Október 21-e Orsolya napja. Ha már nagyon gyapjassá nőtt a nyulak téli bundája, ideje volt fáért menni az erdőre - mert hamar érkezett a hó és a hideg. Ma már ugyan hóra ritkán. de korai fagyokra számíthatunk október végén. De ki volt Szent Orsolya - és miért ő a téljósló és szüretet parancsoló a Kárpát-medencében? És miért jó, ha van egy házirókánk - legalábbis Mikszáth szerint?
A magyar népszokásokban október 21-e elsősorban időjósló napként él. A népi megfigyelés szerint Orsolya napjának időjárása jelzi a télit: amilyen az idő ekkor, olyan lesz a tél. Hajdúböszörményben úgy tartották, ha szép az idő, az karácsonyig megmarad. Más vidékeken azt mondták, amilyen ez a nap, olyan lesz a tél utolsó napja; ha napos, a tél tiszta-hideg lesz.
Mezőgazdasági munkálatok is kötődnek hozzá. Ekkor takarították be a káposztát, mert az asszonyok fontosnak tartották leszedni, nehogy a rossz idő miatt kirepedezzen. A Somló-vidéken és Kőszeg környékén Orsolya-nap volt a szüret hagyományos kezdete. A Somló hegyén híres szüreti mulatságot tartottak ekkortájt, amit Mikszáth Kálmán is megörökített a Noszty fiú esete Tóth Marival című regényében.
Ha Tokaj a bortermő hegyek királya, Somlyó se kutya, nagy oligarcha Somlyó is. Aranyszínű nedve Grand Vin s behűtve a világ bármelyik pecsenyeborával fölveszi a versenyt. Hanem az a baja a kereskedelemben, hogy nem egyforma, egyszer gyengébb, egyszer erősebb, egyszer aromásabb, néha csak savanykás, máskor savanyú. Sok függ attól, mikor szüretelik. Eltalálják-e az időt, amikor már érett, és amikor még nem túlérett.
Az idő előtti szüretelés rendesen megrontja a bor minőségét, az idő utáni a mennyiségét, mert a darazsak és seregélyek is osztoznak a szőlőtulajdonosokkal. Azért tehát mindenféle furfangos módokat kieszelnek, hogy a szüret idejét eltalálják s ezáltal a darazsak és seregélyek ingyenélő hadának gátat vessenek a szőlő megdézsmálásában. A szőlőérés idején innen-onnan szedve, néhány fürtöt tesznek két tégla közé, a téglára aztán rááll egy jól megtermett pápai cívis (mert többnyire a pápai cívisek tulajdonai a híres szőlők) s ha szétfreccsenvén a nedv, hirtelen lehuppan alatta a felső tégla, akkor megtartható a szüret, de ha csak lassan, alig észrevétlenül nyomódik az alsóhoz, akkor még várnia kell.
A Kohlbrunn-féle szőlőben, vagyis most már a Tóth Mihály úréban, egészen más az eljárás. A praktikus amerikánus mindenütt behoz egy kis újítást. Tóth Mihály uram ugyanis tanulmányozta a rókák természetét s rájött, hogy a róka a savanyú szőlőt megugatja. Ha tehát a szőlőkben tartózkodó róka nem ugat többé, ez annyit jelent, hogy immár a szőlő nem éretlen és meg van vele elégedve. Mindezeknél fogva minden teremtett lények közül a róka a legilletékesebb faktor arra, hogy a szüret idejét meghatározza. A gyakorlati élet azt követelvén, hogy a gazda mindenütt a szakismeretet honorálja, Tóth úr meghagyja a vincellérnek, Bugri Mártonnak, kinek csinos kunyhója volt a szőlő alján, hogy mikor a róka abbahagyja ősszel az ugatást, annak rendje és módja szerint azonnal üzenjen Rekettyésre.
A csősz nem egészen osztotta ezt a tervet.
