Zenés sétára invitál az erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben. A sétán a zenét a Kallós Zoltán A Népzeneiskolája biztosítja. A séta során a népi műveltségből, hagyományból merítkező és ezáltal értéket teremtő, a Házsongárdban nyugvó elődeinkre emlékezhetünk.

November elsején emlékezünk az előttünk járókra és hálásak vagyunk az életért és a sok lehetőségért, amelyet tőlük, általuk kaptunk - írja a szervező az esemény oldalán.

Idén Salamon János, Vámszer Géza, Faragó József, Szegő Júlia és Almási István sírjánál róják le kegyeletüket a séta résztvevői.

1. Salamon János (Kolozsvár, 1824 ‒ Kolozsvár, 1899. március 21.) prímás. Az 1848‒1849-es forradalom és szabadságharc alatt a 31-es honvédek karmestere, majd Bem József tábornok tábori zenésze volt, zenekarával együtt a honvédeket több csatában (Vízakna, Piski, Szászsebes) is lelkesítette. Kolozsváron 1873-ban ünnepelték meg első alkalommal a forradalom kitörését. Ekkor a zenei műsort az ő bandája nyújtotta, ezen szokás pedig két és fél évtizeden át megmaradt.

2. Vámszer Géza (Nagyszeben, 1896. augusztus 13. ‒ Kolozsvár, 1976. szeptember 21.) néprajzi szakíró, középiskolai tanár. Nagyszebenben érettségizett, majd részt vett az első világháborúban. Ezután Budapesten tanult, majd visszatért Erdélybe. Rajztanárként több városi iskolában (szülővárosa, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Kolozsvár) oktatott. Művészettörténeti és néprajzi kutatásokat is végzett, monográfiát jelentetett meg, életének fontos részét képezte a természetjárás. A csíkszeredai Művészeti Népiskola az ő nevét viseli.

3. Faragó József (Brassó, 1922. február 2. ‒ Kolozsvár, 2004. október 23.) néprajzkutató szakíró. Iskolai tanulmányait Brassóban és Sepsiszentgyörgyön végezte, egyetemi képzésben Kolozsváron részesült. Eleinte a Bolyai Tudományegyetem oktatója volt, majd a Román Tudományos Akadémia kincses városbeli Folklór Intézet alapító tagja, utóbb tudományos főkutató. Gyűjtőútjai során bejárta Székelyföldet, a Mezőséget, eljutott a Csángóföldre, és számtalan betlehemes játékot, karácsonyi szokást, balladákat továbbá népmesét jegyzett fel. Az egyik fő kutatási területe az összehasonlító néprajzi kutatások, ezen belül a magyar-román kölcsönhatások képezték.

4. Szegő Júlia (Beregszász, 1893. április 19. ‒ Kolozsvár, 1987. november 7.) népdalgyűjtő, szakíró. Kárpátalján látta meg a napvilágot, felsőfokú tanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte. Tizenkét esztendőn át hivatásos énekesként tevékenykedett, Magyarországon és külföldön is fellépett, előadásairól felvételek is készültek. A második világháború végén Kolozsvárra jött és különböző intézményekben oktatott-dolgozott. A tudományos érdeklődésének középpontjában Bartók Béla életének és tevékenységének feltérképezése állt. Emellett ‒ Jagamas Jánossal és Faragó Józseffel közösen ‒ jelentős részt vállalt a csángóföldi néprajzi kutatásokban.

5. Almási István (Kolozsvár, 1934. december 8. ‒ Kolozsvár, 2021. március 8.) népzenekutató. Egyetemi tanulmányait szülővárosában végezte. Fiatalon kántorként tevékenykedett, utóbb a Farkas utcai gyülekezet dalárdáját irányította. Közel ötven esztendőn át volt a kincses városbeli Folklór Intézetének munkatársa. Még be sem töltötte a huszadik életévét, amikor zeneakadémiai tanára, Jagamas János útmutatásával feljegyezte az első gyűjtését. Ezt követően bejárta Erdély nagy részét Kalotaszegtől Háromszékig, továbbá eljutott a Partiumba is, az általa lejegyzett dallamok száma meghaladja az 5000-et. Több szakmai testület tagja volt, részt vett a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság megalapításában és rövid ideig a Társaság tiszteletbeli elnöke.

Az esemény a Kallós Zoltán Alapítvány partnerségében valósul meg, az élőzenét a Kallós Zoltán Népzeneiskola biztosítja.