7 portré 56-ból

A forradalom arcai: Rácz Sándor

5:56
"Rácz Sándor vagyok, értem jöttek – nyugodtan abbahagyhatják az igazoltatást." A Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnökét eredetileg tárgyalni hívták a Parlamentbe - de valójában letartóztatás várta.

A forradalom arcai: Bibó István

5:56
„Magyarok!” – se elvtárs, se barát - csak simán: magyar. A parlamenti büfé száraz szendvicsein élő, fotelekben alvó, november 4-e után még két napig a Házban maradt utolsó kormánytag , Bibó István államminiszter így kezdte ellenállásra felszólító nyilatkozatát.

A forradalom arcai: Nagy Imre

5:56
A forradalom előtti napon szüretre ment, 23-án nem akart kimenni felvonulni, kommunista volt - miért érdemli mégis a máig tartó tiszteletünket?

A forradalom arcai: Maléter Pál

5:56
Az utolsó pillanatig tárgyalni akart, miniszterként maga ment a szovjet laktanyába - de tárgyalóasztal helyett letartóztatás várta.

A forradalom arcai: Angyal István

5:56
Ti éljetek, nevessetek teli szájjal, mert mi is így akartunk élni - kérte. Nem is írhatnánk róla, azt kérte: ne legyen se hős, se mártír, hanem felejtsük el.

A forradalom arcai: Gimes Miklós

5:56
1956. október 28-án 17 óra 25 perckor Nagy Imre a rádióban kimondta: a kormány elítéli azokat a nézeteket, amelyek a hatalmas népmozgalmat ellenforradalomnak tartják. Az elmúlt napokban – fogalmazott – „egész népünket átfogó és eggyé forrasztó nemzeti demokratikus mozgalom” bontakozott ki. A mondatok mögött egy újságíró is ott állt, aki tudta: egyetlen szón múlhat, ki lesz hős és ki bűnös. Sorozatunk első része Gimes Miklósról szól.