- Hiszen mind szép ez, ténsuram, a róka csakugyan ugatja a savanyú, éretlen szőlőt és ha hallom, hát tudom, hogy legalább a polyhosokon és a hársfalevelű fajokon még alszik a bor, de ha nem hallom a róka ugatását, ez nem jelenti okvetlenül a szőlő megérését, hanem jelentheti azt is, hogy nincs a szőlőhegyen róka.
Ez aztán olyan igazság volt, hogy az amerikánus se térhetett ki előle, pedig ugyancsak makacs volt abban, amit fejébe vett.
- Hát tudja mit, tartson kend egy házirókát a szőlőben és amikor kell, ővele állapíttassa meg a szüret idejét.
Bugri apó szerzett is egy kis rókát, akiből valóságos értelmes háziállatot nevelt, mely nem szokott el tőle, egész nap vígan barangolt a szőlőben, csak enni járt haza és éjszakára vonult be a kunyhó melletti kis házába.
Abban az esztendőben, amikor a Bontó megyei új főispán installációja volt, dacára a Bugri apó ama mondásának, hogy sem a nagy hideget, sem a nagy meleget nem eszi meg előlünk a német, mégis elsikkadt valahol a nagy meleg, hűvös és esős nyár volt, a szőlőtőkék nagy termést hoztak, de a szem apró maradt és későn ért meg, a kis róka pedig rekedtre ugatta magát a Tóth Mihály szőlőjében. Egyszer aztán októberben mégis megérkezett az üzenet Rekettyésre, hogy »nem ugat már a róka Somlyón«.
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival
Orsolya és a tél a népköltészetben is megjelenik:
Orsolyakor takarítsd be káposztádat,
Simon-Juda hóval tömi be a szádat.
Ha megdurvul a nyúl szőre,
siess fáért az erdőbe.
Ki volt Szent Orsolya?
Szent Orsolya tiszteletének első nyomai a 8-9. századból származnak, de semmiféle megbízható történelmi adat nem áll rendelkezésre róla vagy társnőiről. Egyes források még nevét sem említik, csupán szüzek egy csoportjának vértanúságáról szólnak, amelynek helye és ideje bizonytalan. Valószínűsíthető azonban, hogy Kölnben Istennek szentelt életet élő nők haltak meg hitükért, feltehetően a 4. században, körülbelül 304 körül – bár más források 238-ra vagy 640-re teszik az eseményt.
A kölni Szent Orsolya-templomban található egy 4. vagy 5. századi felirat, amely szerint egy Clematius nevű ember templomot építtetett azon a helyen, ahol szüzek szenvedtek vértanúságot, egy korábban leégett szentély helyén. A legenda több változatban ismert: Orsolyát egy brit király leányaként ábrázolja, aki szépségéről, bölcsességéről és jámborságáról híres volt. Szüzességet fogadott, ezért elutasította Aetherius pogány herceg házassági ajánlatát, majd társnőivel – Aureliával, Cordulával, Cumerával és Kunigundával – menekülni kényszerült Angliából.
Egy másik verzió szerint három év haladékot kért kérőjétől, ezalatt tizenegyezer fiatal keresztény lány gyűlt köré, akikkel közösséget alapított. Zarándokútra indultak Rómába, de a Rajnán Kölnig hajózva a hunok elfogták és megölték őket, akik éppen a várost ostromolták. A legenda elterjedésében kulcsszerepet játszottak Schönaui Szent Erzsébet (1129–1164) német misztikus bencés apáca látomásai. Orsolya tisztelete Kölnből indult ki és terjedt el Európában: Bingeni Szent Hildegárd himnuszt írt a vértanú szüzekről, Merici Szent Angéla pedig a 16. században az általa alapított rendet Orsolya oltalma alá helyezte, innen az orsolyiták neve.
Orsolya Köln városának, a bécsi, coimbrai és párizsi egyetemnek, a nevelőnőknek, jegyeseknek, állami ügyek intézőinek és hajósoknak a pártfogója; háborúk idején és a jó halál kegyelméért is kérik közbenjárását. Magyarországon német telepesek hozták el a tiszteletet – a Képes Krónika szerint a szüzek Attila parancsára haltak vértanúhalált.
