Az óceánon túl a halottak napja ritkán csendes. A spanyol és francia gyarmatosítók, majd az ír bevándorlók által átvitt szokások összefonódtak az őslakos hagyományokkal, és a temetőben gyakran zene szól, ételillat száll vagy épp hatalmas sárkányokat eregetnek. Ázsiában viszont mindössze egyetlen ország emlékezik nagy ünnepléssel novemberben.

Egyesült Államok: tökök és kimeszelt sírok

Az USÁ-ban nem mindenszentek, hanem az előestéje, október 31. a nagy nap. A Halloweent főként a 19. századi ír bevándorlók vitték át az óceánon, és az otthoni takarmányrépa-lámpás helyett ott a nagyobb, könnyebben faragható tök lett az ünnep középponti motívuma. A trick-or-treat, a jelmezes házalás mára világexport, mindenszentek napja viszont a legtöbb amerikainak egyszerűen a Halloween utáni hétköznap.

Kivétel a francia gyökerű New Orleans. Itt a magas talajvíz miatt a halottakat föld feletti sírépítményekben temetik, a temetőket ezért a holtak városainak is hívják.

Mindenszentekkor a családok kitakarítják, újrameszelik a sírokat, és krizantémot visznek rájuk. A 19. században a temetőkben vásári forgatag fogadta az emlékezi érkezőket: a családok piknikeztek, árusok kínálták portékájukat, asszonyok krepp- és viaszpapírból font koszorúkat, úgynevezett immortelle-eket árultak a templomok előtt. A közeli Lacombe-ban ma is szokás, hogy alkonyatkor gyertyák százait gyújtják meg a sírokon, a pap pedig végigjárja és megáldja a temetőket. Louisianában mindenszentekkor a hivatalok és a bíróságok is zárva tartanak.

 

 

 

Mexikó: a halál megvendégelése

Talán a legismertebb halottak napja a világon a mexikói Día de Muertos, amelyet az UNESCO 2008-ban felvett az emberiség szellemi kulturális örökségének listájára. November 1. az elhunyt gyerekeké, 2. a felnőtteké. A családok otthon ofrendát, áldozati oltárt építenek: rá kerül az elhunyt fényképe, kedvenc étele és itala, gyertya és a narancssárga cempasúchil, vagyis bársonyvirág. A szirmokból ösvényt szórnak, hogy a lélek hazataláljon. Az asztalra kerül a csontmotívumokkal díszített édes kalács, a pan de muerto, és a cukorkoponya is. Az ünnep a prehispán halottkultusz és a spanyolok hozta katolikus ünnepek ötvözete.

 

Guatemala: üzenet a szélben

Guatemalában november 1. a nagy nap. Sumpango és Santiago Sacatepéquez lakói nyár óta készítik óriási, színes papírsárkányaikat, a barriletes gigantes-eket, amelyeket mindenszentekkor a temető mellett állítanak ki, a kisebbeket pedig fel is eresztik. A maja hagyomány szerint a sárkányok hidat vernek az élők és a holtak világa között, a papíron átsüvítő szél pedig üzenetet visz az elhunytaknak.

Előző este a készítők holdfényes virrasztást, úgynevezett lunadát tartanak a kiállítás helyén. A fesztivált 2024-ben 125. alkalommal rendezték meg, és ilyenkor több tízezer látogató özönli el a kisvárost. Az ünnepi asztal elmaradhatatlan fogása a fiambre, a sokféle húsból, kolbászból, zöldségből és sajtból összeállított hideg saláta.

 

Az Andok: kenyérbaba és koponyaünnep

Ecuadorban november 2-án a colada morada és a guaguas de pan kerül az asztalra. Az előbbi lila kukoricalisztből, gyümölcsökből és fűszerekből főzött sűrű, meleg ital, az utóbbi kisgyermeket formázó, gyakran gyümölcsízzel töltött kalács. A népi értelmezés szerint a kenyérbaba az elhunytat, a sötétlila ital a vért jelképezi. A hegyvidék több településén a családok a temetőben, a sír mellett fogyasztják el. Saquisilíben és Pujilíben hajnali ötkor térnek vissza a sírokhoz, hogy összeszedjék az előző nap kint hagyott ételes tálakat.

A bolíviai La Pazban az ünnep egy héttel tovább tart. November 8-án, a Día de las Ñatitas napján az ajmara hívek virággal, napszemüveggel, cigarettával díszített emberi koponyákat visznek a központi temetőbe, és megköszönik nekik az egész évi védelmet. A koponyákat otthoni szentélyekben őrzik, szerencsét és oltalmat várnak tőlük, az ünnepen pedig kokalevelet, virágot, zenét kapnak. A szokást a katolikus egyház nem ismeri el, a temetőkápolnában mégis sokan megáldatják az „ñatitákat”.

Ázsia: Undas a Fülöp-szigeteken

Ázsia legnagyobb keresztény országában, a Fülöp-szigeteken november 1–2. az Undas ideje. Ilyenkor tömegek utaznak haza vidékre, kitakarítják a sírokat, újrafestik a megkopott neveket, és sokan egész éjjel kint maradnak, a sírok mellett piknikezve, imádkozva. A szokást a spanyolok hozták, történészek szerint éppen Mexikóból, a két gyarmatot összekötő manilai galleon-útvonalon. Az ünnep nemzeti szünnap, a hivatalok és iskolák bezárnak, az éjszakai virrasztást viszont néhány város, például Davao, már betiltotta. Aki nem jut ki a temetőbe, a bejárati ajtó elé tesz égő gyertyát. A hegyvidéki Sagadában a sírok és a sziklafalakra függesztett koporsók mellett fenyőfa-tüzeket gyújtanak.

Ázsiában máskor emlékeznek
Kelet- és Délkelet-Ázsia nagy részén az ősök tisztelete nem novemberhez kötődik. Kínában április elején, a Qingming ünnepén a családok rendbe teszik az ősök sírját, és papírpénzt égetnek. Japánban az Obon, többnyire augusztus 13–16. között, köszönti a hazalátogató lelkeket: lámpásokat gyújtanak, és sok helyen a folyóra bocsátják őket. Koreában az őszi Chuseok, a hálaadás ünnepe idején tisztítják meg az ősi sírokat. Kambodzsában a 15 napos Pchum Ben szeptemberre vagy októberre esik: fehérbe öltözött hívek visznek ételt a pagodákba, hogy enyhítsék az elhunytak szenvedését.

credits: 

 suju-foto from Pixabay, Silvestre Leon on Unsplash, Taty 2007/wikicommons, AxelfromGuatemala/wikicommons