Nem is várták, hogy ott legyen, mégis elment. Nem szólhatott volna hozzá, mégis beszélt. És egy napszámos négyszáz évnyi bérét adta a köznek - a magyar nyelv ügyéért. Emiatt van a mai napon a Magyar Tudomány Ünnepe.
Mennyköveket szóró beszéd
1825. november 3., Pozsony. A vármegyeháza nagyobbik gyűléstermében az alsótábla követei követek november 2-án és 3-án a nevelésügyet és a nyelv kérdését tárgyalták. Felsőbüki Nagy Pál, Sopron vármegye követe négyszer is felszólalt. Berzsenyi Dániel szerint a beszéd „mennyköveket szórt”, a titkosrendőrség jelentése „exaltáltnak” minősítette. Arról beszélt, hogy a nemzeti nyelv anyagi támogatás nélkül nem virágozhat, ezért az ország nagyjait adakozásra kell felszólítani. A mágnásokat ostorozta, amiért nem áldoznak egy nyelvművelő tudós társaságra. Nagy Pál felfogását legismertebb mondata foglalja össze:
„A nyelv fontosabb az alkotmánynál is. Új alkotmányt csinálhat a nemzet, de nyelvet nem, mert akkor megszűnt magyarnak lenni.”
Nagy Pál portréja a Vasárnapi Ujság 1858. évi 47. számából
Felsőbüki Nagy Pál - az "igazfényű", akit a császár személyesen szidott le
Öt országgyűlésen képviselte Sopron vármegyét. 1807-ben, harmincévesen kormányellenes kirohanásaival és a jobbágyok terheinek enyhítését követelő beszédeivel lett országosan ismert. I. Ferenc Bécsbe rendelte és megdorgálta, a következő két országgyűlésen pedig nem vehetett részt. Berzsenyi ódát írt hozzá, Kazinczy „igazfényű férfiúnak” nevezte. Kölcsey 1835-ben mesterének nevezte, Széchenyi pedig nemzetiségünk megmentésének első bajnokaként emlegette.
Johann Ender vízfestménye az ifjú Széchenyiről 1818-ban
A huszárkapitány
Gróf Széchenyi István huszárkapitány arisztokrataként a felsőtábla tagja volt, az alsótábla tanácskozására innen nem volt szokás járni - felszólalási joga nem is volt ott egy felsőtáblás képviselőnek. Széchenyi viszont másképp gondolkodott. Pár héttel korábban, október 12-én a felsőtáblán már feltűnést keltett azzal, hogy ott, ahol latinul illett beszélni, magyarul mondta el első felszólalását - pedig az akkoriban nem volt egyszerű - féig latint kellett használni, vagy körülményeskedni. A magyarban ugyanis ehhez nem volt szókincs - meg sokminden más sem.
Miért kellett a nyelvnek tudós társaság?
Magyarországon 1844-ig a latin volt a törvénykezés, az egyház és az iskola nyelve, II. József 1784-ben pedig a németet is kötelezővé tette. Volt magyar irodalmi nyelv és népnyelv, de hiányzott a közös társalgási, a tudományos és a hivatali nyelv. A magyar szókincs nem bővült kellőképpen, latinizmusok nélkül nehezen lehetett tudományos szöveget írni. Erre a hiányra felelt a nyelvújítás. Ezért kellett egy testület, amely egységesíti a helyesírást, megírja a nyelvtant és a szótárt. „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem” – írta Bessenyei György 1778-ban. Három évvel később ő dolgozta ki egy magyar tudós társaság tervét is. Az 1807-es országgyűlésen is felmerült egy nyelvművelő tudós társaság gondolata, de törvény nem lett belőle.
Egy korabeli leírás szerint Széchenyi november 3-án Károlyi György, Esterházy Mihály és Wesselényi Miklós körében állt, két lépésre a hosszú zöld asztal sarkától, amelynél Nagy Pál beszélt. Nagy Pál után még Balogh János is felszólalt, rá azonban alig figyelt valaki. Ezután Széchenyi Nagy Pálhoz lépett, engedélyt kért a szólásra. Meg is kapta.
