Alma a Paradicsomban - vagyis bűnbeesés és kiűzetés. Milton és Szent Jeromos közreműködése kellett ahhoz, hogy a bibliai gyümölcsöt az egész keresztény világ lassan az almával azonosítsa. De miért? És hogyan? És persze mi köze a paradicsomnak a Paradicsomhoz?

„A kígyó ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr Isten alkotott. Azt mondta az asszonynak: »Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?« Az asszony azt felelte neki: »A kertben levő fák gyümölcséből ehetünk. Hogy azonban a kert közepén levő fa gyümölcséből ne együnk, és hogy ahhoz ne nyúljunk, azt azért parancsolta meg nekünk Isten, hogy meg ne találjunk halni.«” (Ter 3,2)

Látható, hogy a Teremtés Könyve nem említi az almát. Éva és a kígyó csak gyümölcsről beszél. Az, hogy a gyümölcsöt almának gondoljuk, későbbi korok szimbolikájának és egyházatyák interpretációjának eredménye, amelyhez különösen Szent Jeromos munkássága járult hozzá.

Szent Jeromos és a malus

A szentírás első, tejes latin fordítás a 4. századból származik. A fordító Szent Jeromos volt, I. Damáz pápa bírta meg a munkával. Részben ógörög, részben héber és arámi szövegekből dolgozva, a szövegeket az ógörög Septuagintával is összehasonlítva 20 éven át dolgozott az első egységes latin szövegen, melyet Vulgataként ismerünk ma. ez az ős-Bibliafordítás egészen az 1500-as évekig nem volt hivatalos Biblia-szöveg. Csak a tridenti zsinat (1546) határozata tette azzá. Ez a könyv lett az alapja az egyes nemzeti nyelvre fordításoknak is. 

Ami biztos: az Ószövetsége eredetileg a héber  „peri” (gyümölcs) szót használja mikor a Tudás Fájáról beszél. Jeromos viszont a latin „malus” szót használta - amely főnévként almafát jelent, melléknévi jelentése pedig rossz, gonosz. Tény, hogy a kettős jelentés jól illik a Tudás Fája-történet szimbolikájába - de pontosan nem tudhatjuk, ezért választotta-e Jeromos az almát.  

A bűnbeesés-kiűzetés történet ábrázolásakor a művészek nem mindegyike - és valószínűleg a klérus sem - ragaszkodott Jeromos almájához:  Michelangelo a vatikáni Sixtus-kápolna freskóján a kígyót fügefára tekeredve ábrázolta - az Egyház pedig átvette a munkát - fügefástul.

Más művészeti ágakban azonban már az alma lett a tiltott gyümölcs. 

Milton és az Elveszett paradicsom

„Egyetlen megízlelt alma héjából fakadt, hogy a jó és a rossz ismerete, mint valami egymásba kapaszkodó ikerpár, a világra jött.”

1674-ben fejezte be John Milton  „Elveszett paradicsom” című eposzát. Az eposz a Teremtés könyvének eseményeit emberi aspektusokból ragadja meg. Központi motívuma a Tudás Fája és annak gyümölcse - az alma.

elemzők Milton döntését  több tényezővel magyarázzák. Milton egyrészt  folyékonyan beszélt latinul, görögül és héberül, így feltételezhető, hogy átlátta a Vulgata szójátékát. Másrészt az alma a 17. századi Angliában a legelterjedtebb gyümölcs -a  brit klímán fügét nem láttak a hívek. Ráadásul a cider volt a legolcsóbban előállítható, legelterjedtebb alkoholos ital a 17. században - így a bűnbeesés kapcsán könnyű asszociációként kínálkozott. 

Az alma-legenda elterjedése

A Bibliát Európa nemzeti nyelveire fordítva a szorgos fordítók már meg sem kérdőjelezték Jeromos választását. Az alma jó szimbólumnak bizonyult,  a kontinens egészén megterem a mediterráneumtól a hűvös német vidékekig, így a hívek számára mindenütt könnyen elképzelhető volt a jelenet, ahogyan Ádám és Éva almát szakít és harap a paradicsomban. 

Apropó Paradicsom: hogyan kerül egy Amerikából Európába hozott, a kontinensen évszázadokon át ismeretlen zöldség (gyümölcs- bővebben erről itt írtunk) a Mennyek Országának szinonimájaként a Bibliába? 

A kérdés csak számunkra, magyar anyanyelvűek számára érdekes - ugyanis a paradicsom csak nálunk paradicsom. Euróbában Tomate, tomato vagy épp pomodoro (vagyis arany alma). Az útja pedig fordított: nem a gyümölcs került a Bibliába, hanem a Bibliából kapott nevet a gyümölcs.

A Paradicsom szó a latin paradisus, görög paradeiszosz magyarosított alakja - eredetileg az óperzsa pairi-daeza (körülkerítés) szóból származik és az Éden elzárt világára használta a Szentírás. 

Az első paradicsomot és paprikát a portugál és spanyol konkvisztádorok hozták az Óvilágba. Fogyasztását a királyok és nemesek engedhették meg csak maguknak eleinte, annyira drága jószágnak számított. Egészen biztos, hogy kontinens lakosai az eredetileg sárga apró bogyók ízét mennyeinek találták - ezért kezdték nemesíteni, és így terjedhetett el egész Európában. Az étkezés kultúrtörténetében rendre megfigyelhető, hogy az egyes alapanyagok az arisztokrácia asztaláról vándoroltak a polgári konyhákba, majd innen jutottak el a széles paraszti rétegekhez és végül a munkásokhoz. A paradicsommal sem volt ez másként.

Különleges ízének nyelvi emléke felfedezhető még a  magyaron kívül a  régies német Paradiesapfel szóban is, de nálunk őrzi csak a nyelv máig az első ízélményt. Csak nekünk van minden napra az asztalon egy kis paradicsomunk.

És emellett csak nekünk van több, mint 1100 őshonos almafajtánk is . A Petőfi Akadémia e heti filmjéből megismerheted a hihetetlen fajtagazdagság kialakulásának történetét úgy, ahogyan a Kárpát-medence legnevesebb pomológusa és gyümölcsésze, Kovács Gyula látja.