibb ünnep: a 4. században még pünkösd utáni első vasárnap tartották, a keleti ortodox egyház ma is akkor ünnepli. Nyugaton III. Gergely pápa kötötte a 8. században november 1-jéhez, egyetemes egyházi ünneppé pedig IV. Gergely tette 835 körül. Ezen a napon a katolikus egyház az összes üdvözült lélekről emlékezik meg, azokról is, akiknek nem jutott külön nap a naptárban. A katolikusok számára 2013 óta nem csupán ajánlott, hanem kötelező ünnep, vagyis a hívőknek ilyenkor szentmisén kell részt venniük.
A halottak napja fiatalabb. Szent Odiló clunyi apát a hagyomány szerint 998-ban vezette be az irányítása alá tartozó bencés kolostorokban: ha előző nap a mennybe jutottakról emlékeznek meg, másnap imádkozzanak az összes elhunytért, különösen a tisztítótűzben szenvedő lelkekért. A szokás gyorsan terjedt, és a 14. század elejére az egész katolikus egyház átvette.
Miért 1-jén megyünk a temetőbe?
A magyarázat prózai: mindenszentek 2000 óta – ötven év szünet után – ismét munkaszüneti nap, halottak napja viszont hétköznap. Van egyházi oka is: a zsidó-keresztény hagyományban az ünnep már előző este, napszálltakor kezdődik, így mindenszentek estéje már a halottak napjához tartozik. Az elmúlt két évszázadban a két nap a köztudatban szinte teljesen összeolvadt; a fővárosi temetőket mindenszentekkor egyetlen nap alatt akár egymillióan is felkeresik.
Ugyanez a helyzet Lengyelországban. Ott is november 1. a munkaszüneti nap, a Zaduszki néven ismert halottak napja dolgos hétköznap. Késő délutántól a temetőket mécsesek, lengyelül znicze, százezrei borítják fénybe, és gyertya jut az elfeledett sírokra, valamint a nemzet nagyjainak nyughelyére is. Sok szokás a pogány szláv halottkultusz, a Dziady emlékét őrzi.
Cukorcsontok és egy színdarab: Dél-Európa
Szicíliában a halottak napja a gyerekek kedvenc ünnepe. A hagyomány szerint november 1-jéről 2-ára virradó éjjel az elhunyt rokonok hazalátogatnak, és ajándékot meg édességet hagynak a jó gyerekeknek. Palermóban hetekkel előtte vásárok nyílnak, a cukrászdákban pedig megjelenik a frutta martorana, a megszólalásig valódi gyümölcsöket formázó marcipán, valamint a kemény, csont alakú ossa dei morti. Pugliában a 2-át megelőző estén kenyérrel, borral és vízzel terítenek meg a hazatérő halottaknak. Abruzzóban régen – jóval a Halloween divatja előtt – tököt díszítettek, és a gyerekek házról házra járva kértek gyümölcsöt, édességet – a halottak lelkének nevében.
Frutta martorana - credit:
Spanyolországban november 1. a fontosabb nap - és szintén szerepe van az édességnek: a cukrászdák kirakatában ilyenkor huesos de santo, vagyis tojássárgájával töltött, csont alakú marcipánrudak és buñuelos de viento, krémmel töltött fánkocskák sorakoznak, Katalóniában pedig a fenyőmagos panellets. Utóbbiakról azt tartották, hogy minden elfogyasztott darab egy lelket szabadít ki a tisztítótűzből. A színházakban pedig José Zorrilla 1844-es drámáját, a Don Juan Tenoriót játsszák, mert a darab utolsó felvonása épp mindenszentek éjszakáján, egy temetőben játszódik.
Krizantém és répalámpás: Nyugat-Európa
Franciaországban a sírokra ilyenkor krizantém kerül. Bár a 19. században is vittek már a temetőbe, a szokás az első világháború után vált általánossá: 1919-ben, a fegyverszünet első évfordulóján az államvezetés arra kérte a franciákat, hogy virágozzák fel a hősi halottak sírjait. A krizantém az egyike a kevés virágnak, amely novemberben is nyílik és bírja a fagyot. Korábban gyertyákat tettek a sírokra. Azóta ez a „halottak virága” – francia ismerősnek csokorba kötve ma sem illik ajándékozni.
Írországban egy ennél sokkal régebbi ünnep él tovább. A kelta Samhain november 1-jén az új év és a tél kezdetét jelentette, előestéjén pedig a hiedelem szerint elvékonyodott a határ az élők és a holtak világa között. Mindenszentek ünnepe ezekre az ősi szokásokra épült rá, előestéje, az All Hallows' Eve lett a Halloween. A lámpás eredetileg nem tökből, hanem kivájt tarló- vagy karórépából készül és a legenda szerint a mennyből és a pokolból is kitiltott Jack O'The Lantern (Stingy Jack )világított vele.
Halottak napja a magyar néphagyományban
A néphit szerint mindenszentekkor és halottak napján hazalátogatnak a halottak. Sok helyen terítettek nekik, vagy kenyeret, vizet, sót tettek ki az ablakba, amihez aztán senki nem nyúlt. Jászdózsán égve hagyták otthon a lámpákat, amíg a család a temetőben volt, hogy a hazatérő lelkek eligazodjanak a házban. Máshol épp attól tartottak, hogy a halott otthon marad: a temetőkapuban a koldusoknak kalácsot, cipót osztottak, hogy imádkozzanak az elhunytakért. A koldus imájára az elhunyt lelkek nyugalomra lelnek - megnyugodott lélek pedig a hiedelem szerint nem kel útra, hanem a temető kapuján belül marad. A bukovinai székelyek ételt is vittek a sírokhoz. A Csallóközben halottak hetében tilos volt mosni, a meszelést pedig elhalasztották. A sírokon égő gyertya az egyház tanítása szerint az örök világosságot jelképezi, a néphit szerint viszont utat mutat a hazatérő lelkeknek, hogy visszataláljanak nyughelyükre.
credits: Dmytro Pankratov on Unsplash, Simon N on Unsplash, Juliane Monari pexels, Tung Nguyen Thanh/pexels, Bodrugan/wiki commons, Fortepan / Bakó Jenő
cover: Myriams-Fotos/Pixabay
·
