Vasárnap a Nemzeti Színházban mutatja be Ambrus Lajos és Kovács Gyula Demeter Szilárd moderálásával Tündérkerti pomológia c. új kötetét. A nagyszabású, magyar gyümölcsfajtákat bemutató ötszáz oldalas, gazdagon illusztrált könyvről, pomológiáról és kert-emberségről Pál-Lukács Zsófia készített interjút Ambrus Lajossal a kultúra.hu-n.

A Gyümölcsök és praktikák a Tündérkertből című könyv folytatásaként jelenik meg a Tündérkerti pomológia című munka. Miért lehet fontos kézbe venni ezt a kultúrtörténeti jelentőségű művet? Milyen kérdést tesz különösen időszerűvé?

A Gyümölcsök és praktikák a Tündérkertből egyfajta alapja volt ennek a nagyobb lélegzetű kötetnek, amely méretében is jelentősen eltér az előzőtől: a maga 480-490 oldalával valóban terjedelmes munka. De miért fontos mindez napjainkban? Elsősorban azért, mert magyar. Magyar mentalitástörténet, szellemtörténet, kultúrtörténet, néprajz és biológia egyaránt összefügg benne – méghozzá az egész Kárpát-medencét érintően. Éppen ezért gondolom úgy, hogy ennek a könyvnek sajátos kultúrtörténeti jelentősége van. A Tündérkerti pomológia régi hiányt igyekszik pótolni, hiszen az elmúlt időszakban nem született átfogó jellegű mű a témában. Hasonló, nagy igényű és mélyreható könyv legutóbb 1940-ben jelent meg, Rapaics Raymund A magyar gyümölcs című munkája. Ez persze nem jelenti azt, hogy azóta ne lettek volna kiváló pomológusok és szakemberek, akik egy-egy részterületen dolgoztak, azonban ilyen összefüggő rendszerben kevesen foglalkoztak a témával. A kortárs irodalomban, különösen a szakirodalomban, olyan jelentős művek láttak napvilágot, mint Nagy-Tóth Ferenc Erdélyi almák, majd az Erdélyi körték és az Erdélyi szilvák című könyvei, de említeném a szintén erdélyi Veress István tudós munkáit, amelyek óriási hiányt pótolnak. Emellett egy-két jeles szakember alapvető munkákat tett közzé (például Surányi Dezső, Szani Zsolt, Nagy Zsolt), amelyekről a könyv részletesen beszél. Igyekeztem a hiányosságokat pótolni és megfelelő visszhangot teremteni számukra. Azért gondolom, hogy mindez időszerű, mert a hozzá kapcsolódó tudás mára szinte teljesen elveszett, vagy elveszni látszik – az utolsó, 25. órában vagyunk. Ahogyan a magyar népdalokat is össze kellett gyűjteni, ugyanúgy ezt a Kárpát-medencei hagyományt is mindannyiunk elé kell tárni: lássuk, ez volt, ez van – ez lehetséges.

Mint tudjuk, ön József Attila-díjas alkotó, több kötete jelent meg az elmúlt időszakban. A Tündérkerti pomológia milyen szerepet tölt be életművében?

Engem az életpályám 35 évvel ezelőtti szakaszában érdekelni kezdett a kert, a valóságban is, de absztrakt módon is. Első, Eldorádó című regényemben a kert, a Garten hogy úgy mondjam, dramaturgiai metaforát kap. Eleve úgy hiszem, hogy a teljes kozmosz megértésének fontos színtere a kert, s ennek a gazdagsága, sokfélesége saját tisztánlátásunkat segíti. Biográfiai adatként említhetem, hogy amikor 1989-ben faluhelyre költöztem, magamnak is kertet kellett építenem. Igyekeztem volna megfelelni a régieknek, a családi hagyományoknak, rekonstruálva öregapám és dédapám kertjeit. Mindannyiunkban megvan az igény, hogy visszatérjünk régebbi, akár ősi hagyományokhoz – ha másképp nem is, legalább abban, hogy elültetünk egy-két olyan fát, amely egykor nagyapánk vagy ükapánk kertjét díszítette, s amelyhez valamilyen emlékezet köt bennünket. Ez azonban nem volt egyszerű feladat. Batul almát például akkoriban sem lehetett kapni – ahogy ma sem nagyon. Sok régi fajta eltűnt, és gyakorlatilag semmit sem tudtunk már felőlük. Ezért mint jó frontharcos katona, kénytelen voltam beleásni magam a tematikába. Kutattam, miért tűntek el ezek a fajták, mi történt velük. Kiderült, hogy a magyar kultúrában iszonyatos gazdagsága volt egykoron a gyümölcsnek – ahogy a szőlőnek is.

A könyvbe válogatott, Kárpát-medencében őshonos gyümölcsfajták eredettörténetét különlegesen szép leírások révén ismerheti meg az olvasó. Milyen jelentősége lehet az itt képviselt szellemi alapállásnak a mai, globális kultúraválságban?

Az említett szellemi alapállás (status absolutus) rendkívül fontos mozzanat. Tudnunk kell, mi az, ami személyes létünket is alapvetően meghatározza – és az őshonosság problematikája is efféle elem. A globális társadalom néhány kézzelfogható szabadsága mellett fontos géniuszok eltűnnek, kitörlődnek vagy éppen zárójelbe kerülnek. Odáig jutottunk, hogy ma már alig ismerjük eredettörténetünket vagy az önbecsüléshez méltó hagyományokat. A Tündérkert-mozgalom és annak sikere erről szól: sokan próbálnak tájékozódni a magyar gyümölcskultúráról, ám a hozzáférhető források száma viszonylag szerény.

A kultúra.hu interjújából az is kiderül, hogyan kötődött Zrínyi a zelenka körtéhez vagy, hogy hogyan kapcsolta össze egy virágzó almafa Szinyei-Merse Pált és Mikszáthot. Szó esik a Tündérkert mozgalomról és Kovács gyula göcseji génbankjáról is. 

A Tündérkerti pomológia a Kortárs Könyvkiadói Kft. és a Petőfi Média Group Nonprofit Kft. közös kiadásában, a Culinaria Hungarica sorozat IV. részeként jelenik meg 2025. március 25-én Gyümölcsoltó Boldogasszony napján. A könyvbemutatót a Tündérkertek Napján, március 23-án Demeter Szilárd moderálásával tartja a két szerző a Nemzeti Színházban 15 órától.