A locsolást mindenki ismeri -legalábbis mifelénk. Magyar, lengyel és cseh szokás húsvét hétfőn meglocsolni a lányokat. De a korbácsolás? Igen, Nyugat-Magyarországon egykor ilyen is volt.

A húsvéti locsolás Közép-Kelet Európában ismert népszokás. Eredetét a néprajzkutatók ősi tisztító rítusként tartják számon, amelyet később keresztényiesítettek. Egyházi magyarázata szerint a locsolás a keresztelésre utal, vagy arra a legendára, hogy a jeruzsálemi asszonyokat, akik Jézus feltámadását hirdették, vízzel próbálták elhallgattatni. Ezért nevezték húsvéthétfőt egykor „vízbevető” vagy „vízbehányó hétfőnek”.

Lengyelországban is locsolkodnak. A  Śmigus-dyngus olyan, mint nálunk, de következmény is fűződik az elmaradt locsoláshoz: a lányok, akik nem kaptak vizet, azt hitték, nem találnak udvarlót az évben. Ma is él a szokás: aki alaposan elázik, az szerencsésnek számít. Cserébe a lányok itt is festett tojást vagy édességet adnak.

A magyar locsolkodás klasszikus formájában a legények és fiúk húsvét hétfőn járták a lányos házakat. Vödörrel locsolták meg a lányokat, gyakran vers kíséretében. A legismertebb köszöntő vers ma is él:

„Szépen kérem az anyját
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját!
Hadd nőjőn nagyra,
Mint a csikó farka:
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza!
Szabad-e locsolni?”

Körösfő, locsolkodás, 1944. Fortepan / Horváth József

A locsolás jutalma díszített vagy piros tojás volt. Egyes vidékeken (pl. Szeged környékén) a legények bandába verődve kúthoz hurcolták a lányokat és vödörszám öntözték őket. Az Ipoly mentén szervezett felvonulások, tojásszedés és szalonnás reggeli is tartozott a hagyományhoz. Erdélyben mindkét nemben él a szokás: a legények locsolják a lányokat hétfőn, a lányok a legényeket kedden vagy harmadnap, ahol a „megváltás” piros tojás vagy fürösztés lehetett.

Pomlázka - a cseh húsvéti vesszőzés
Csehországban a húsvéthétfő más:  a pomlázka (fonott fűzfavessző-korbács) napja. Húsvét hétfőn a fiúk és férfiak kora reggel járják a házakat, ahol a lányokat és asszonyokat enyhén megcsapkodják a szalagokkal díszített pomlázkával, miközben verses köszöntőt mondanak. Ez az ősi rítus a fiatalítást, egészséget és a tavaszi megújulást szolgálja.  Jutalomként festett tojást (kraslice) kapnak a fiúk és a leányok locsolják meg őket.

Húsvéti korbácsolás Nyugat-Magyarországon

A húsvéti korbácsolás elsősorban a Dunántúlon, Fejér megyében és a Bakonyban volt jellemző. (Aprószentek napján, decemberben suprikáltak Kárpát-medence szerte, de Húsvétkor csak Nyugat-Magyarországon.) Katartikus és termékenységvarázsló célja azonos a locsoláséval: egészség, frissesség, a „kelés” (lusta, beteges állapot) elűzése. A fiúk vagy legények fonott, négyágú korbáccsal (sibá) verték a lányokat húsvét hétfőn, közben mondókát mondtak. Fejér megyében például:

„Keléses ne légy, bolhásos ne légy, esztendőre frissebb légy!”

A Bakonyban részletesebb vers járta:

„Sidiridi jó légy,
Friss légy,
Keléses ne légy,
Ha valahová küldenek, fuss!
A lábaid jó futók legyenek (lábára üt)
Kezeid jó mosogatók legyenek (kezére üt)
A fejed ne fájjon (fejére üt)
Sidiridi váltsd ki magadat!"

 A lányok szalagot kötöttek a korbácsra és bort kínáltak a fiúknak, majd tojással váltották ki magukat. A  Felvidéken suprikálásnak hívták a húsvéti vesszőzést,  de ott a lányok korbácsolták a locsoló fiúkat.

Mindkét szokás a termékenység és a tisztulás ősi vágyát fejezte ki, a locsolás a víz, a korbácsolás a verés mágikus erejével. A Néprajzi lexikon szerint ezek a rítusok a fiatalság évszakváltáshoz kötődő játékos párkapcsolat-keresését is szolgálták, miközben közösségi élményt nyújtottak. Talán ez az oka annak, hogy a locsolás szelídebb formájában máig velünk maradt.