Május közepén, amikor a tavasz már-már nyáriasan melegnek ígérkezik, sok kertész és gazda mégis aggódva figyeli az eget és a hőmérőt. A népi hagyomány szerint ilyenkor érkeznek a fagyosszentek – Pongrác (május 12.), Szervác (május 13.) és Bonifác (május 14.) –, akik gyakran hoznak lehűlést, sőt talaj menti fagyot is. Ehhez a trióhoz sok helyen csatlakozik még a „késői” vagy „elkésett” fagyosszent, Szent Orbán (május 25.) is. Ez a jelenség nem csupán babona: évszázados népi megfigyeléseken alapul, amelyeknek meteorológiai alapja is van.
A magyar néphagyományban a fagyosszentek a tavaszi mezőgazdaság egyik legfontosabb időjelzői. A gazdák régóta tudják, hogy május közepén a meleg időszak után gyakran hűvös, nedves levegő érkezik északról vagy északnyugatról, ami hirtelen lehűléssel jár. De vajon miért „büntetik” a szentek a termést hideggel?
Topolyán úgy tartják, hogy Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szúnyogok – ezért haragszanak ránk, és visszajönnek bosszút állni.
A jelenség meteorológiai alapja: május második felében gyakran alakul ki olyan légköri helyzet, amelyben északnyugaton magas, keleten alacsony a légnyomás, Magyarország fölé pedig hűvös légtömegek érkeznek. Az ekkor gyakran előforduló talaj menti fagy különösen veszélyes, mert a zsenge hajtások és palánták ilyenkor a legérzékenyebbek. A gyümölcsfák virágzása miatt az egész évi termés is elfagyhat egy-egy ilyen éjszakán.
A jelenség Közép-Európában széles körben ismert (Németország, Ausztria, Lengyelország). A gazdák ezért gyakran csak a fagyosszentek után ültetik ki a paradicsomot, paprikát, uborkát vagy a legérzékenyebb gyümölcsfák virágzását is óvatosan figyelik.
A három fagyosszent
Szent Pongrác (május 12.)
Pongrác a 14 segítő szent egyike. Gyermekként, 11 évesen halt mártírhalált hitéért.
A 6. században keletkezett szenvedéstörténete szerint a szüleit korán elvesztő fiú frígiai otthonából költözött Rómába nagybátyjával, Dénessel. A keresztények utcájában találtak lakhatást, ahol a közösség hamar megkedvelte a kisfiút, Kornél pápa elé vezették aki - felismerve a fiú tiszta lelkét - megkeresztelte. Dénes sem maradt soká a fiúval, még a költözés évében elhunyt. Így a keresztény közösség vált családjává. Részt vett az imákon és ünnepeken, de ezek akkoriban tiltottak voltak, így egy ilyen alkalommal katonák fogták el, és a császár elé nem vezették. A legenda szerint a császár megsimogatta arcát, és barátságos szóval kérte, hagyjon föl ,,babonaságával''. Pongrác félelem nélkül a szeme közé nézett, és ezt mondta: ,,Éveim szerint ugyan gyermek vagyok, mégis az enyém az én Uramnak, Jézus Krisztusnak az igazsága és ereje. Ezért a te intelmed nekem annyi, mintha az a festett kép beszélne ott a falon. Az istenek, akiknek imádását nekem parancsolod, csalók voltak. Nővéreiket meggyalázták és szüleiket sem kímélték. Ha ma egy hivatalnokod ilyen tetteket követne el, azon nyomban megöletnéd. És te nem röstelled, hogy ilyen isteneket imádsz?'' -- Diocletianus elnémult. Intett az őrségnek. A katonák elvitték a fiút, és lefejezték a Via Aurelián.
Rómában bazilikát emeltek a kivégzés helyére, amelyhez évszázadokon át a fehérvasárnapon újonnan megkeresztelt hívek vonultak, hogy megújítsák hitvallásukat.
Szent Szervác (május 13.)
Szent Szerváciusz Maastricht püspöke volt, a 4. században élt. Komoly térítőmunkát végzett, rengeteget utazott és határozottan fellépett az eretnekek - különösen az ariánusok - ellen. Az ariánus eretnekek Arius püspök elmélete nyomán tagadták, hogy a z Atya-Fiú- Szentlélek hármasságban mindenki egyenrangú volna. Szerintük a Fiúisten az Úr teremtménye, nem homusion - azaz nem egylényegű, hanem homoiusion - azaz hasonló lényegű mint az Atyaúristen. Szerváciusz szerint ezzel viszont Jézus isteni voltát kérdőjelezték meg - így az első nikaiai zsinat elítélte és eretnekségnek bélyegezte tevékenységüket 325-ben. Az ariánusok azonban éberek voltak: némi módosítást eszközöltek tanaikon, így nyertek ügyüknek majdnem 60 évet: 381-ben az első konstantinápolyi zsinaton tiltották be végleg szervezetüket és tevékenységüket. De Szerváciusz egész életében üldözte az arianizmust - és miután a konstantinápolyi zsinat ítélete megszületett, nyugodtan hunyta örök álomra szemét 384-ben. Maastricht és Grimbergen védőszentje, mindkét városban bazilikát emeltek tiszteletére. A magyar néphitben ő a „fő fagyosszent”, akinek napján gyakran a legerősebb a lehűlés.
Szent Bonifác (május 14.)
Tarsusi Szent Bonifác a IV. század eleji római vértanú. Világi életében egy gazdag, nemes hölgy (Aglaida) szeretője és vagyonának kezelője volt. Egy látomás hatására megtért, megbánta bűneit, és bátor tettekre szánta el magát. Rómába vitte a vértanúk ereklyéit, majd maga is mártírhalált halt 307 körül.
Védekezés a fagy ellen
A fagyosszentek ellen eleink megelőző módszere a kiültetés késleltetése volt. Az érzékeny palántákat (paradicsom, paprika, uborka, bazsalikom) csak a három fagyosszent után ültették ki. A már kiültetett növények virágzó gyümölcsfák védelmét füstöléssel vagy takarással oldották meg.
Ma már tudjuk, hogy a fagy érkezése előtt vizet permetezve a virágzó gyümölcsfákra megvédhetjük a virágokat, mert a felszabaduló fagyási hő gondoskodik az elfagyás elelni védelemről. Részletek korábbi cikkünkben.
Orbán napja – az elkésett negyedik fagyosszent
Május 25-e, Szent Orbán napja sok helyen a „negyedik fagyosszent”. Orbán pápa volt, a bor és a szőlő védőszentje. Napja körül gyakran ismét lehűlhet az idő, különösen ha a korábbi három szent „elszabotálta” a fagyot. Orbán napja különösen fontos a szőlősgazdáknak, mert ekkor virágzik a szőlő, és egy erős lehűlés vagy eső jelentősen ronthatja a termést.
„Ha Orbán nevet, a szőlő sír”- tartották a régiek.
