Románia | Szatmár | Szatmárnémeti |
Per aspera ad astra - a különleges, lépésről lépésre kiépült kultúrközpont és műhelyház Szatmárnémetiben!
A nevem Szejke Judit, születtem Alsó-csernátoni szülőktől Hétfaluban 1965 május 7-én. 2013–ban féltucaton úgy gondoltuk, tenni kell valamit - legalább a saját környezetünkben - és elkezdtünk a Borókagyökér név alatt gyermekek számára foglalkozásokat szervezni: Húsvétvárót, Karácsonyi ünnepvárót, Heti kézműves foglalkozást. Hozzánk társultak a környezetünkben élő kézművesek is: lett gyöngyfűzőnk, bőrdíszművesünk, üvegfestőnk, bútorfestőnk, fafaragónk, szövőnk, nemezesünk, fazekasunk.
Előbb a saját udvarunkban családi finanszírozásból egy „kintülőst” építettünk, ahol a gyermekek enni tudnak, kályhát, ahol főzünk, kemencét, ahol sütünk, és este, félrerakva az asztalokat, táncolunk is. Szerencsénkre egy fiatal táncoktató pár felvállalta, hogy tanítja a gyermekeknek a néptáncot, a népdalokat.
Bővültünk vizesblokkkal, lett meleg vizünk 2014-re - de ekkor már a Ház szűknek bizonyult. Az egyik apuka ránk szólt, hogy jó, jó, a gyermek elkapta a vírust: faragna. Miért nem folytatjuk. Miért? Mert nincs hol.
Tokajban egy kovácstalálkozón láttunk egy alkotóházat és azonnal beleszerettünk. A lelkesedésünk pont addig tartott, amíg letették elénk a költségvetést. Tudtuk, önerőnkből ezt nincs, hogy összehozzuk. Egy nyugdíjas néni volt nálunk, aki elővett 100 lejt (kb 20 euro) és azt mondta:
- Ti meg tudjátok csinálni. Tessék itt az első lépés!
Így indultunk el és így lett a házunk neve LÉPÉSHÁZ.
Belevágtunk. Normális ember nem kezd neki 100 lejjel a zsebében egy majd' 100.000 eurós projektnek. Összelépkedtünk - pótoltuk – kölcsönkértük. Kaptunk kézművesektől portékát, festőművésztől képet. Önkéntes lépéseket (egy lépés 50 lej, azaz 10 euro).
A földet használatra kaptuk, amíg a ház áll. Az engedélyeket kifizettük, az alapot megöntöttük, a rönkfa szállítását kifizettük. A cserepeket és a 120 köbméter rönkfát elhoztuk, kaptunk pénzt kölcsön, határidőre. Megadtunk.
2017. július 19–én felavattuk a Lépésházat. A ház, amit tető alá hoztunk, közadakozásból-családi hozzájárulásból épült, pályázati pénz 700. 000 forint van benne, amit a Bethlen Gábor Alap jóvoltából célirányosan a padlófűtésre kaptunk. Köszönet érte.
Lépésházunk fennállása óta befogadott:
- óvónőképzést (134 óvónő vett részt az Útravaló programban)
- népi mesterség kiállítást (nemez, fazekas, szövő, szűrrátét, kovács, bőrös, fafaragó mesterek munkáit mutattuk be)
- konferenciával egybekötött fazekasbemutatót (SOS. Vámfalu 2018.- Szatmári szilke 2019.)
- Hagyományok napja – Kolbásztérinbábát, amelyet idén október 3.–án már a tizedik alkalommal szervezünk meg
- van nálunk Vándortáncház-találkozó, ami a környező falvak – városok táncolni akaró, táncolni szerető lelkeit szedte össze, volt és lesz citeratalálkozónk, Jelesnap-bemutatónk, karácsonyváró, húsvétváró, farsangoló, szüretelő foglakozás
- nem utolsó sorban integrált kézműves foglalkozásokat tarthatunk olyan gyermekeknek is, akiket a köz valamiért kimart magából (beteg gyermekek, fogyatékkal élők, árvaházban tartózkodók)
- rendszeres alkalommal használtuk az utólag felépített konyhát sajtkészítő-oktatásra, kenyérdagasztásra.
Eredeti elképzelésünknek módosulnia kellett. Embertelen munka volt rendezvények előtt kihordani majd visszacipelni a kézműves műhelyek berendezéseit, szerszámait, felszereléseit — műhelyek kellettek. Elkészült hát a fafaragó-, majd a fazekasműhelyünk, ahol a Korongozz a mestereddel! inaskodó tábort tartjuk, idéntől a Csoóri Sándor Alap segítségével pedig a fazekas mesterkurzusokat is. De még mindig műhelyhiánnyal küszködtünk, kölcsönök segítségével felhúztunk még négy műhelyt (bútorfestő/ mindenes, kosárfonó, nemezes, szövőműhelyek kerültek tető alá). Járnak hozzánk képzésekre Debrecenből, Hajdúdorogról, Nagybányáról, Nagykárolyból, Kézdivásárhelyről és természetesen a hazai tanulni vágyók. Szakképzéseinket a Magyarországi és az Erdélyi Hagyományok Hálózatával egyeztetve indítottuk el .
Elindultunk kis lépésekkel és elértünk oda, hogy Magyarországról is jönnek hozzánk tanulni, Záhony és Zsurk polgármesterei hozták el egyesületeiket, rendezvényeinkre, kapcsolatfejlesztő kézműves foglalkozásainkra. Fennállásunk óta mellettünk állnak a Sárándi Hagyományőrzők és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Népművészeti Egyesület Vajda László kovácsmester személyében. Voltunk Muravidéken a Dobronaki Magyar házban , Szerveztünk táborokat, amik főleg sátortáborok voltak, mivel nehéz elszállásolni együtt a Lépésház tetőterében a mestereket és a gyermekeket együtt; volt, hogy több mint száz személy vett részt egy táborban. Igény lett szálláshelyre. Időközben a szállás is rendeződött.
Jelen pillanatban 56 személyt tudunk elszállásolni tábori szálláson, és 30-at a lépésház emeletén egy légtérben.
Várunk szeretettel minden jóravaló embert!
