"Rácz Sándor vagyok, értem jöttek – nyugodtan abbahagyhatják az igazoltatást." A Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnökét eredetileg tárgyalni hívták a Parlamentbe - de valójában letartóztatás várta.
Tárgyalás helyett
A meghívás a kormány és a pártvezetés nevében érkezett. Rácz és társa, Bali Sándor ekkor már két napja a Beloiannisz gyárban húzta meg magát. A kormány december 9-én feloszlatta a munkástanácsot és több tagját letartóztatta, a gyárba viszont nem mentek be értük. December 11-én Rácz Sándor és Bali Sándor órákig vitatkozott a gyárba értük érkező küldöttekkel, mielőtt elindultak a Parlamentbe. Rácz tudta, mi vár rá. Az épület folyosóján szokatlanul sokan álltak. Kísérőjük, Berecz Bertalan váltott néhány szót a portással, aztán elment belépőért - pedig korábban erre sosem volt szükség. Ekkor kinyílt az ajtó, és Rácz látta, ahogy két fekete autó megáll a bejárat előtt. Fiatal férfiak szálltak ki, és igazoltatni kezdték a folyosón állókat. Rácz odalépett az egyikhez: „Rácz Sándor vagyok, értem jöttek – nyugodtan abbahagyhatják az igazoltatást.” Géppisztolyt nyomtak az oldalába, és a kocsihoz kísérték. Balit a másik autóba tuszkolták. A Margit hídon át vitték őket a Fő utcába. Közben az országban a munkástanács utolsó felhívására sztrájk folyt.
Izsáktól a Beloianniszig
Rácz Sándor március 17-én született Hódmezővásárhelyen. Apja nincstelen zsellér volt, aki 1942-ben a Donnál esett el. A kisfiút nagyanyja nevelte Izsákon. 1946-ban, tizenhárom évesen egyedül indult Pestre, egy árva és félárva gyerekeknek szervezett kollégiumba. Volt asztalosinas, majd kádárinas – a szó akkor még csak a hordókészítő mesterséget jelentette. 1948-ban került a Standard gyárba, a későbbi Beloianniszba, ahol szerszámkészítő lett. Pártba nem lépett be. 1953 és 1955 között katona volt.
Mandula, Sztálin, munkástanács
1956 októberében mandulaműtét után a Péterfy Sándor utcai kórházban feküdt. Október 23-án, a műtét után még némán, teljes beszédtilalomban megszökött a betegágyból hogy ott lehessen a forradalom eseményein - ott volt a Sztálin-szobor ledöntésénél, majd a Rádiónál. Visszaemlékezése szerint a szobor dőlésének moraja adta vissza a hangját.
Október 29-én beválasztották a gyári munkástanácsba. Az elnökséget a korára hivatkozva elhárította, inkább összekötő lett.
November 4. után a munkástanácsok lettek az ellenállás legfontosabb szervezett erői. November 14-én az Egyesült Izzóban megalakult a Nagy-budapesti Központi Munkástanács, és Rácz néhány nap alatt az élére került. Huszonhárom éves volt - és mindössze hét elemit végzett.
Tárgyalni Kádárral
A munkástanács követelései világosak voltak: vonuljanak ki a szovjet csapatok, térjen vissza Nagy Imre, a törvény ismerje el a munkástanácsokat. Rácz többször ült le Kádár Jánossal és minisztereivel a Parlamentben. Saját emlékezése szerint Apró Antal egyszer három miniszteri tárcát ajánlott a munkástanács vezetőinek. Ő visszakérdezett: mikor mennek ki a szovjet csapatok, és mikor tér vissza Nagy Imre? A szovjet parancsnoksággal is tárgyalt, hogy enyhítsen a deportálásokon.
A hatalom közben kivárt. November 21-re a munkástanács országos értekezletet hívott össze a Sportcsarnokba, de a küldötteket szovjet harckocsik fogadták. Kádár ezt az időszakot később a „kettős hatalom” korának nevezte. December elején Marosán György egyértelművé tette: elfogyott a türelem. Visszaemlékezése szerint így szólt Ráczhoz: „Holnaptól kezdve lövünk!”
És lőttek. December 8-án Salgótarjánban sortűz dördült. A munkástanács aznap 48 órás sztrájkot hirdetett – ez lett az utolsó megmozdulása.
Ítélet - születésnapra
Eredetileg nagy pert terveztek a munkástanácsok vezetői ellen - végül öten álltak bíróság elé. 1958. március 17-én, Rácz huszonötödik születésnapján hirdettek ítéletet: életfogytiglant kapott, társa, Bali Sándor tizenkét évet. Rácz Sándor Vácon raboskodott. Részt vett az 1960-as börtön éhségsztrájkban - ezt követően egy ideig egy zárkában ült Bibó Istvánnal. A börtönben végezte el a nyolcadik osztályt, tanárai között volt Mérei Ferenc és Litván György.
Útlevél nélkül
1963-ban amnesztiával szabadult. A Beloianniszba nem engedték vissza, végül egy szövetkezetben lett szerszámkészítő. 1973. október 23-án a Mátyás-templomban nősült. Útlevélkérelmeit éveken át elutasították. 1987-ben, nyugati nyomásra, végül eljuthatott az Egyesült Államokba, az amerikai AFL-CIO szakszervezeti szövetség meghívására. Itthon a politikai rendőrség figyelte: 1988. március 15-én hajnalban őrizetbe vették, és csak késő este engedték el.
1990 májusában újjáalakult a Központi Munkástanács, és ismét őt választották elnöknek. Később a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke lett. 2013. április 30-án, nyolcvanévesen halt meg Budapesten.
Rehabilitációt sosem kért. 1983-ban, egy szamizdat interjúban azt mondta: azt sem ő kérte, hogy életfogytiglanra ítéljék - így a rehabilitációt sem fogja kérni.
cover: BME, a Fidesz II. kongresszusa 1989. október 13-15 között. Rácz Sándor politikus, az 1956-os forradalmi munkásmegmozdulások egyik vezéralakja a Fidesz tiszteletbeli tagja. Fortepan / Krizsán Árpád
Források: Szilágyi Sándor: A Munkástanács mint egy pecsét hitelesítette a forradalmat – interjú Rácz Sándorral (Beszélő, szamizdat, 1983. április) · Rácz Sándor – az 1956-os Intézet kislexikona (rev.hu) · Hideg gyűlölet fogadta Kádárt '56-ban (Origo, 2013) · A spontán létrejött munkástanácsok szerepe 1956. november 4-e után lett meghatározó (munkastanacsok.hu) · Megemlékezés a munkástanácsok 1956-os szerepéről (HTFSZ, 2022) · Krassó György: Hungarian October hírlevelek, 1987–1988 (BFL, Hungaricana) · Pierre Broué: 1956: Die ungarische Revolution der Arbeiterräte · Rácz Sándor és társai perének vádirata (1957) (Soproni Egyetem, 1990) · Meghalt a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnöke (444/MTI, 2013) · Sandor Racz dies at 80 (AP/Fox News, 2013) · Munkástanácsok (1956) – Wikipédia
