A mozgalomnak köszönhetjük a füzetet, a szellemet, az évszakot és a magányt – meg egy sor tetszetős legendát. Ezek a szavak ma annyira természetesek, hogy újításnak sem érezzük őket, a legendák viszont makacsabbak bármelyik szótárnál. Utánajártunk, mi igaz belőlük. Október 27-én 267 éve született Kazinczy Ferenc, akinek nevét ma is elsőként a nyelvújításhoz kötjük.
1. Gőzpöfögészeti tovalöködönc – tényleg így hívták volna a vonatot?
Nem. Kvízekben, dolgozatokban máig felbukkan a nyaktekerészeti mellfekvenc (nyakkendő), a gőzpöfögészeti tovalöködönc (mozdony) vagy az orrfúvászati négyzetrongy (zsebkendő) mint a nyelvújítás elrettentő példája. Csakhogy egyetlen mérvadó nyelvtörténeti munka sem ismer ilyen szót a korszakból. Sokan Karinthy Frigyes paródiáira gyanakodnak, de erre sincs hiteles forrás: a szavak eredete ismeretlen, nagy valószínűséggel iskolai tréfák.
Furcsa ötletek ettől még születtek. Kazinczy a virtusra először a „csány” szót javasolta, a pillangót ízetlennek tartotta, és helyette lepét ajánlott. A hagyományőrzők 1813-as gúnyirata, a Mondolat pedig valódi, túlzó újításokból szerkesztett szótárral csúfolta az újítókat – főként Barczafalvi Szabó Dávid iskoláját, a kor legmerészebb szógyárosait –, Kazinczyt pedig a Zafyr Czenczi álnéven ajánlásba foglalta. A nyelvújítás vadhajtásai tehát léteztek, csak éppen nem úgy hangzottak, ahogy a tréfák állítják.
A nyelvújítás kezdetét Bessenyei György fellépéséhez, az 1770-es évekhez kötik: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem” – írta Magyarság című röpiratában. A cél az volt, hogy a magyar alkalmas legyen a tudomány művelésére, korszerű irodalmi művek írásása és a közéleti használatra. Nyílt harc 1811-ben robbant ki, amikor Kazinczy Tövisek és virágok című epigrammakötete kihívta az ortológusokat. Ők a Mondolattal (1813) válaszoltak, erre Kölcsey Ferenc és Szemere Pál a Felelet a Mondolatra (1815) című gúnyirattal felelt. A vitát Kazinczy 1819-es tanulmánya, az Orthologus és neologus nálunk és más nemzeteknél zárta le, békítő jelszóval: az ír jól és szépen, aki egyszerre tüzes ortológus és tüzes neológus. Módszereik: összetétel, képzés, elvonás, tükörfordítás, régi és tájszavak felélesztése. Több ezer szavuk maradt meg, egyes becslések szerint mintegy tízezer. A korszak végét gyakran a Magyar Nyelvőr 1872-es indulásához kötik.
2. Nőstényítés – miért nincs a magyarban hím- és nőnem?
A magyar, akárcsak finnugor rokonai, soha nem ismerte a nyelvtani nemet: az „ő” egyformán jelent férfit és nőt. A nyelvújítás idején ezt sokan hiánynak érezték a némettel szemben, ezért felmerült, hogy a -né elem jelölje a nőnemet. A férfi lett volna ő, a nő őné – és így tovább: szépné, angyalné, barátságosné. Kazinczy eleinte támogatta, a német -in mintájára a „jóra indult szokás” segítését kérte. Amikor azonban a gyakorlatban szembesült a „nőstényítéssel”, visszakozott, és onnantól az újítás túlkapásai ellen is fellépett. Hasonló kísérlet később a finnben is kudarcot vallott.
Ami maradt: a -né feleségnévképző, amely eredetileg maga a nő szó volt, és a -nő utótag (királynő, tanárnő), amelyben nyelvészek szintén a német -in hatását látják. Ezek a szókincs részei – a nyelvtant nem érintik. A nyelvújítók a testvérre is kerestek szavakat -mert a magyarban csak olyan volt, ami már a korkülönbség jelentéstartalmat is hordozta: báty, öccs, nővér, húg. A nyelvújítók érdeme a fivér szavunk - és párja, a nyelvben végül meg nem honosodott leányvér szó-kísérlet.
Ortológusok (görög orthosz ‘helyes’ + logosz ‘szó’): a nyelvújítás hagyományőrző tábora. Szerintük a nyelv mércéje a meglévő szokás, a nyelvtani szabály és a nép élő nyelve. Elutasították a mesterséges, szabálytalan szóalkotást és az idegen minták utánzását. Központjuk Debrecen volt (Debreceni Grammatika), legismertebb írásuk a Mondolat (1813).
