180 éve született Apponyi Albert, aki a tiranoni béketárgyalásokon különleges védőbeszéddel próbáltani menteni a menthetetlent - majd lemondott a delegáció vezetői posztjáról. Ki volt Apponyi Albert? A trianoni delegációt vezető gróf az Acképcsarnok-sorozatban, a Nemzeti Összetartozás Napján.
Apponyi Albert György Gyula Mária 1846. május 29-én született Bécsben. Édesapja Apponyi György gróf, édesanyja nagymihályi Sztáray Júlia grófnő volt. A jezsuiták kalksburgi intézetében nevelkedett, majd a pesti és bécsi egyetemen jogot hallgatott. Tanulmányai után hosszabb nyugat-európai tanulmányutat tett (1868–1870), ahol különösen Charles de Montalembert és Pierre Guillaume Frédéric Le Play konzervatív gondolkodása hatott rá. Anyanyelve a magyar volt, emellett több nyugati nyelven tárgyalt, és a klasszikus nyelveket is magas szinten ismerte.
A katolikus nemesi családoknál bevett gyakorlat volt, hogy a gyermeket több szent oltalmába ajánlják, ezért gyakran adtak neki több keresztnevet – akár a neméhez nem illőt is. A szokás különösen az osztrák-magyar arisztokráciában, a Habsburg-hű családokban volt elterjedt. A Szűz Mária iránti különleges tisztelet miatt a Mária nevet az uralkodói családban is adták férfiaknak - mint például az 1887-ben született IV. Károlynak (Teljes neve: Karl Franz Josef Ludwig Hubert Georg Maria von Österreich). Apponyi családja mélyen katolikus, udvarhű arisztokrata körökből származott, így a Mária, mint negyedik keresztnév teljesen beleillett a hagyományaikba. Ez a névadás vallási védelem-kérés: a gyermek így a Boldogasszony különleges pártfogását élvezhette élete során. A bárói családból származó színész, Latinovits Zoltán teljes neve is Latinovits Zoltán Oszkár Pál Mária volt.
Apponyi Albert grófot 1872-ben választották meg először országgyűlési képviselőnek a Deák-párti programmal. Képviselői pályafutása szinte megszakítás nélkül tartott haláláig. Szónoki képességei már első felszólalásánál, 1872-ben feltűntek. Emlékirataiban írja:
„Mikor a Zeneakadémia érdekében mondott beszédemet befejeztem, az a kiváló szerencse ért, hogy a haza bölcse, Deák Ferenc hozzám jött első parlamenti felszólalásom sikeréhez gratulálni."
Politikai útja során hol a mérsékelt ellenzék, hol a Nemzeti Párt, majd a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt soraiban tevékenykedett. 1889-ben a véderővitában a nemzeti jogok érvényesítését követelte, jelentős szerepet játszva Tisza Kálmán hatalmának megtörésében.
Miniszteri tevékenysége
Apponyi 1906–1910 között, majd 1917–1918-ban töltötte be a vallás- és közoktatásügyi miniszteri posztot. Legismertebb törvényei a „Lex Apponyi” néven ismert népiskolai reformok voltak (1907–1908), amelyek az ingyenes elemi oktatást, a tanítók fizetésének rendezését és a „hazafias állampolgári nevelést” célozták. Eredeti szándéka a magyar államnyelv terjesztése volt a nemzetiségek körében, a törvények később heves vitákat váltottak ki.
Apponyi az első világháború alatt a választójog kiterjesztését követelte, és humanitárius tevékenységet folytatott: hadikórházat létesített birtokán, Éberhárdon és a Nemzetközi Vöröskereszt tagjaként segítette a hadifoglyokat.
A gróf hihetetlenül művelt, tájékozott ember és jó tárgyalópartner hírében állt világszerte. Frank E. Anderson, az USA külügyminisztériumának különleges ügynöke (special agent), aki 1917 decemberében látogatott Ausztriába és Magyarországra - fedősztorija szerint az American Woolen Co. képviselőjeként utazott - hagyta ránk egy táviratban Apponyi legtömörebb jellemzését.
„The broadest-minded aristocrat in the Dual Empire, the wise man of this age, and one whose opinions are the result of sifted and studied evidence based upon confirmed facts."
Azaz: „A Kettős Monarchia legnyitottabb szellemű arisztokratája, korának bölcse, akinek véleményei gondosan rostált és tanulmányozott, megbízható tényeken alapulnak."
A védőbeszéd
Apponyi 1920. január 16-án, a párizsi békekonferencián a magyar delegáció élén elmondott védőbeszéde életének csúcspontja és egyben tragikus pillanata volt. Térképekkel, statisztikákkal és történelmi érvekkel illusztrálta a tervezett békefeltételek tarthatatlanságát. Beszédét így zárta:
„…Ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lenni, nehogy megöljék…”
A beszéd hatalmas nemzetközi visszhangot váltott ki , de a győztes hatalmak nem módosítottak a feltételeken. Ez várható is volt, ugyanis a már kialakult megállapodások megkötése után, a tárgyalássorozat végén szólalhattunk csak fel.
Apponyi lemondott.
Az aláírást végül 1920. június 4-én Benárd Ágost végezte el — tiltakozásul állva.
Apponyi Albert később a Népszövetségben is tevékenykedett, 1911 és 1932 között ötször jelölték Nobel-díjra magyar egyetemek, tudósok és politikai csoportok részéről. 1933. február 7-én hunyt el Genfben. Végakarata szerint — amelyet 1942-ben teljesítettek - a családi birtokra hozták vissza hamvait: az éberhárdi kastélyparkban nyugszik.
cover: Quai d'Orsay 37., a felvétel a francia külügyminisztérium épülete előtt készült, gróf Apponyi Albert, a magyar delegáció vezetőjének érkezése a békekonferenciára 1920. január 15-én.Fortepan / Francia Nemzeti Könyvtár
