Különleges számozási rend az, amely elvezetett a bicentenáriumi közgyűlésig. AZ MTA történetében látszik az elmúlt 200 év minden fordulata, nehézsége, átmenete, forradalma. Különleges Akadémia-történet 2026. május 4-5-én, a 200. közgyűlés napjaiban.
Az elvi alapítástól a konkrét működésig
Az 1825-ös pozsonyi diétán Széchenyi István felajánlotta évi jövedelmét a Magyar Tudós Társaság megalapítására – de maga az intézmény csak hat évvel később, 1831-ben kezdte meg működését. Az első alapszabály szerint a nagygyűlést évente egyszer kellett tartani, amelyet nyomban követett a közgyűlés, „mellyben a Társaságnak minden tagjai részt vehetnek, 's ide a nem tagoknak is engedtetik bélépés."
Az első közgyűlésre 1832. szeptember 8-án a Vármegyeházán került sor. A névsor önmagában jelzi, milyen rangos intézmény született: jelen volt a nádor, tíz igazgató, hat tiszteletbeli, huszonnégy rendes és tizenhat levelező tag. Az elnök, Teleki József a társaság céljairól szólt, Döbrentei Gábor titoknok – a mai főtitkár megfelelője – az előzményekről számolt be, Kölcsey Ferenc pedig Kazinczy Ferencről mondott emlékbeszédet.
A Bach-korszaktól a századfordulóig
A Bach-korszak volt az intézmény első nagy próbája. 1848 után megtiltották a nagygyűlések tartását; tíz éven át csak kisgyűlések, azaz osztályülések folyhattak. Az Akadémia nem szűnt meg, tovább működött és kivárt. Amikor 1858-ban a császár jóváhagyta az új alapszabályt, decemberben azonnal összehívták a közgyűlést.
A kiegyezés után az Akadémia helyzete rendezettebbé vált. Újra megtartották a nagygyűléseket és a közgyűlést is. Új alapszabály született.
„Az ünnepélyes közülés tárgyai: évi jelentés az Akadémia munkásságáról, emlékbeszédek, tudományos és költői művek felolvasása, jutalmak, jutalomkérdések s az új választások kihirdetése.”
Az 50. közgyűlésen, 1890-ben Eötvös Loránd elnök már a jövőbe tekintett. Szavai ma is érvényesek: „a tudományban haladni csak az tud, ki az igazságot magáért az igazságért és nem mellékérdekből keresi." A tudomány és a gyakorlat viszonyát feszegette – és figyelmeztetett, hogy az akadémiák az elsők, akiknek a tiszta tudást pártolniuk kell. Már ebben a beszédben is hangsúlyos volt: mennyi hányattatást kellett az Akadémiának elviselnie a történelmi változások viharai közepette, mennyit változott az Akadémia szerepe, jelentősége és működése.
„Más volt az a negyvenes években, mikor nemzetünk akadémiánk nagy alapítójának szavára öntudatra ébredt, más volt az ötvenes és hatvanas években, mikor nemzetiségünket külerőszak ellen kellett védeni és más lett a hatvanas évek óta, mióta létünk biztosítva lévén, annak megerősítésén kivül már arra is kell törekednünk, hogy a művelt nemzetek sorában mennél előkelőbb állást foglaljunk.”
Az első világháborútól a kommunizmusig
Az első világháború közepén, 1915-ben tartott 75. közgyűlés hangvétele egészen más volt. Az Akadémia nyíltan állást foglalt, mikor táviratot küldött Ferenc Józsefnek:
„A háború borzalmai közepett is csendes, tudományos munkásságát ernyedetlenül folytató, de a nemzettel mai élethalál küzdelmében inkább mint valaha együttérző Magyar Tudományos Akadémia, hetvenötödik ünnepélyes közülése alkalmából hódolattal és hű ragaszkodással fordul Felségednek, mint legfőbb védőjének trónjához s Isten áldását kéri nemzeti létünkért is küzdő vitéz seregeire, óhajtva és remélve, hogy Felséged a háború diadalmas befejeztével a tartós béke áldásait még soká élvezze hű népével együtt."
A 100. közgyűlést 1940 áprilisában tartották, Mátyás királyra emlékezve – miközben a második világháború már tombolt Európában. A kortárs tudósítás szerint az igazi csúcspont Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas professzor előadása volt, aki „azt hirdette, hogy a legfőbb emberi követelménynek azt kell tekintenünk, hogy egyik ember hagyja élni a másikat", és a Szentírást idézte: „Szeresd embertársadat, mint önmagadat." A Képes Családi Lapok újságírója szerint „Mátyás szellemében beszélt" – bár Mátyásról szót sem ejtett.
