A Hagyományok Háza március 19-én tartotta szakmai nyílt napját. Fórumot teremt ezzel három éve a népművészeti szakma tágabb közönségének azért, hogy a eredményeit bemutassa és ismertesse az előttünk álló időszak kihívásait, eseményeit - főleg azokat, amelyek szorosabban véve a Hagyományok Háza működési körébe tartoznak. Második alkalommal mutatták be a folyamatos adatfeldolgozáson alapuló, a népművészeti szakma állapotáról szóló Népművészeti Jelentést. Tóth János írása.

A napot Novák Irén, a Kulturális és Innovációs Minisztérium művészetért és közösségi művelődésért felelőshelyettes államtitkára nyitotta meg Kallós Zoltán szavaival. Kallós idén lenne 100 éves, az évforduló az alkalmából egy, egész Kárpát-medencére kiterjedő programsorozat indult el az év elején.

A köszöntőt követően Dr. Both Miklós, a Hagyományok Háza főigazgatója mutatta be a Népművészeti Jelentés 2026. c. dokumentumot, és a megszületéséhez vezető munkát mutatta be.

Ez az idei a második ilyen jelentés, mely az előbbihez képest sokkal nagyobb munkát feltételez, már csak a terjedelmét, de a tárgyalt területek nagyságát is tekintve. Mivel Kárpát-medence szinten tudjuk értelmezni a magyar népművészetet és annak tovább élő mozgalmait is, így a tavalyi jelentésben nagy hiányt mutató határon túli területek idén már bekerültek a jelentésbe. Ez azért is lényeges, mert a népi kultúrában tevékenykedő szervezetek legnagyobb támogatási rendszere, a Csoóri Sándor Program nemcsak a hazai de a határon túli területen működő magyar népművészeti közösségeket is támogat, sőt, a teljes támogatási összeg egyharmada ezekre a területekre érkezik.

Reprezentatív kutatás

Az idei év fókusza a népi kézművesség volt, de először egy nagyobb merítésű, reprezentatív telefonos közvéleménykutatást mutatott be a főigazgató. Ebben általánosan a népművészet és népi kultúra társadalmon belüli megítélésére voltak kíváncsiak a kérdezők és arra, hogy a  népi kultúrával milyen viszonyban (cselekvő, befogadó, fogyasztó, stb.) van a lakosság.

Az eredmény megnyugtató, hiszen a reprezentatív vizsgálat szerint a lakosság több, mint háromnegyede kedveli, támogatja a népművészeti mozgalmakat, annak megnyilvánulásait, sokan vannak, akik szeretettel fogadják az oktatásban való megjelenését, sőt még emelnék is annak arányát a gyermekek személyiségfejlődésének érdekében.

Elhangzott, hogy tíz éve nem vette senki semmilyen vizsgálat alá a népi kézművességet - azóta, hogy elkészült  - népművészeti szervezetek, döntéshozók bevonásával - a Népi Kézműves Stratégia. Ez akkor a jövő népi kézművességgel kapcsolatos optimális fejlődési folyamatait határozta meg. A mostani felmérés nem a program utánkövetése, de aki mindkét elemzést elolvassa és összeveti, levonhat következtetéseket.

Népi kézművesség

A népi kézművesség égető, már-már talán két évtizedes kérdése, hogy hol tanulhat a jövő generáció, hogy a szakmai utánpótlás milyen intézményi formában valósulhat meg. Jelenleg csak néhány intézményben lehet népi kézművességet tanulni az iskolarendszerben, mint például a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium és Kollégium vagy a Hagyományok Háza - dee ez csak a közép- és szakképzést oldja meg, a felsőoktatásba még nem sikerült elindítani ezek oktatását, pedig a terület más ágainál már élő minták vannak.

A mai nevén Táncművészeti Egyetemen 1998 óta van felsőfokú néptánc képzés (pedagógiai képzés is), a mai néven Nyíregyházi Egyetemen (Korábban Bessenyei György Tanárképző Főiskola) 1991 óta van népzenei képzés, a Zeneakadémián pedig 2009-ben alakult meg a Népzene Tanszék. Ezek az előzmények és minták adottak, azonban még máig sem hozott semmilyen áttörést a népi kézművesség területén a felsőoktatásban való megjelenése. Ennek megvitatására a nap további részében, a szekcióülések alkalmain is teret adtak.

A Hagyományok Háza közművelődési tevékenysége

A Hagyományok Háza közművelődési tevékenységén volt a továbbiakban a hangsúly és szekcióülések következtek több aktuális témában, ahol különböző ágazatok viszonyait boncolgatták, így népművészet  jelenlegi pedagógiában betöltött szerepét vagy a helyi önkormányzatok viszonyát a területhez.

Megismerkedhettünk több mintaprogrammal, mint a „Kis fekete” pályázat, hiánypótló képzések elindításáról kaphattunk képet, valamint a Revival Szakmatörténeti Archívum elindulásán bábáskodó szakemberek mutatták be, hogy hogyan lehetett a népművészetet kimagasló színvonalban éltetni egy szocialista iparvárosban, Salgótarjánban. Kiemelkedő szerepet kapott Kallós Zoltán életműve is, de szakmai előadásokra is beülhetett az érdeklődő, ahol a népzenei hagyományrétegek rendszerezésével, az alkalmazott néprajz Hagyományok Házában működő módszereivel, vagy a színpadi néptánc lehetőségeivel ismerkedhetett meg.

Tárlatvezetések, mesés épületbejárás

A nap során folyamatos tárlatvezetéseken lehetett részt venni a nemrégiben nyílt Tulipán & Zsálya – Kertek, korok, népművészet, valamint a Szabad szappanozni című kiállításokban, volt mesés épületbejárás Simándi László mesemondóval és megnézhették az érdeklődők a Halmos Béláról a halála után egy évvel, 2014-ben Szomjas György által rendezett, Hosszú búcsú Halmos Bélától című dokumentumfilmet.

A napot az Állami Népi Együttes Magyar Rapszódia című művének részleteiből összeállított gála és táncház zárta.