Ajtófélfák rejtélyes kréta-felirata...a megfejtés: az adott év száma, középen Gáspár, Menyhért és Boldizsár keresztnevének kezdőbetűivel. A házjáráshoz kapcsolódik: a vízkeresztkor megáldott otthonok ajtófélfáira írta fel a jelet az áldást végző pap vagy kántor.
Január 6-a, Vízkereszt napja a karácsonyi ünnepkör zárása és a farsang kezdete. A magyar hagyományban egyszerre vallási és népszokási fordulópont. A naphoz kapcsolódó szokások: vízszentelés, házjárás, háromkirályjárás és csillagozás.
A víz szentelése
A templomokban vízkeresztkor szentelt víznek a néphit különös erőt tulajdonított: gyógyításra, bajelhárításra, állatok itatására, a ház és az istálló megtisztítására használták. A Dunántúlon szokás volt, hogy a gazda a szenteltvízzel keresztet vetett az ajtófélfára és az ólak bejáratára. Az ekkor megáldott vizet gondosan beosztották: sok helyütt a tavaszi vetés előtt használták el a maradékot, ebben áztatva a gabonát. Ortodox területeken ezen a napon léket vágnak a folyókon, tavakon. A pap megáldja a vizet, majd a hívek rituálisan vízbe merülnek Krisztus megkeresztelése emlékére.
Házjárás – a krétajel a küszöb felett
Vízkereszt napjához tartozott a papok házjárása, különösen Észak-Magyarországon és a palóc településeken. A pap vagy a kántor szenteltvízzel meghintette a ház helyiségeit, a gazdasági épületeket, majd a bejárat fölé krétával felírta az adott év számát és a három király kezdőbetűit:
20 + G + M + B + 26(Gáspár, Menyhért, Boldizsár)
A jel egyszerre jelentett védelmet és áldást, a házszentelés pedig a közösségben való jelenlét egyik legfontosabb rítusa volt. A ház lakói adományt adtak a papnak – kenyeret, szalonnát vagy kisebb pénzadományt az eklézsiának.
Érdekes adalék, hogy eredetileg a C+M+B azaz Christus Mansionem Benedicat - vagyis Krisztus áldja meg a házat feliratot helyezték el házak áldásakor a katolikus papok a szemöldökfán. A magyar hagyomány azonban módosította az eredeti áldást - vízkeresztkor a háromkirályok nevében áldanak.
A házjáráskor verses köszöntőt mondtak .
„Békesség e háznak,
minden lakójának,
Krisztus szent áldása
szálljon reátok.”
Háromkirályjárás és csillagozás – a gyerekek dramatikus játéka
A háromkirályjárás során gyerekek – helyenként legények – Gáspárnak, Menyhértnek és Boldizsárnak öltözve járták végig a házakat. Kezükben csillag formájú, forgatható pálcát hordoztak, amelyet sok helyen gyertyával világítottak meg. A „királyok” párbeszéddel, énekkel adták elő a Jézus-keresés történetét.
„Háromkirályok napja,
országunknak vígsága.
Jó szerencse házára,
essék ennek gazdájára.”
A háziak almával, dióval vagy aprópénzzel jutalmazták a csoportot.
A csillagozás főként Nyugat-Dunántúlon és a Felföld egyes falvaiban volt ismert. A fiúk papírból vagy fából készült csillagot forgattak, miközben énekeltek, és jókívánságokat mondtak az új évre. A csillag gyakran színes üvegekkel volt kirakva, és belül mécsest helyeztek el – az esti sötétben különös hangulatot adott a játéknak.
A vízkereszt, mint a farsang kezdete
A télbúcsúztató, maszkos játékok, a fonók és táncmulatságok sora Vízkereszttől húshagyó keddig tartott. A határnap jelleg abban is megmutatkozott, hogy a szertartásos, meghitt karácsonyi időszak visszavonult, és átadta helyét a vidámságnak, a közösségi szórakozásnak. Sok helyen január 6-án bontották le a karácsonyfát is – ezzel zárult le a karácsonyi ünnepkör.
Babonák és hiedelmek
A magyar néphit szerint Vízkereszt időjósló nap is volt. A palócok úgy tartották, hogy ha január 6-án csillagos az ég, bőséges termés várható; ha ködös, akkor esős tavasz jön. A Balaton-felvidéken azt mondták: „Ha Vízkereszt fagyos, még sokáig tart a tél.”
A mai ünnepi gyakorlatban a házszentelés sok településen tovább él, a gyerekek dramatikus játékai pedig iskolai programokban és egyházi közösségekben születnek újjá. A szokások mögött meghúzódó gondolat – az új év áldásának kérése, a megtisztulás és a közösség megerősítése – ma is érthető és átélhető.