Az Akadémia a kommunizmusban, a forradalom alatt és a kádári diktatúrában
1949 végén a kommunista tudománypolitika gyökeresen átszervezte az Akadémiát. Az új alapszabály szerkezetében még követte a régit – de tartalmában gyökeresen szakított azzal. A közgyűlés lett formálisan a legfőbb szerv, ám a valóságban az elnökség döntött mindenről: a közgyűlési határozatok elnökségi jóváhagyás után jelentek csak meg az Akadémiai Közlönyben. A levelező tagoknak 1970-ig szavazati joguk sem volt.
Az 1956-os forradalom rövid időre megmozgatta az Akadémiát is: novemberben tagértekezletet hívtak össze, megválasztották az Akadémia Nemzeti Bizottságát. A fokozatos visszarendeződés közepette végül a közgyűlést csak 1957 decemberében merték újra összehívni. A kádári konszolidációban az ülések visszatértek a megszokott, évenkénti rendhez, de változtatásokkal: az 1970-es alapszabályból már eltűnt a „nagygyűlés" kifejezés – maradt a közgyűlés, amelyet évente egyszer, májusban kellett megtartani. Ezért ünnepelték az Akadémia 150 éves fennállását 1975-ben a 130. közgyűlésen: a számok és az évfordulók régen elcsúsztak egymástól.
A 150. közgyűlés – a rendszerváltás pillanata
1990 februárjában kétszer is összeültek a tagok, hogy megalkossák az új alapszabályokat. Így adódott, hogy a 150. közgyűlés lett az első rendszerváltás utáni közgyűlés. 1990. májusában Kosáry Domokos elnök, Antall József miniszterelnök és Láng István főtitkár ült egymás mellett az elnökségi emelvényen.
1990-től napjainkig
A rendszerváltás után az Akadémia több rendkívüli közgyűlést is tartott, ám ezeket sokáig nem számozták. 1995 januárjától, a 155. közgyűléstől vált következetessé a számozás: azóta minden ülés sorszámot kap. A látszólag technikai döntés mögött valójában intézményi öntudat húzódik meg: az Akadémia újra magáénak érzi a folytonosságot – az 1832-es első közgyűlés és a 2026-os 200. között.
A kutatóhálózat átalakítása 2018–2019-ben jelentős változást hozott az Akadémia életében. A parlament elfogadta a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatának leválasztásáról szóló törvényt - és a teljes akadémiai kutatóhálózat az újonnan létrehozott Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) - 2023-tól HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat -irányítása alá került. A jogszabály az Akadémiát arra kötelezte, hogy az érintett kutatóhelyek működéséhez szükséges infrastruktúrát és vagyonelemeket térítésmentes használatba adja az új szervezet számára. A változások következtében az MTA köztestülete elveszítette közvetlen irányítási jogát a kutatóhálózat felett. 2020-ban a kutatóhálózat dolgozóinak jogviszonya megváltozott: közalkalmazotti státuszuk megszűnt, és új foglalkoztatási rendszer lépett életbe. Az Alkotmánybíróság 2022-ben hozott határozatában az átalakítás egyes elemeit alkotmányellenesnek minősítette, ugyanakkor a szabályozás egészét nem semmisítette meg.
A 2026. május 4-én tartott 200. közgyűlésen a testület leköszönő elnöke, Freund Tamás és a leendő miniszterelnök, Magyar Péter mondtak beszédet. Freund leköszönő beszédében kiemelte, hogy " az Akadémiát ugyanaz a nemzeti akarat hozta létre és élteti immár kétszáz éve, amely időről időre megbízást ad az ország kormányzására. Az Akadémia a nemzet akaratából nem szolgálója, hanem partnere a mindenkori kormányzatnak a közjó érdekében kifejtett tevékenységében." Magyar Péter pedig hangsúlyozta: bárki is lesz az MTA új elnöke, a Tisza-kormány kész lesz vele konstruktív együttműködésben a tudományért dolgozni. "A Tisza-kormány és az Akadémia új vezetése együtt ugyanis történelmi lehetőséget kap arra, hogy végre jó irányba fordítsa a hazai tudományos életet. Hogy egy olyan pályára állítsa a magyar tudományt, amely Magyarországot a sereghajtók közül ismét az éllovasok közé sorolhatja."
források: MTA, Hay Diana MTA KIK Levéltára igazgatója összefoglalója, MTA hírei
cover: Széchenyi István (Ferenc József) tér, szemben a Magyar Tudományos Akadémia. A felvétel 1899 körül készült. Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.077
