Gimnazista költőből postai tisztviselő majd bebörtönzött rendszerellenes, a vései TSZ fogatosából uránbánya építő kényszermunkás, majd segédkönyvtáros. Tanár, szerkesztő, író és költő. Még szonett-formában is a jelenkort dokumentáló igazi kortárs. 5 éve hunyt el szeptember 14-én Pécs díszpolgára, a nagyatádi könyvtár névadója, a Graves-, Kossuth- és Prima-díjas Bertók László.
Bertók László (Vése, 1935. december 6. – Pécs, 2020. szeptember 14.) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író. Somogy megyei paraszti családból származott ám élete nagy részét Baranyában, Pécsett töltötte, ahol a helyi irodalmi élet meghatározó alakjává vált.
Bertók László Vésén született Bertók István és Papp Zsófia gyermekeként. 1942–1947 között a helyi evangélikus elemi iskolába járt, majd Csurgón folytatta tanulmányait a Református Kollégiumban ( Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium). 1954-ben érettségizett. Itt alapította meg diáktársaival az Arany János Irodalmi Kört. Még gimnazista volt, mikor néhány verse megjelent 1953-ban a pécsi Dunántúl folyóiratban.
Érettségi után Marcaliban postai tisztviselőként dolgozott, de 1955-ben néhány verséért államrend elleni izgatás vádjával nyolc hónap börtönre ítélték.
"Az ötvenes évek padlás-söpréseiről írt és megátkozta Rákosi Mátyást, és amelyeket társainak elővigyázatlanul elpostázott – így államellenes izgatás vádjával bebörtönözték. Így aztán – ahogy azt nemegyszer mondta magáról – a Dunántúl után az ÁVH is költővé avatta. " - írja a történtekről a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán Mohácsi Balázs.
Két hónap után feltételesen szabadlábra helyezték, és a vései téesz-ben helyezkedett el. de 56-ban ismét lecsukták. A téesz, mint nélkülözhetetlen munkatársért folyamodva kérte szabadon bocsájtását, így tudott egy hónap után ismét kikerülni a börtönből. Bár a kiszabott 8 hónapból "csak" hármat kellett letöltenie, a kaposvári börtönhónapok ténye és élménye élete végéig elkísérte - konkrétan többszöri egyetemi felvételi elutasítások formájában az ötvenes években, lélekben pedig egész pályája során, de a vele történteket prózában csak a rendszerváltás után írhatta meg.
1956-ban behívták katonai szolgálatra is - a pécsi uránbánya építésén dolgozott, tulajdonképpen kényszermunkásként. A kényszerből próbált előnyt kovácsolni. kitanulta a kőműves szakmát - felkészülve minden eshetőségre, arra is, ha nme veszik fel soha egyetemre.
A forradalom után 1957–1958-ban művelődésszervezőként tevékenykedett Vésén - közben sikertelenül felvételizett a pécsi jogi karra. 1959-ben Nagyatádon segédkönyvtáros lett. ekkor kezdett újra publikálni. A Jelenkor hozta le verseit. A rendszer szigorának enyhülésével felvették a pécsi tanárképző főiskola levelező tagozatára magyar-történelem szakra, amit 1963-ban fejezett be. Ekkor házasodott: felesége, Vágner Erzsébet óvónő, fiuk, Attila 1966-ban született. 1965-ben Pécsre költöztek, ahol Bertók a tanárképző könyvtárában kapott állást. Baranyai élete itt indult: Csorba Győző meggyőzte, maradjon a városban, ami elősegítette beilleszkedését a helyi irodalmi körökbe.
A hetvenes években megerősödött pályája: 1970–1973 között az ELTE könyvtáros szakát is elvégezte levelező tagozaton.
Első önálló kötete, a Fák felvonulása 1972-ben jelent meg, összegyűjtve 15 év termését. 1973-ban életrajzot írt Csokonai Vitéz Mihályról, 1975-től a Jelenkor szerkesztője lett. pályakezdőket mentorált, például a Fél korsó hiány (1980) és Valcer és fehérnemű (1985) antológiákban. 1977-ben Vörösmarty-életrajzot publikált, ugyanebben az évben a Pécsi Városi Könyvtár igazgatója lett, majd 1982-től tudományos főmunkatársa, ahol bibliográfiákat készített helyi szerzőkről, mint Várkonyi Nándor vagy Csorba Győző. Ez félállásként több időt hagyott az írásra. Nyugdíjazása 1996-ban történt, de 1999-től a Jelenkor főmunkatársa maradt.
A nyolcvanas években a tárgyias, filozófikus stílus felé mozdult Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János és Tandori Dezső hatására: az Emlékek választása (1978), Tárgyak ideje (1981), Ágakból gyökér (1984) kötetekben. 1987-ben pedig valammi egészen újjal jelentkezett: 1995-ig összesen 243 szonettet írt sajátos stílussal, nyelvkritikával, rendszerváltási krónikaként.
1990-ben a Jelenkorban publikálta Priusz című dokumentumprózáját börtönélményéről, ami 1994-ben könyvként jelent meg. A kilencvenes években a Deszkatavasz (1998) létösszegző hangot hozott, majd a Háromkák (2004) haikuszerű versekkel, Hangyák vonulnak (2007) hosszúkákkal, Pénteken vasárnap (2010) pillanatkákkal, Ott mi van? (2014) és Firkák a szalmaszálra (2015) firkákkal kísérletezett. Prózai munkái: Dongó a szobában (1998), Hazulról haza (2005), Visszanéző (2017). Gyerekkönyve: Dinnye Döme (2000). 2005-ben a Platón benéz az ablakon című válogatott kötetével ünnepelte 70. születésnapját.
Somogyi és baranyai kötődése erős megmaradt: 2004-ben Vése, 2012-ben Nagyatád díszpolgára lett. Pécs 2008-ban választotta díszpolgárai sorába, mint a helyi irodalom prominens alakját.
Jelentősebb díjai: Radnóti-díj (1973), József Attila-díj (1982), Janus Pannonius-díj (1983), Graves-díj (1989), Kossuth-díj (2004), Prima Díj (2018) .
Utolsó éveiben visszavonultan élt Pécsett. 2020. szeptember 14-én hunyt el, utolsó kötete, az Együtt forog posztumusz jelent meg. Halála után, 2021-ben a nagyatádi könyvtár felvette nevét.
források: Digitális Irodalmi Akadémia, Jelenkor
