A kötet, ami olyan mint a pálinka: kortyonként, apránként kell ízlelgetni, mert aki egy ülésben akar végezni az egésszel, szinte másnapos lesz a tömény tudásanyagtól. Ez volt a Tündérkerti pomológia egyk első olvasója, Demeter Szilárd, a társkiadó PKÜ vezetője meglátása a könyvbemutató beszélgetésen. A kiadó szerint olyan tudásanyag van felhalmozva a kötetben, melyet minden részletében, lassan érdemes befogadni, átgondolva az olvasottakat és időt hagyva magunknak a rácsodálkozásra és a gyönyörködésre a kötet illusztrációit nézegetve. Vasárnap, a Tündérkertek Napján a két szerző, Ambrus Lajos és Kovács Gyula történeteiből bontakozott ki a munka megírásának 30 éves története.
Gyümölcsfát vadalanyra oltunk. Figyelve az oltóvessző és az alany egyforma vastagságára, ferdén metsszük mindkét ágat. A metszett felületek közepén apró vágást ejtünk, melyeket összeillesztve a két gally – alany és oltóvessző – eggyé válik. Ahogyan az ember testét a bőr, a fát a kéreg óvja a külső behatásoktól, így rendkívül fontos, hogy a két kéreg pontosan illeszkedve összezárjon. Az illesztési felületet összekötözzük. Ha oltóvesszőnk felső csúcsán metszési felület van, oltóviasszal lezárjuk, óvva az oltványt a külső behatásoktól.
Elültetés előtt egy-két napig lehet vízben az oltvány, de ha hosszabb idő alatt tudjuk csak végleges helyére juttatni a fácskát, homokkal kevert földben érdemes tartani, ügyelve arra, hogy a föld mindig nedves legyen.
Többek közt ezt lehetett megtanulni Kovács Gyulától és oltást tanító lelkes gyümölcsész-társaitól vasárnap a Tündérkertek Napján. Az oltó asztal mellett egész nap találkozhattak és beszélgethettek a pomológia iránt érdeklődők a Nemzeti Színház előtetője alatt - a tündérkert-tulajdonosoktól a lelkes kertre-vágyókig bárki. A tudás mellett csodás, őshonos alma-, körte-, szilva-, cseresznyeoltványokkal gazdagodhattak, sőt, maguk is megpróbálkozhattak az oltókés használatával - szakértő felügyelet mellett.
Eközben a Nemzeti Színház belső tereiben színházi előadástokat nézhettünk, az első emeleten pedig táncosok, zenészek, kórusok, éneklő családok és szavalatok váltották egymást, lehetett kézműveskedni Csiki Lórántékkal, viselet-történetet megismerni vagy akár megkóstolni aszalványokat, bort vagy pálinkát a Kárpát-medence tündérkertjeiből, vagy kár egy hamisítatlan bográcsos birkapörköltet a színház előtti téren.
A családias hangulatú rendezvény délutáni csúcspontja Ambrus Lajos és Kovács Gyula Tündérkerti pomológia c. új kötetének bemutatója volt. A közel 500 oldalas, rendkívül míves kivitelű, információban gazdag kötet a Kortárs Kiadó és a Petőfi Kulturális Ügynökség közös kiadásában Gyümölcsoltó Boldogasszony napjára időzítve jelent meg, de a bemutatón már kézbe lehetett venni. A frissen a nyomdából érkezett első 200 példány szerencsés tulajdonosa pedig dedikáltathatta is a könyvet a szerzőkkel.
Szarvas József vezette fel a könyvbemutató beszélgetést - kezében a kötettel, szemmel láthatóan meghatódva. Érzéseit nem is titkolta.
"Nem tudok erre a munkára meghatódás nélkül még csak gondolni sem. Életem nagy fordulata és ajándéka, hogy 2002-ben találkoztam egy gondolattal, aztán később találkoztam két emberrel: Kovács Gyulával és Ambrus Lajossal. "
Azóta munkálkodnak ők hárman együtt a tündérkertek ügyén.
"Ambrus Lajos ír, Szarvas Jóska beszél, én meg csinálom"- foglalta össze hármuk együttműködésének lényegét Kovács Gyula.
A bemutatón nagy szavak hangzottak el - de a családias környezet és a közvetlen hangulat élővé tette mindet. Ettől lett igazán megélhető ünnepi pillanattá a könyvbemutató.
A két szerzővel Demeter Szilárd, a köt társkiadója, a Petőfi Kulturális Ügynökség vezetője beszélgetett. Bevezetőjében ő is Ambrus Lajos és Kovács Gyula munkásságának jelentőségét hangsúlyozta:
"Kovász-emberek azok, akik saját érdekeiken túlmutatóan tudnak olyan teljesítményt felmutatni, ami megerősíti, megtartja, felemeli a nemzetet - és ez a két ember ilyen ember."
A két kovász-ember szerényen pislogva hallgatta a méltatást, de lehetett látni, hogy ebben a fontos pillanatban mennyire jól esik számukra az elismerés. Harmincöt éven át dolgoztak, mire eljutottak a nagy összefoglaló mű, a Tündérkerti pomológia megjelenéséig úgy, hogy munkájukról a nagy nyilvánosságban alig-alig esett szó.
