Március 10-én a keresztény világ a negyven vértanúra emlékezik – azokra a római katonákra, akik hitükhöz való hűségük miatt szenvedtek mártírhalált a 4. században.A negyven vértanú története az évszázadok során a hit, az állhatatosság és az önfeláldozás jelképévé vált – mind az egyházi hagyományban, mind pedig a népi emlékezetben.
Az i.sz. 320 körüli években a Kappadókiában, Sebaste városában állomásozó római XII. légió több keresztény katonát is számlált. Constantinus császár uralkodása idején a pogány Licinius eleinte tűrte a keresztényeket, ám miután szembekerült Constantinus-szal, kegyetlen üldözésükbe kezdett. Amikor a XII. légió negyven katonája kereszténynek vallotta magát, megpróbálta őket hitüktől eltéríteni, de azok nem engedtek sem az előléptetés csábításának, sem a halálos fenyegetéseknek.
A helytartó ezért kegyetlen próbára bocsájtotta őket: egy hideg éjszakán át meztelenül egy befagyott tó jegére száműzte a 40 keresztény katonát. A közeli fürdőházban – amelynek romjai ma is állnak – meleg fürdőt készíttetett azoknak, akik megtagadják hitüket. Egyikük megingott, de amint belépett a meleg vízbe, holtan esett össze. Helyét meglepő módon egy római katona töltötte be, aki a kivégzőosztag tagjaként tanúja volt a mártírok kitartásának. A negyven vértanút haláluk után máglyán elégették, hamvaikat a folyókba szórták.
Néphagyomány és időjóslás
A negyven vértanú emlékezete a magyar néphagyományban is él. Az úgynevezett „időjósló szentek” közé tartoznak: a népi regula szerint ha ezen a napon fagy, akkor még negyven napig hideg idő várható.
