Ismerjük meg a Kárpát-medence hímzéseit! Sorozatunk első részében a szatmári/beregi, matyó, palóc, pozsonyi, rábaközi és göcseji hímzéseket - és persze a tájegységeket mutatjuk be.
A szatmári (beregi) hímzés, más néven a Felső-Tisza vidéki keresztszemes hímzés otthona Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja. A beregi hímzés hungarikum. Két stílusát is számon tartja a néprajztudomány: egy ősibb, két színű, természetből vett mintákkal dolgozó, a vászon szélén sormintaként végigfutó hímzést, és a több színt, geometriai mintákat és tükröződő elrendezést alkalmazó új stílusút.
A matyó hímzés az Alföld északi tájrészére, Matyóföldre jellemző. Mezőkövesd, Szentistván, Tard őrzi a legékesebb hímzéseket a mai napig. A matyó hímzés a leggazdagabb motívum- és színvilágú az országban, akár női, akár férfi ruházatra gondolunk. Mezőkövesd Matyóföld központja. A településen a motívumvilág mellett különleges szokásjog is uralkodott: két évszázadon át íratlan törvény volt, hogy a kövesdi férfi csak kövesdi leányt vehet feleségül. Ez a rend az egyházi anyakönyvek tanúsága szerint még az 1950-es években is érvényesült.
A mezőkövesdi felfogás különbséget tett a három falu lakossága közt. Úgy tartották, hogy csak a kövesdi a matyó, a tardi tatár, a szentistváni pedig gahó. A kövesdi szemlélet szerint a három falu népét más-más kultúra jellemezte, ezért a matyó kultúrának nem a közös elemeit szokták kiemelni, hanem a lényegesnek ítélt helyi eltéréseket - elsősorban a a viselet és a népművészet eltérő sajátosságait. Vajon a mai szemünkkel mekkora ez a különbség? Íme a szentistváni hímzés:
A tardiakat a mezőkövesdiek tatár eredetűnek mondták. A legendát elnevezések is őrzik: Tard határában áll például a Tatárdomb. A tardi hímzések pedig valóban egészem más motívumkincset és vizuális világot hordoznak, mit a fenti kettő.
A 19. században sok etnográfus vallotta: a matyók a palócok rokonai. A palócok lakta területek a Bükk-vidék központi részétől északra fekvő medence jellegű területek, a Nógrádi-medence és az Ipoly-völgye. Palócföld lakóit a közös folklórkincs, a nagycsaládrendszer és az azt tükröző településszerkezet, a római katolikus vallás, valamint a kétféle „a” hangot használó nyelvjárás köti össze. Létszámukat a középkor végén 600 000 főre becsülték, de ez a létszám a török időkben harmadolódott. Kiemelkedően gazdag a palóc hiedelemvilág, a lakodalomhoz és a jeles napokhoz kapcsolódó szokásanyag - és a különleges hímzés motívumkincse is.
Pozsony vármegye 1000 körül, vagy annál korábban alakult - a legrégebbi vármegyéink közé tartozott. Területe jelenleg a szlovákiai Pozsonyi kerület és Nagyszombati kerület között van felosztva. Kis része maradt csak a jelenlegi Magyarország közigazgatási határain belül. Történelme során Pozsony vármegye igen fontos része volt a Magyar Királyságnak, a török hódoltságtól 1848-ig főváros, koronázási székhely is volt. Hímzése különleges, arany-kék színű, a koronázási palástokat idézi.
Az egykori Pozsony vármegyéből hozta a Rábaközbe a höveji csipke alapmotívumait a legenda szerint Horváth Borbála. 1860-as években Barbacsról, dajkaságból, mások szerint a Pozsony megyei Somorjáról, libapásztorkodásból hazatérve, a húsvéti táncra három kötényt tervezett, amelyeket a barátnőivel hímeztek ki. A történet szerint ez a három kötény volt az elindítója a höveji hímzésnek, amelynek öltéselemei a lukhímzés, a láncöltéssor, a laposöltés és a huroköltés. Mintakincse leveles ágakból, rozettákból áll, amelyek néha szabad kompozíciójú bokordíszítményt, csokrot képeznek. A „kötés” vagy más néven „pókozás”, amelynek rendkívüli változatossága a höveji hímzést a maga nemében egyedülállóvá teszi, viszonylag későn, a 20. század elején jelent meg.
A Rábaköz a Rába, a Hanság és a Nagyerdő közé eső, a történeti Sopron megyéhez tartozó, mély fekvésű, vízjárta terület. A vízrendezés után vált lehetségessé itt a szántóművelés az állattenyésztés mellett. A korán kifejlődött paraszti polgárosulás itt különleges vonásokat eredményezett. A mezővárosi közösségek is fenntartották a 20. század derekáig viseletüket és nevezetessé váltak hímzéseik: a rábaközi keresztszemes és a fent említett höveji hímzés. Nevezetes központi települései: Kapuvár és Csorna.
A Rábaköznek színes hímzése is van - sokfélesége vetekszik a matyó hímzések világával, de mintakincse összetéveszthetetlenül rábaközi maradt.
És ha már színek - délnyugatra innen, a Göcsejben is rendkívül gazdag színvilágú hímzéseket készítettek, de inkább geometrikus, mint organikus mintákkal. A Göcsej, mint tájnév az 1700-as évek óta ismert, maga a göcsej szó a dunántúli nyelvjárásokban a vízjárások által fölszabdalt dombvidéket jelentette. Zala megye délnyugati része, a Zala folyó, a Kerka és a Válicka patakok völgye között az Őrség, a Hegyhát és Hetés szomszédságában terül el.
A 19. században a motívumokat megtartva, de a színeket kivonva jött létre a jellegzetes, ma már világszerte ismert göcseji fehérhímzés.
Aki szeretne több tájat és hímzést is megismerni, kövesse sorozatunkat! Hamarosan érkezünk Erdély díszes motívumaival!
források: Magyar Néprajzi Lexikon, tanchaz.hu, magyarmuzeum.org
