1956. Tóth Ilona szigorló orvostanhallgató 24. születésnapjára a forradalmat kapta. Önkéntes lett, majd kórházigazgató - november végére pedig egy gyilkossági ügy fővádlottja. El is ítélték és kivégezték - miközben ma, hetven év után sem tudjuk pontosan, mi történt abban a kórházban...
Október 23.
Tóth Ilona 1932. október 23-án született Cinkotán. Csonka családban nőtt fel, a Teleki Blanka Gimnáziumban érettségizett, az orvosi egyetemen kitűnően tanult. Sportos, kissé zárkózott lánynak ismerték. 1956 augusztusában kezdte kórházi gyakorlatát, október 23-ig a Szövetség utcai kórház gégészetén dolgozott.
A születésnapján nem ment el a tüntetésre. Édesanyjával egy orvosi vitára ment a Gólyavárba. Amikor kitört a harc, azonnal jelentkezett az Önkéntes Mentőszolgálatnál: sebesülteket, kötszert, élelmet szállított.
A Domonkos utcai kórház
A harcok alatt a Péterfy Sándor utcai kórház megtelt, ezért a könnyebb sérülteket a közeli Domonkos utcába, egy kisegítő kórházba vitték. A mentőszolgálat vezetője, Lambrecht Miklós Tóth Ilonát nevezte ki a vezetésére. November 4-e után, a szovjet támadás napjaiban fizetés nélkül vállalta, hogy felelős vezetőként ott marad.
A kórházban stencilgép, papír és festék is volt. Amikor november 16-án letartóztatták Angyal Istvánt, aki addig az ellenállás röplapjait írta, sokszorosította és terjesztette, Tóth Ilona átvette a feladatot: esténként a kórházban sokszorosították a röplapokat. Közben igyekezett fenntartani a kórházi rendet.
November 19-én egy rendőrségi razzia során letartóztatták.
A per
Két héttel később részletes beismerő vallomást tett egy gyilkosságról. A vád szerint november 18-án két társával, a köztörvényes bűncselekményekért korábban többször is elítélt vízvezeték-szerelő Gyöngyösi Miklóssal és az 54-ben hadnagyként leszerelt Gönczi Ferenccel a kórházban "bestiális kegyetlenséggel" megölték Kollár István rakodómunkást, akit ÁVH-s besúgónak hittek, és attól tartottak, hogy feljelenti a kórházban működő ellenállókat.
A per 1957. január 29-én kezdődött, páratlanul nagy nyilvánosság előtt: forgatott a filmhíradó, ott ültek a nyugati újságírók. A megtorlás első igazi látványpere volt, amelynek üzenete egyszerű: lám, milyen kegyetlenek voltak a forradalmárok, még az orvosnak készülő lány is ölt. A gyilkossági ügyhöz különös ügyegyesítéssel hozzácsatolták egy röplapcsoport ügyét– a vádlottak közt Obersovszky Gyula és Gáli József, akik az Élünk című illegális lapot a kórház helyiségeiben sokszorosították – és egy gyilkossági kísérlettel vádolt csoport ügyét is. Végül 11 vádlott állt B. Tóth Matild tanácsvezető bíró előtt.
Tóth Ilona a per során mindent magára vállalt. Ha ellentmondás merült fel, azt a saját bűnét súlyosbítva oldotta fel. A beismerő vallomást mindvégig fenntartotta. Első fokon a Fővárosi Bíróság gyilkosság és izgatás miatt ítélte halálra, másodfokon a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa helybenhagyta az ítéletet, az izgatást pedig szervezkedésben való részvételre súlyosbította. Kegyelmi kérvényében ezt írta magáról:
„Orvos akartam lenni, mert szerettem az életet”.
Védője, Kardos János „Csalogánynak” nevezte. 1957. június 28-án kivégezték. Huszonnégy éves volt.
Amit máig nem tudunk
Tóth Ilona szinte a halála pillanatában szimbólummá vált – ráadásul mindkét oldalon, csak ellenkező előjellel: a hatalomnak a forradalom kegyetlenségét, ellenfeleinek a megtorlásét jelképezte. A rendszerváltás után az ügye jogász-szakmai és kriminológiai vita tárgya is lett. A vád ugyanis szinte kizárólag a beismerő vallomásokra épült. A perben nem szerepelt az iratok közt az áldozat holttestének megtalálásáról készült helyszíni szemle vagy a hiteles boncolási jegyzőkönyv sem.
A történészek között sincs egyetértés. Jobbágyi Gábor jogász szerint Tóth Ilona egyáltalán nem követte el, amit a terhére róttak. Egyik érve, hogy a november 19-én letartóztatott lányt csak december 29-én nyilvánították gyilkossági ügy gyanúsítottjává, és Kollár István neve is ekkor jelent meg először az iratokban. M. Kiss Sándor történész szerint már az áldozat, Kollár István kiléte is bizonytalan. Talált ugyan nem is egy, hanem 3, az ÁVH-hoz köthető Kollár Istvánt, de feltételezései szerint lehet, hogy az áldozat valójában egy Légrádi nevű hadnagy volt. Eörsi László történész szerint viszont történhetett valami a kórházban: egy elhibázott, pánikszerű cselekmény, amely tragédiába torkollott. Ezt sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet – és Eörsi szerint ettől még morálisan Tóth Ilona és társai is a forradalom mártírjai közé tartoznak.
Biztosan csak annyit tudunk: a bíróság meg sem próbálta tisztázni, mi történt.
A jogi rehabilitáció 2000-ben, a negyedik semmisségi törvénnyel történt meg - addig köztörvényes ügyekben nem volt lehetséges méltányosságot gyakorolni. 2001-ben a Fővárosi Bíróság a Tóth Ilona elleni 1957-es eljárást is semmisnek nyilvánította.
Források: Tóth Ildikó: Arcok 1956-ból – Tóth Ilona (Infostart/Nemzeti Emlékezet Bizottsága, 2016) · Tóth Ilona (1956-os elítélt) – Wikipédia · Ilona Tóth – Wikipedia · A Tóth Ilona-vita (Múlt-kor/HVG, 2002) · Bemutatták a Tóth Ilona-perről szóló könyvet (Múzsa/MTI) · Sírjánál egy nemzet állt (Híradó.hu, 2023) · Tóth Ilona (Nemzeti Színház, 2016) · Tóth Ilonát 1957. június 28-án végezték ki (Polakia, 2020) · L. még: Szakolczai Attila: A Tóth Ilona-per (2016)