Neológusok (görög neosz ‘új’): Kazinczy köre, az újítók. Úgy vélték, a magyar nyelv csak tudatos gazdagítással válhat alkalmassá az irodalom, a tudomány és a közélet nyelvének. A szépírónak szerintük joga van új szavakat alkotni, és nem a szokás, hanem az ízlés dönt. Válaszuk a Mondolatra a Felelet a Mondolatra (1815, Kölcsey–Szemere) volt.
3. A bikkfanyelv – tényleg németből fordították a hivatali magyart?
Részben igaz. Évszázadokig a latin volt a hivatalos nyelv, II. József 1784-es rendelete a németet tette kötelezővé, a magyar csak az 1844. évi II. törvénycikkel lett államnyelv. A hivatali szókincset így valóban sietve kellett megteremteni – de nem a semmiből, hiszen magyarul a 16. század óta születtek jogi szövegek. Az 1843-as Törvénytudományi Műszótár a latin terminusokhoz gyűjtötte össze a meglévő és új, sokszor nyelvújítás kori megfelelőket, gyakran egyszerre többet is, ami inkább zavart okozott. Sok szó tükörfordítás: az álláspont a német Standpunkt, a belátás az Einsicht mása, de a „jól néz ki” is Kazinczy német mintájú átültetése.
A nagyobb kárt a szabadságharc utáni önkényuralom okozta. A német lett a hivatalos nyelv, a pátenseket rohammunkában fordították, a kétnyelvű hirdetmények magyar szövege pedig sokszor gyenge fordítók szó szerinti átültetése volt. Az 1872-ben indult Magyar Nyelvőr már azt kifogásolta, hogy a hivatal „német szellemben” fogalmaz, és a polgár nem érti. A folyóirat saját magával is rendkívül szigorú volt: első számában egy szerző a Magyar Nyelvőr címet is germanizmusnak bélyegezte, szerinte helyesen A magyar nyelv őre lett volna. Maga a bikkfanyelv szó csak a 19. század végén tűnik fel, akkor még azt jelentette: rosszul beszélt magyar. A „hivatali zsargon” jelentés a 20. századé.
Október 27-én született a Bihar vármegyei Érsemlyénben, protestáns köznemesi családban. Sárospatakon tanult, jogot Eperjesen és Pesten hallgatott. 1786-tól kassai iskolafelügyelő, de II. Lipót alatt nem katolikusként le kellett mondania. Batsányi Jánossal és Baróti Szabó Dáviddal elindította az első magyar irodalmi folyóiratot, a Magyar Museumot. 1794 decemberében a Martinovics-féle szervezkedés miatt letartóztatták és halálra ítélték, büntetését börtönre változtatták; 1801-ben szabadult. 1804-ben feleségül vette Török Sophie-t, és zempléni birtokán, az általa Széphalomnak nevezett Kisbányácskán telepedett le. Innen, kiterjedt levelezéssel irányította az irodalmi életet, és fordított Goethétől, Lessingtől, Shakespeare-től. Ma is élő szavai közül való a füzet, az egyesület, a kedvenc, a keringő és a dereng; a hölgyet ő kezdte általában a nőre használni. 1831. augusztus 23-án kolerában halt meg. Sírja fölé 1873-ban Ybl Miklós tervei szerint emeltek emlékcsarnokot Széphalmon.
cover: Zempléni Levéltár, ahol Kazinczy Ferenc dolgozott /wiki commons
Források: Nyelvi tévhitek: Kati és az orrfúvászati négyzetrongy – kultura.hu · Nyelvújítás: helyzetek, amikor nem Kazinczyé volt az utolsó szó – kultura.hu · Nőstényítés – Magyar Szó · Vasvári, Louise O.: Problémás nyelvi nem a nem nélküli magyar nyelvben – TNTeF · A magyar asszonynevek hagyományos és új formái – Debreceni Egyetem · A fene se érti ezt a bikfanyelvet! – Nyelv és Tudomány · Megjegyzések a magyar jogi műnyelv kialakulásának törvényi hátteréhez – REAL · A 19. századi magánjogi szakszavaink – Magyar Jogi Nyelv · A jogtörténet tudományának története – ELTE ÁJK · Reizner János: Szeged története – A Bach-rendszer · Másfélszáz év küzdelem a „nyelvrontó utánzók" ellen – Bajai Honpolgár · A nyelvújítás – Sulinet Tudásbázis · Kazinczy Ferenc – Visegrad Literature · Széphalom – PIM
