Egy életre választ párt, visszajár fészkére - és hozza a kisbabákat. Vagy nem? És miért? Tóth János írása
„Hogy nálunk mily közönséges, ismert s egyenesen egyike síkságaink legjellemzőbb madarainak, azt mindnyájan jól tudjuk. Alig van nálánál népszerűbb szárnyasunk. Szeretik, sőt tisztelik őt széles e hazában akár a fecskét, vagy tán még jobban. Nem kutatják: érdemes-e arra, hogy megbecsüljék? A közfelfogás megingathatatlanul az: hogy a gólya tisztítja a határt mindenféle féregtől, kigyótól, békától s ezért, meg mert szerencsét hoz a háznak, melyre fészket rakott, soha senki bántani ne merje. Jaj annak, ki gólyát lő!”
(Chernelházi Chernel István: Magyarország madarai 1899.)
A fehér gólya (Ciconia ciconia)
A gólya Közép- és Dél-Európa vízgazdag, mocsaras rónáit lakja. Kelet felé Közép-Ázsiáig honos. Az alföldi táj szinte elképzelhetetlen az alakja nélkül, összenőtt a magyarok mindennapjaival, kultúrájával. A fehér gólya jelkép, mégpedig annak a jelképe, hogy bizony megjön a megújhodás minden lélekben legkésőbb, amikor már kelepelni halljuk a házunk fölött. A gyerekek generációkon át abban a hitben nőttek fel, hogy a gólya hozza a testvérkéket, az új életet is.
Gólya viszi a fiát,
Hol felveszi, hol leteszi,
Viszi, viszi,
Itt leteszi, hopp!
Ezt gyakorta el is játszották hajdanán a gyerekek kisebb társaikkal. Ez a gyermeki gondolat a mágikusságával mégis elkíséri őket a felnőttkorig, amikor azt mondják, hogy „gyermekáldás elő néz, kinek házára száll” a gólya.
Bizonyára, hogy a magyarság szívéhez ilyen közel áll, az is meghatározta, hogy két nagy nemzeti ünnepünk időpontja is kapcsolódik a jelenlétéhez, az egyik a március idusa, 15-e, amikor, illetve akkortájt érkezik, és az augusztus 20. Államalapító Szent István Király ünnepe, és előtte, augusztus 15. Nagyboldogasszony napja, amikortájt pedig a telelőhelyeire kezdi meg a költözést. Nemcsak a számtalan mondóka, vagy költemény örökíti meg a gólyamadarat, hanem olyan szavaink is, mely a megjelenésével van összefüggésben. A népünk számos tájegységén a március második felében beálló viharos havazást „gólyaförgeteg”-nek is nevezi.
Megérkezését követő hónapban, mikor végeztek a fészkek rendbehozatalával, vagy építésével, elkezdődik a kelepelés, és hamarosan belekerül a fészekaljba az a 3-5 tojás, amiből általában 2-3 fióka ki is kel. Fészket általában a fiatalok építenek, ha nem találnak elhagyott, régi fészkeket, amiből azért elég van a magyar tájban. A fészekrakást az ember régóta segíti már csak a szerencse-hozás miatt is, így már századokkal ezelőtt is állítottak fel rúdra szekérkereket néhány ágas fadarabbal fészekkezdeményként, hogy kedvet kapjon a gólyapár az odatelepedésre.
Ilyen programok ma is vannak a nemzeti parki szakemberek, villamosenergia szolgáltatók és jóakaratú településvezetők jóvoltából, ahol villanyoszlopok tetejére költőhelyeket telepítenek, hogy óvják szeretett madarunkat. Ugyanis ha a gólyapár már elfoglalt egy fészket, mindig ugyanazt keresi fel évről évre.
A gólya egy „gólyaöltőre” választ magának párt így igen hűséges típus. Sok olyan megfigyelés van, hogy a pár egyikének elmúlása után sem választ másik párt magának a gólya. Onnantól egyedül vonul és egyedül foglalja el a fészket akár éveken át is.
Egyik népdalunk is megemlékezik ezekről az esetekről:
„Nincsen apám, sem anyám,
Az isten is haragszik rám;
Árva vagyok, mint a gólya,
Kinek nincsen pártfogója.”
(Kalotaszegi népdal)
A gólya, az emberi közelsége miatt szelíd madárnak tudott, mert szereti az embert és az ember is szereti őt, de mégiscsak egyik szép ragadozómadarunk. Megjelenése már mérete miatt is impozáns és ha hozzávesszük elegánsan egyszerű - fehér alapszínen fekete, piros csőrrel és lábbal - színeit, akkor láthatjuk, mennyire arisztokratikus a külleme, és ezzel együtt a jelleme is. Kimért lépkedésekkel, nem kapkodva lépked, amikor keresi táplálékát a mocsaras, vízzel gyengén elárasztott területeken és azok szélein. Tápláléka főleg férgekből, rovarokból, kisebb halakból, kétéltűekből, hüllőkből és más kisebb gerincesekből áll. A mocsaras rétek pedig ezekkel az állatokkal bőven el vannak látva.
