Kevés nyári látvány olyan varázslatos, mint amikor az augusztusi sötét égen egymás után suhannak át a hullócsillagok. A Perseidák meteorraj jelenséghez azonban nemcsak csillagászati magyarázat, hanem évszázadok alatt kialakult hiedelmek és vallási hagyományok is kapcsolódnak. Az angol nyelvterületen a Perseidákat St. Lawrence's Tears, vagyis Szent Lőrinc könnyei néven emlegetik.
A Perseidák minden évben július közepe és augusztus vége között jelennek meg, csúcspontjuk rendszerint augusztus 11–13. közé esik. A meteorraj akkor keletkezik, amikor a Föld áthalad a Swift–Tuttle üstökös pályáján hátrahagyott porszemcséken. Ezek az apró, gyakran homokszemnyi részecskék nagy sebességgel belépnek a légkörbe, a súrlódástól felizzanak, és néhány másodpercre fényes csíkot rajzolnak az égboltra. Bár hétköznapi nyelven hullócsillagoknak nevezzük őket, valójában nem csillagok, hanem elégő meteoroitok.
Miért Lőrinc könnyei?
Lőrinc a 3. században Róma egyik diakónusa volt. Valerianus császár üldözése idején arra szólították fel, hogy szolgáltassa ki az egyház kincseit. A legenda szerint erre a szegényeket és a rászorulókat vezette a hatóságok elé, mondván: ők az egyház valódi kincsei. Ezért 258. augusztus 10-én kínhalált szenvedett,. Emléknapját a nyugati kereszténység augusztus 10-én ünnepli.
A Perseidák maximuma feltűnően közel esik ehhez a dátumhoz. A középkorban terjedt el a hiedelem, hogy a szent halálának évfordulóján látható fénycsíkok az égből aláhulló tüzes könnyei - St. Lawrence's Tears. A hagyomány angol nyelvterületen és Olaszországban is élő - ott is Lacrime di San Lorenzo – Szent Lőrinc könnyei – néven emlegették a meteorrajt.
Az angol néphagyományban a hullócsillagokat nem egyszerű természeti jelenségnek tekintették. Sok vidéken úgy tartották, hogy Szent Lőrinc könnyei emlékeztetik az embereket a hitért vállalt áldozatra, ugyanakkor reményt is hoznak. Elterjedt szokás volt, hogy aki egy fénycsíkot látott az égen, kívánt valamit. A kívánság akkor teljesülhetett, ha még a meteor eltűnése előtt sikerült magában megfogalmaznia.
Egy másik középkori hiedelem szerint augusztus 10-ének éjszakáján megnyílik az ég, és a mennyei világ egy pillanatra láthatóvá válik az emberek számára. A felvillanó meteorok ezért nem csupán fényjelenségek, hanem az ég és a föld közötti kapcsolat jelképei is voltak. Egyes vidékeken szerencsét hozónak tartották, ha valaki minél több hullócsillagot látott ezen az éjszakán. Máshol úgy hitték, hogy minden felvillanó meteor egy lélek útját jelzi a mennyország felé. Ezek a hiedelmek gyakran keveredtek a keresztény szentkultusszal, így alakult ki az a gazdag hagyományvilág, amelyben a csillagászat és a vallásos képzelet egymás mellett él.
Szent Lőrinc napja – amikor a dinnye és az időjárás is jelet adott
A magyar népi kalendáriumban Szent Lőrinc napja nem a hullócsillagok miatt vált emlékezetessé, hanem elsősorban időjósló és termésjósló napként. A paraszti világ számára augusztus eleje-közepe már az ősz közeledtét jelezte: figyelték az időjárást, mert abból a következő hónapok termésére próbáltak következtetni.
A mondás szerint: „Lőrinc napja, ha szép, sok a gyümölcs és ép.” Más vidékeken úgy tartották, hogy a Lőrinc-napi eső jó bortermést ígér, ezért a szőlősgazdák különösen figyelték ezen a napon az eget. A hiedelem szerint ha ekkor csapadék érkezik, bőséges szüret várható.
A legismertebb Lőrinc-napi mondás mégis a dinnyéhez kapcsolódik: „Lőrinc belepisil a dinnyébe.” A népi magyarázat szerint a nyár végén a dinnye már veszít frissességéből, húsa kásásabbá, íze kevésbé édessé válhat - ám a valóságban azonban ez inkább a szeptemberi Lőrinc-naphoz kapcsolódó hagyomány, nem az augusztus 10-i ünnephez.
képek: wiki commons. credit: Jim Vajda , Brocken Inaglory, Giles Laurent, gileslaurent.com, Jacek Halicki. Mike Lewinski