„Nekem itt szavam nincs, az országnak nagyja nem vagyok, de birtokos vagyok, és ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejti, mely azzal segíti honosainknak magyarrá neveltetését: jószágaim egy esztendei jövedelmét feláldozom.”
– idézte később a beszédet Döbrentei Gábor, a Tudós Társaság első titoknoka.
Széchenyi azt is kérte, hogy legyen felügyelet, nehogy a nemzetnek ajánlott összeg haszontalanul elpazaroltassék. A felajánlás 60 000 forintot jelentett - akkor, amikor egy városi tanító 300, egy mészároslegény 180 forintot keresett évente. Szavait hatalmas éljenzés fogadta, és még ugyanazon az ülésen három barátja is csatlakozott: Vay Ábrahám, Károlyi György és Andrássy György. Őket négyüket tartják az Akadémia alapító atyáinak.
Széchenyi a felajánlást a nagyobb értékű konvenciós (ezüst) forintban vállalta, nem váltóforintban. A tőkét Széchenyi és társai a valóságban nem fizették be, hanem a kamatait fizették évente: Széchenyi maga 3600 forintot. Ez önmagában tizenkét városi tanító éves fizetésével egyezik meg. A tőkét végül a fia, Széchenyi Béla tette le egy összegben 1894-ben.
Széchenyi István portréja. Vinzenz Katzler litográfiája
Öt év a gesztustól az intézményig
November 8-án a négy alapító írásban is benyújtotta kötelezvényét a nádornak és az országgyűlés két táblájának, november 21-én pedig József nádor kezébe került a társaság tervezete. A vita azonban folytatódott, mert Nagy Pál az adományokat inkább tanítóképzésre fordította volna. Széchenyi Wesselényivel együtt győzte meg, hogy a pénz az Akadémiáé legyen.
A jogi alapot az 1827. évi XI. törvénycikk adta „a hazai nyelv művelésére fölállítandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról”. 1830. november 17-én Pozsonyban az igazgatótanács megválasztotta a vezetőséget: Teleki József gróf lett az elnök, Széchenyi az alelnök. Ekkor nevezték ki az első 23 rendes tagot is. Különös momentuma az indulásnak, hogy első akadémikusnak Kisfaludy Károlyt tartják, aki már az első naggyűlésen sem vett részt - négy nappal kinevezése után meghalt.
Az első nagygyűlést 1831. február 14-én tartották a pesti vármegyeháza nagytermében.
A Tudós Társaság első, fontos és meghatározó munkája az egységes magyar helyesírási szabályzat volt 1832-ben. A Magyar Tudományos Akadémia nevet pedig 1845-től viseli hivatalosan.
cover: Széchenyi István felajánlja birtokainak éves jövedelmét egy Tudós Társaság alapítására (litográfia). Képek: wiki commons
További információk, források: Borúra derű – MTA KIK kiállítási katalógus · 1825 – Széchenyi felajánlása – MTA · Az MTA története – MTA · Galambos András: Felsőbüki Nagy Pál és Széchenyi István kapcsolata – Vasi Szemle · Hamza Gábor: Felsőbüki Nagy Pál – REAL · Melkovics Tamás – Modern Magyarország, 2012 · Szentkirályi Elemér – Ungarn-Jahrbuch, 1992 · Korabeli tudósítás az 1825. november 3-i ülésről – MEK · Östör József – Soproni Szemle, 1939 · Freund Tamás elnöki köszöntője, 2025 – MTA · Széchenyi István, gr. – Tudósnaptár · Bessenyei György: Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék – REAL · Aranka György – Erdélyi Toll · Felsőbüki Nagy Pál – Képes magyar irodalomtörténet