A nép számos névvel emlegeti a gólyát: gólyamadár; házi gólya; eszterág; esztrág; czakó; koszta (Székelyföld), gagó.
Több költőnk, főként az 1848-49-es Szabadságharc költői a magyarság sorsát a gólya életének párhuzamaként, ahhoz hasonlónak írja le. Arany János, Petőfi Sándor, Tompa Mihály költeményeiben fontos alak a gólya, mindannyian írtak hozzá, vagy róla verset. Arany János A rab gólya, Petőfi Sándor A gólya, Tompa Mihály A gólyához, vagy Az özvegy gólya című versei mind az önkény ellen, a szabadságért való fohász.
„Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted,
Nekünk csak egy - volt! az is elveszett!
Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk ...!”
(Tompa Mihály – A gólyához részlet 1850.)
De más történelmi sorsfordító események is megjelennek a szövegfolklór-hagyományunkban, ilyen talán a legismertebb gyermekversünk, ahol már szerencsére a magyarság, mint jótevő jelenik meg a gólya életében, reményt keltve a jövőre nézve.
„Gólya, gólya gilice,
mitől véres a lábad,
török gyerek megvágta,
magyar gyerek gyógyítja,
síppal, dobbal, nádihegedűvel!”
Szerencsére a Kárpát-medencében még gyakori költő, de száma az elmúlt évtizedekben visszaesett. Ez sajnos annak az oka, hogy táplálékszerző területei lecsökkentek, aminek nemcsak az aszályos időjárás, hanem a monokultúrás mezőgazdaság is az oka. Egy 1941-es felmérés 16.000 párt számlált meg ez a szám 2024-re mindössze 5200 párra csökkent, és a tendencia sajnos folytatódik. Emellett sajnos a Szaharától délre történő vonulásuk során is rengeteg a veszteség, mivel olyan területeken is átrepül, ahol nem védett és vadásszák. Így aztán az a 16-17 ezer kilométeres évről-évre megtörténő vonulás rengeteg veszélyt rejt. Hazánkban szerencsére védettséget élvez, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.
A fekete gólya (Ciconia nigra)
A fehér gólya alig kisebb rokona a fekete gólya, minek fordított az alapszíne fehér társához képest, de az a fekete olyan fekete, hogy igazából már inkább zöld, mégpedig zománczöld, mely napsütésben messze csillog. A csőre s lába élénkebb, korallvörös, nem piros, mint a fehér gólyáé.
Életmódja sokkal zártabb, zárkózottabb, nem szereti a nagy nyüzsgést maga körül, így inkább az ártéri erdők költöző lakója. Az a legjobb számára, ha együtt van az erdő és a víz, és ez az ártéri, főleg Duna-menti erdeink sajátja, illetve sajátja volt annak szabályozásáig. A szabályozás után a fekete gólya élettere is beszűkült a kereskedelmi hajózás előretörésével, csakúgy, mint a Tisza-mentén, bár száma ott mindig kisebb volt. Ma már látjuk, hogy egy elhibázott döntés volt nagy folyóink szabályozása, hiszen azon túl, hogy a kereskedelmi hajózás mértéke is rettentően visszaesett, az korábbi öntésterületek gazdálkodási viszonyai odavesztek számos élettérrel együtt, melynek a biodiverzitás a megsínylője - a fekete gólyával együtt.
A fekete gólya Spanyolországtól Németországon, Magyarországon, Közép- és Dél-Oroszországon át Közép-Ázsiában elterjedt és Észak-Kínában vannak legkeletibb költési helyei. Állománya a fészkek zavartalanságának biztosítása miatt szerencsére hazánkban egyre nő, ami fészkeinek ismeretével és zavartalanságuk biztosításával hozható összefüggésbe. Az erdészetekkel való együttműködésben mesterséges fészekalap kihelyezésekkel a megfelelő élőhelyen segítik a párok megtelepedését. Fontos feladat a több éve azonos helyen sikeresen költő párok fészkeinek megerősítése, amennyiben az azt tartó fa károsult.
Fehér rokonához hasonlóan Afrikában telel, nagy csapatai figyelhetők meg amint fő vonulási csomópontjuk, a Boszporusz felett elhagyják Európát.
Hazánkban a fekete gólya is védett faj, természetvédelmi értéke 500.000 Ft, mely mutatja azt is, hogy hazánkban a fehér rokonához képest jóval szerényebb az állománya. A fészkelő párok száma 350-400-ra tehető.
Források:
Chernelházi Chernel István: Magyarország madarai Budapest 1899.
Herman Ottó: Madarak hasznáról és káráról Budapest, 1901.
Katona Mihály: Magyarországi madarak népies elnevezésének gyűjteménye 2020.
Killian Mullarney, Lars Svensson, Dan Zetterström, Peter J. Grant – Madárhatározó 1999. London
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület – A fehér gólya, A fekete gólya
Schmidt Egon – Madárlexikon 2020.