"Ezért hoztam egy kalapot, hogy nagy tisztelettel megemeljem előttetek, de valahol most épp hátul van" - szabadkozott Demeter Szilárd, de nem hagyták cserben a nézők. A hátul lévő helyett azonnal kapott egy kalapot a pódium mellett ülő Rózsa Péter biogazdától, hogy legyen mit megemelnie - nem csak szimbolikusan, de igazán. A közönség derűvel fogadta a gesztust, a szerzők pedig belekezdtek az anekdotázásba.
A kötet 30 év munkája - melyet Ambrus Lajos és Kovács Gyula egymással párhuzamosan kezdett el végezni, de aztán a szálak összeértek. Ambrus Lajos egy körtefajta, a Zrínyiek által kedvelt zelenka körte történetén keresztül érzékeltette, hogyan.
" Nagy örömmel találtam meg a Zrínyi-család latin nyelvű levelezésében Zrínyi Miklós, a törökverő kedves gyümölcsét. Pár évvel halála előtt írta a vejének, hogy 'Öcsémuram, megkaptam a zelenka körtvélyt. Annyira megtetszett, hogy minden jobbágyomnak külön ajándékozni fogok belőle.' És olvastam róla aztán ezer helyen, de semmi nyoma nem volt a mai pomológiában, tanszékekeken ezt nem tanítják. Egyszercsak, hopp! Gyula megszerezte a zelenka körtvélyt - méghozzá Zala megyéből! Nagyszerű érzés hogy ilyesmi történhet az emberrel."
Ambrus Lajos felemlegette az ősöket, a nagy gyümölcsészeket, akik munkáját a kötetben részben összefoglalva tette közkinccsé. A történelmi Magyarország tájai szerint összefoglalták többen, hogy mely területeken melyek a legjobban termő ősi gyümölcsfajták - és Lajos ezekből készített egy összefoglaló jegyzéket. Innentől kezdve a Kárpát-medence bármely táján élő kert-emberré válni vágyó olvasó kikeresheti egyszerűen, mit érdemes ültetnie. Két-három falura lebontva lehet részletes listából tájékozódni. Jó példa ez arra, mennyi hasznos tudást találhatunk a kötetben. De nem csak ezt. A kötet részletesen ismertet több, mint 80 almafajtát, 50 féle körtét és sok egyéb más - pl. meggy, cseresznye, barack - kajszifajtát, fotókkal illusztrálva.
A fotókat Sulyok Miklós, az ország egyik legjobb műtárgyfotósa készítette. A gyümölcsöket, mint műtárgyakat fogta fel, és ennek megfelelően fotózta a kötet illusztrációit. A kötet egésze így olyan magas esztétikai minőséget képvisel, amely a 21. századi tartalomdömpingben - meg persze a könyvpiacon is - kuriózum.
Előkerült a beszélgetésben egy konkrét példa is a kötet mívességét illusztrálandó.
Demeter Szilárd felhívta a figyelmet az egyik fotó-illusztrációra, amelyen nemzetiszínű szegélyű antik tányéron láthatóak aszalványok.
Kiderült, hogy a tányért Ambrus Lajos heteken át vadászta bolhapiacoktól aukciókig mindenütt, és végül azért vette meg, hogy ez a kép elkészülhessen.
A kötetben befotózott befőttekkel is hasonló a helyzet: Lajos múlt század eleji huta-üvegetek keresett és szerzett be, amelyeket Rózsa Péter és Kovács Gyula segítségével töltöttek meg befőttekkel, hogy Sulyok Máté elkészíthesse a grafika-szerűen míves tárgyfotókat az üvegbe zárt nyári ízekről.
Az anekdotázás és kulisszatitkok mellett szó esett századunk fontos problémáiról. A klímaváltozásról, az elhibázott és csak lassan helyrehozható, a 90-es években megkezdett ú.n. vidékfejlesztésről, amely kishíján uniformizálta a kerteket és a Kovács Gyula és a nyomdokaiba lépő pomológusok munkája nélkül akár az ősi fajták kipusztulásához, a kisebb gyümölcsösök elvesztéséhez is vezethetett volna. És persze szó esett a kert-emberek szerepéről is és arról, hogy lehet gyümölcsösökben őrizni a kultúrát.
" Egy nép addig marad meg, míg a kultúráját megőrzi. Fontos, hogy a kultúránkat nem lehet tőlünk elvenni: azt csak magunk tudjuk tönkretenni azáltal, hogy hátat fordítunk neki. Az a nép, amely a kultúráját elveszíti, maga is elveszik. A történelem viharaiban, amikor jönnek a nagy traumák, nem lesz föld a talpa alatt. Ez a könyv ezt a kultúrát mutatja föl - elvont fogalmi formáját összehozva a gyakorlattal. Amikor pl. egy bőralmát oltunk, akkor Mátyás király történetét és korát, vagy Petőfi körtefájával Petőfi szellemiségét és idejét adjuk vissza a tájnak, amelyben a tündérkert van, és az ott élő közösségnek. Ez egy organikus egész. A fával a történetiséget és a folytonosságot is tovább éltetjük. "
Ambrus Lajos és Kovács Gyula kötete, a Tündérkerti pomológia már megrendelhető a kultúra.hu webshopjában.
fotók: Csiki Vivien/PKÜ
