Ha az Alföldön ilyenkor a szabadban bóklászik az ember, hangos kiáltozásokra figyelhet fel. A sokfelől jövő „gru-gru” legnagyobb költöző, vonuló madarunkhoz tartozik, a daruhoz. Jellegzetes V alakban repülve, elérve a Kárpát-medence pusztáit, annak is a vizes helyeit, körözve, V alakú repülésöket feladva, kígyózva repülik be az eget, a népi díszítőművészetből ismert indás ornamentikát rajzolva az égre. Tóth János írása.
A daru Hortobágyi Nemzeti Park címermadara. Egykor Magyarországon is nagy számban költött, de az 1910-es évek óta erre nem volt példa egészen 2015-ig, amikor újra megfigyeltek a szakemberek darupár költést. Ennek előfeltétele volt, hogy már több évvel az újabb költés előtt számos helyen, főleg a Hortobágyon, kisebb-nagyobb csoportok egész nyárra is itt maradtak. A Hortobágy az európai daruállomány kiemelt fontosságú tavaszi és őszi gyülekezőhelye. Talán fontosabb az őszi, hiszen ekkor sokkal nagyobb számban vannak jelen, mint tavasszal. A madarak nagy része novemberben elhagyja hazánkat, de egyre gyakrabban telelnek is át csapatai az elmúlt enyhe teleken. A nálunk megpihenő darvak a betakarítások után a szántókon, tarlókon megfelelő táplálkozóhelyet találnak, az éjszakákat főleg mesterséges és lecsapolt halastavakon töltik, korábban, a vízszabályozások előtt a pusztai elöntéseken töltötték. Ám a darvak nagyobbik része továbbvonul hazánkból és a telet Európa déli, mediterrán részein és Észak-Afrikában tölti.
Költőhelyként csak a teljesen zavartalan zavartalan helyeket keresik nádasokban, mocsarakban, vizes erdei tájakon, vagy lakatlan pusztákon, tőzeglápokon. A kakas, vagy ahogyan a népnyelv hívja, a „kandaru” jellegzetes tánccal és hangokkal udvarol a tojónak. Sikeres nász esetén a fészküket növényi eredetű anyagokból, lehetőleg víz által védett helyre készítik. Fészekaljuk nem nagy, gyakran csak két tojásból áll, amelyeken mindkét szülő felváltva 28-31 napig kotlik. A fiókák néhány nap múlva elhagyják a fészket, de a vonulás idejéig a szülők még gondoskodnak róluk. A daru mindenevő, hajtásokat, magokat, gumókat, rovarokat és lárváikat, kisebb gerincteleneket is fogyaszt, attól függően, hogy éppen hol tartózkodik. Vonulás során leginkább a tarlókon hagyott elszórt magvak jelentik a legfőbb táplálékát.
A daru és tolla a hagyományban
A darutollas kalap pedig egyfajta státuszszimbólum volt a magyar nép körében, mely a pásztoroknál ma is az. Egy szabadságharcos dal így emlékszik meg a darutollról:
,,Süvegemen darutalu, rózsa,
Ajakamon édes babám csókja.
Ne félj rózsám nem megyek hiába,
Nemzetemnek leszek katonája!"
Specialistái alakultak annak, hogy a darutollat begyűjtsék, Ők voltak a darvászok, akik a pákászok (rétjáró, gyűjtögető emberek) egyik csoportját alkották, főleg a Hortobágyon és a Sárréten.
"Nekünk Szoboszlón volt vagy három tollas zsidónk, azok mellett volt egy tollas parasztunk. Az a paraszt vállalkozó minden hetipiacon ott állt a Kisbika előtt, a kalapjába darutoll volt; de az csak cégtábla volt; az üzletet a jobb kezében fogta, egy kék bársony kupakformát (persze fa volt belülről), abba lyukak voltak fúrva, s azokba a lyukakba tűzte az az ember a gyönyörű darutollakat (emlékszem gugás ember volt, a gugáját is megcsodáltam mindig). Azon a kék dombon olybá tűntek a hanyatló darutollak, mintha az ott szürke szomorúfűzfa volna. Szürke, puha volt az a sok finom farktolla a darunak, szürke, puha, mint a hamu. Ha egy legény hozzányúlt egy tollúhoz, az úgy rezgett sokáig. Öt pengő forinttól tizenöt forintig, húszig ment a darutoll ára. Híre volt, ha egy Karácsony fiú vagy egy Cseke fiú darutollat vett a hetipiacon. Volt olyan bokros darutoll, hogy borjút adott érte a gazdafiú. Afféle volt az a darutolldivat, mint ma, hogy az urak aszerint tisztelik egymást, kinek milyen autója van." (Szép Ernő: A Hortobágy Budapest, 1930.)
És, hogy mennyire is tartották státuszuk legfőbb jelölőjének a tollat, azt Sőregi János, a Debreceni Déri Múzeum egykori igazgatójának gyűjtéséből és beszámolójából ismerhetjük meg:
„A magyarember azt tartja, hogy a daru legszebb tollai szárnya alól vannak kinőve. A valóság az, hogy a daru mindkét szárnyán a hátsó evezők ívesen vannak meggörbülve. Öreg példányoknál, különösen a kandarunál ezek a hátsó evezők foszlottasan fodrosak. Ezek az igazi, a legbecsesebb „daru toll"-ak. Aszerint, hogy melyik szárnyáról valók a darunak, 2—3 jobbos és 2—3 balos tolla van minden üreg példánynak. Ezek szépen karikára vannak görbülve. Néha a hegye a tövéhez hajlik. Csak ezeket az igazi dísztollakat meri a darutoll-árus ujjára csavarni. Egy ilyen toll ára 6—10, némelyek szerint 15 forint is volt. Jobbmódú legény két tollat is tűzött a kalapjához, éspedig egy balost és egy jobbost egymáshoz fordítva. A valódi szép darutoll a kalap mindkét oldalán megállta a helyét. Tövéhez kis selyemrózsát tűztek.”
A nagy kiterjedésű vizes élőhelyeket ma leginkább a mesterségesen alakított halastavak adják. Ezek őszi lecsapolása után megmaradó sekély locsogók adják az éjszakai szállását a darvaknak, megvédve őket az éjjel kószáló ragadozóktól. A nappalt általában a tarlóföldeken töltő madarak látványos behúzása az éjszakázó helyekre évről évre nagy látványosság és erre évek óta fesztivált is szervez a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága, nem lehet ez másként idén sem, amikor október 24-én a Szent Dömötör Napi Behajtási Ünneppel együtt megszervezi a Darufesztivált is, ahol ezek a pompás madarak a legszebb képüket mutatják az érdeklődőknek, mely a természet őszi ünnepe a Hortobágyon. Ekkorra tetőzik a darvak létszáma, mely volt, hogy elérte a közel 200 ezres létszámot is. Hazánkban a daru védett madárfaj, a természetvédelmi értéke 50.000 Ft. Hosszabb kulturtörténeti áttkintést itt olvashat róla.
cover: Photo by Chris Briggs on Unsplash
Források:
Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról. Budapest, 1901.
Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság honlapja
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület – A daru
Örsi Zsolt: A darumadár 2013. In.: karpatmedence.net; https://www.karpatmedence.net/tarsadalomneprajz/torteneti-neprajz/575-a-darumadar
Sőregi János: Adatok a daruvadászathoz és a darutoll viseléséhez In.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve. Debrecen 1936.
