Szent Jakab apostol sírja, a spanyolországi Santiago de Compostela és a Camino de Santiago évszázadok óta a keresztény világ egyik legfontosabb zarándokútjához kapcsolódik. A több mint ezeréves hagyomány ma is évente százezreket indít útnak, miközben Szent Jakab emléke a magyar népi kultúrában is tovább él.
Szent Jakab
Idősebb Jakab apostol, latinul Iacobus Maior Jézus tizenkét apostolának egyike, Zebedeus és Szalóme fia, Szent János evangélista bátyja volt. A Galileai-tenger partján, Betszaidában halászként dolgozott, majd Jézus hívására testvérével együtt hátrahagyta a halászhálót és Jézus követőjévé vált. A két testvér Jézustól a „Boanergész”, vagyis a „mennydörgés fiai” nevet kapta; a hagyomány ezt szenvedélyes, határozott természetükkel hozza összefüggésbe. Jakab a legszűkebb tanítványi körhöz tartozott: tanúja volt Jézus színeváltozásának, Jairus leánya feltámasztásának és jelen volt a Getszemáni-kertben, mikorJézus elfogatása előtt imádkozott. Az Apostolok cselekedetei szerint Heródes Agrippa király Kr. u. 44 körül Jeruzsálemben kivégeztette – ő lett az első vértanúhalált szenvedett apostol.
Halála után tanítványai hajón vitték földi maradványait a mai Galícia partvidékére, ahol eltemették. A legenda szerint a 9. század elején Pelagius (Pelayo) remete egy csillagfényes látomás nyomán találta meg a sír helyét. I. Alfonz asztúriai király templomot emelt fölé, amely a későbbi santiagoi székesegyház elődje lett. A sír felfedezése indította el Európa egyik legjelentősebb keresztény zarándoklatát.
Santiago de Compostela
A galíciai Santiago de Compostela városa a szent sírja körül fejlődött ki. Az eredetileg román sítlusú székesegyház építését 1075-ben kezdték meg, felszentelésére 1211-ben került sor, később pedig barokk elemekkel bővítették. A főoltár alatt őrzik a hagyomány szerint Szent Jakab ereklyéit. A székesegyház és Santiago történelmi városközpontja az UNESCO világörökség része - a zarándokok végső úti célja. A hagyomány szerint a „Compostela” név a latin campus stellae („a csillag mezeje”) kifejezésből ered, utalva arra a csillagra, amely Pelagiust a sírhoz vezette.
A középkorban a santiagoi zarándoklat jelentősége csaknem felért a római és a jeruzsálemi zarándoklatéval. Vallási szerepe mellett politikai és kulturális jelentősége is óriási volt: a Reconquista idején erősítette a keresztény királyságok identitását, miközben az útvonal menti települések gazdasági fejlődését is elősegítette. A zarándoklat akkoriban korántsem volt veszélytelen: a hosszú út során betegségek, rablók és az időjárás viszontagságai fenyegették az utazókat.
Szent Jakab tisztelete a középkorban Magyarországon is elterjedt. Az apostol nevét számos templom és település őrzi: ilyen például a somogyi Zselicszentjakab, amelynek bencés monostora a 11. század egyik jelentős egyházi emléke volt, valamint a több mint 800 éves lébényi Szent Jakab-templom, amely a hazai román kori építészet kiemelkedő alkotása -mára a magyarországi Szent Jakab-út egyik fontos állomása.
A Camino de Santiago
A Camino de Santiago (Szent Jakab-út) ma nem egyetlen ösvény, hanem Európa-szerte összefüggő zarándokút-hálózat, amely Santiago de Compostelába vezet. A legismertebb útvonal a Camino Francés, amely a Pireneusoktól mintegy 800 kilométer hosszan halad Nyugat-Spanyolországon keresztül. Népszerű még a Portugál út, az Északi út, az Angol út, valamint a Finisterre felé vezető út, amelyet sok zarándok a világ végének tartott Atlanti-óceán partjáig folytat.
A zarándokok – a peregrinók – hagyományosan gyalog járják végig az utat, de sokan kerékpárral vagy lóháton érkeznek Santiago de Compostelába. A Camino legismertebb jelképe a fésűkagyló (vieira), amelyhez több legenda is kapcsolódik. Az útvonalakat ma a jellegzetes sárga nyilak és a stilizált kagyló szimbólumai jelölik.
A Santiago de Compostelában kiállított Compostela oklevelet azok kaphatják meg, akik gyalog legalább az utolsó 100 kilométert, kerékpárral pedig legalább az utolsó 200 kilométert teljesítik, és vallási vagy más mély személyes, spirituális indítékkal érkeznek.
A Camino ma is rendkívül népszerű: évente már több mint 400 ezer hivatalos zarándok veszi át a Compostelát, a teljes látogatószám pedig ennél is magasabb. Sokan vallási okból indulnak útnak, mások önismeretet, lelki feltöltődést, sportteljesítményt vagy egyszerűen különleges utazási élményt keresnek. Az út mentén albergue-k (zarándokszállások), templomok, kápolnák és hagyományos vendégszeretet várja az érkezőket, a „Buen Camino!” köszöntés pedig a zarándokközösség jelképe lett.
Magyar vonatkozások
Magyarországról már a középkorban is indultak zarándokok Santiago de Compostelába, bár számuk jóval kisebb volt, mint Nyugat-Európából. A 12–15. századból több magyar nemes és egyházi személy zarándoklatáról maradt fenn említés.
Napjainkban a Camino Magyarországon is egyre népszerűbb: évente több száz magyar indul útnak Spanyolország felé, és több magyar önkéntes is szolgál a zarándokszállásokon. És mellette itt a hazai Szent Jakab-út, a Via Sancti Jacobi. A kezdeményezés 2009-ben indult azzal a céllal, hogy összekösse a magyarországi Jakab-emlékhelyeket, és bekapcsolja hazánkat az európai zarándokutak hálózatába. A legismertebb szakasz a Budapest–Lébény útvonal, amely mintegy 200 kilométeren át vezet nyugat felé, és a több mint 800 éves lébényi Szent Jakab-templomhoz érkezik. Lébény középkori temploma az egyik legjelentősebb hazai román kori emlék, és a Santiago felé tartó zarándokok számára is fontos állomás.
Magyarországon július 25-ét, Jakab napját számos agrárhagyomány övezi. A néphit szerint eddig a napig be kellett fejezni a zab aratását, mert különben „Jakab lova kitiporja” a termést. Több vidéken úgy tartották, hogy ettől kezdve a zab már nem fejlődik tovább, „beszentelődik”.
Jakab napja időjárás-jósló napnak is számított. Egyes vidékeken úgy vélték, hogy a délelőtti időjárás a karácsony előtti, a délutáni pedig a karácsony utáni időszakot vetíti előre. Ha sok fehér felhő jelent meg az égen – „virágzik a hó” –, havas telet vártak. Az északi szelet hűvös, viharos idő előjelének tekintették. Több helyen ezen a napon nem mostak, a frissen köpült vajnak pedig gyógyító erőt tulajdonítottak. Egyes tájakon Jakab napját a gyümölcsök „beszentelődésének” idejeként is számon tartották.
képek és cover: wiki commons
