A második világháború 1939 szeptember 1-én tört ki, mikor Németország megtámadta Lengyelországot. A nap ezért világszintű emléknap. A második világháború Magyarországon (az elsőhöz hasonlóan) mélyen érintette a parasztságot, akik az ország lakosságának jelentős részét alkották. A parasztság katonaként hatalmas áldozatokat hozott.
A két világháború közötti Magyarországon a parasztság a társadalom legnagyobb csoportját alkotta, de gazdasági és társadalmi helyzete elmaradott volt. A paraszti gazdaságokat hagyományosan 100 holdig (kb. 57 hektár) tartották számon, de a birtokok jelentős része ennél kisebb, gyakran 6–15 holdas törpebirtok volt. A nagybirtokok dominanciája és a feudális maradványok korlátozták a parasztság felemelkedését. A szabadság ekkorra már, ha ugyan anyagilag kevésbé is, de deklaráltan adott volt. Illyés tűpontos szavaival:
„A paraszti élet nagyon szép. Szabad. Ha kifizette a paraszt az adóját, a főszolgabírónak se tartozott köszönéssel ."
A második világháború kitörésének idején Magyarország lakosságának jelentős része, körülbelül 60-70%-a vidéken, falvakban élt. A parasztság alkotta a társadalom legnagyobb csoportját. A Honvédség sorozási rendszere pedig főként a vidéki lakosságot érintette, mivel a városi munkások és értelmiség egy része gyakran mentesült a katonai szolgálat alól, vagy speciális munkákra alkalmazták a hadiiparban vagy az adminisztrációban. A történelmi források, például a Hadtörténeti Intézet és Múzeum adatai, azt mutatják, hogy a mozgósított katonák jelentős hányada vidéki, paraszt származású volt - de pontos arányt nem közölnek.
Az első világháborúból hadirokkantként hazatért katonák kárpótlásként, és a további megélhetést biztosítandó, trafikjogot kaptak az államtól. A hadirokkantak által nyitott trafikok a két világháború közti időkben a kocsmák mellett a települések információs csomópontjaként is szolgáltak, és ekkor még gyakran az egykori katonák magánvállalkozásaként működtek. A két háború közt annyi idő sem telt el, hogy elég legyen a hányattatások feledésére. Felnőtt egy új generáció - akik apjuk, nagyapjuk nyomdokán egy pillanat alatt az új háború fonotjain találták magukat.
A második világháború kitörése a trianoni békeszerződés katonai korlátozásai miatt a magyar hadsereget felkészületlenül érte. A hirtelen besorozott parasztkatonák tömegei gyakran hiányos felszereléssel, minimális kiképzéssel kerültek a frontra. A keleti fronton, különösen a 2. magyar hadsereg 1942–1943-as doni katasztrófája során, tízezrek haltak meg vagy estek fogságba, többségük paraszti származású. A veszteségek pontos száma vitatott, de a háborúban elesett magyar katonák száma 120–140 ezer, a hadifogságban elhunytakkal együtt több mint 200 ezer lehet, a sebesülteké pedig 90–100 ezer körül mozog.
A parasztkatonák nehéz körülmények között szolgáltak. A keleti front zord időjárása, az élelmiszerhiány és a túlerő megtizedelte őket. A hadifogságba esettek száma 500–700 ezer között volt, sokan a szovjet Gulag-táborokban végezték, ahol embertelen körülmények között dolgoztak. A szovjetek 1944-től civileket is elhurcoltak „malenkij robot” (kis munka) ígéretével - köztük parasztokat - akik közül sokan nem tértek haza.
A parasztság szerepe ugyanakkor nem csak a frontra korlátozódott. A hátországban a hadsereg ellátását is ők voltak kénytelenek támogatni, támogatták, gabonát, állatokat és egyéb terményeket szolgáltattak be - gyakran kényszerrel. A falvakban a férfiak hiánya miatt a nők és idősek vették át a mezőgazdasági munkát, ami tovább nehezítette a túlélést.
A magyar parasztság tehát a második világháborúban hatalmas áldozatokat hozott, mind katonaként, mind a falusi élet fenntartásában. A fronton elesett vagy fogságba esett parasztkatonák, valamint a hátországban küzdő családok története a magyar társadalom kitartását és tragédiáját tükrözi. Szeptember elsején rájuk is emlékezünk.
cover: Fortepan / Lovas Rita, 1941
