Sólyomforma látomás, totemállat, a magyarok hadurának megtestesítője. Koronás madár Attila címerén. Sólyom, keselyű vagy sas. de leginkább kerecsensólyom. Tóth János ornitológiai-etnográfiai nyomozása a turul eredetének útvesztőiben.

„Bizony csak gonosz és tudatlan bánthatja a madarat, mielőtt, hogy meggyőződött volna, vajjon igazán káros é az? Már mondottam is, de megismétlem, hogy magában a természetben nincsen sem káros, sem hasznos madár, mert csak szükséges van. Arra szükséges, hogy végezze az élő természetben azt a munkát, a melyet más teremtmény el sem végezhetne.”

(Herman Ottó – A madarak hasznáról és káráról Budapest, 1901.)

A magyar hagyományban sok olyan állat van, amely valamilyen módom megtestesíti a magyar érzelmeket, tulajdonságokat, pszichikumot, életérzést - identitásunkat. Sok köztük a madár - röptük a szabadságvágy megtestesítője. A turul a legendák madara - de létező fajról mintázta a népi emlékezet. 

Kis madártani turultörténelem

Kézai Simon Gesta Hunnorum et Hungarorum, Anonymus Gesta Hungarorum krónikáiból, valamint Gaál Mózes monda-leirataiból ismerjük a turulmadarat, legfőképp az Emesét, Álmos anyját fiúgyermekkel megáldott totemállatként, szent élőlényként, a magyarok istenének, „Hadurának” álombéli megtestesítőjeként. A legenda sólyomforma isteni látomásként hivatkozik rá.

Legendák madara, a turul

A történet az egyik legrégebben leírt eredetmondáink egyike, mely megjövendöli a Turul-dinasztia (később Árpád-ház néven ismert) vezetésével a magyarok vándorlását és honfoglalását, a krónikák szerint honvisszafoglalását.

„Az Úr megtestesülésének 819. esztendejében Ügyek, amint azt fent mondtuk, hosszú idő után Magóg király nemzetségéből volt Szkítia legnemesebb vezére, aki feleségül vette Dentümogyerben Eunedubelianus vezér lányát, Emese nevezetűt. Tőle született Álmos nevű fia. Őt egy isteni közbeavatkozás révén nevezték el Álmosnak, mivel várandós anyjának álmában egy sólyomforma isteni látomás jelent meg, aki mintegy hozzáérkezvén megtermékenyítette, és feltárta előtte, hogy méhéből folyam indul, és ágyékából dicsőséges királyok származnak, de nem saját földjén fognak sokasodni. Minthogy a sompniumot magyarul álomnak mondják, és az ő eredete álomtól jövendöltetett, ezért hívták Álmosnak. Avagy azért hívták Álmosnak, azaz szentnek, mert leszármazottai közül szent királyok és hercegek születnek.”

(Anonymus: Gesta Hungarorum)

A turul több vezetőnek is megjelent később álmában és a legendák szerint ezek az álmok indították útjukra a magyarokat nyugatra. Ezek szerint még Levédiában történt, hogy nagy dögvész pusztított a magyarok szálláshelyein és a megjelent keselyűket az égből leszálló turul kergette el, egyiket meg is ölve - majd elrepült nyugatnak. Ezt a madarat követték az őseink egészen a Kárpát-medencéig, ahol a madár aztán eltűnt, nem tért vissza többé, ebből tudták, hogy megérkeztek a hazájukba. Kézai Simon így írja le már a XII. században a Levédiából induló fejedelmet:

„Ethele király czimerén is, mellyet tulajdon pajzsán szokott volt hordani, koronás fejü madár vala ábrázolva, mellyet magyarúl turulnak hívnak. Mert ezt a czimert hordták volt magokkal a húnok mindig a hadban Gyeics vezér idejéig, míg magokat községben kormányozták. Tehát ezen s más efféle pompákban Ethele király, minden korabeli királyoknál dicsőségesebb vala e világon.”

A turul körül komoly vitákat folytattak a kutatók.  A 20. század elejére kialakult három nagy elmélet három madárfajjal vélte azonosnak a legendás turult. Abban egyetértettek a kutatók, hogy ragadozómadárra kell gondolni, de nem tudtak megegyezni: sasra,  keselyűre vagy sólyomra. Ábrázolásokból (ásatások során előkerült pajzs-, hajcsatdíszek, aranyveretes edények, mint a rakamazi turul, vagy a nagyszentmiklósi kincs egyik korsója), leírásokból és szokásokból vonta le ki-ki a maga következtetéseit. 

Vámbéry Ármin  leginkább a turul szó etimológiai, nyelvészeti szempontú vizsgálatával kívánta bizonyítani a madár valódiságát - pontosabban azt, hogy a valóságban a turul: sólyom. Több török származású nép nyelvéből indult ki, akik használtak a turulhoz  hasonló elnevezést valamely madárra. Egyiküknél a csagataj turgul kis, fekete sólymot jelöl.

Kerecsensólyom

A másik elmélet szerint, melyet Herman Ottó jegyez, a turul nem lehetett más, mint a győztes hadakat követő dögevő madár: a keselyű.

Keselyű

Korábban Petényi János Salamon neves természettudós, magyar madártan alapítója is a sólyom mellett tette le a voksát, azzal magyarázva ezt, hogy a vadászat a vándorlások során az egyik legfontosabb tevékenység volt a magyaroknál. A sztyeppei népek erre különös előszeretettel használtak valamilyen sólymot. Ezeken a történelmi alapokon nyugszik a solymászat a mai napig - melyet 2012-ben az UNESCO felvett a Szellemi Kulturális Örökség Reprezentatív Listájára. 

Kerecsensólyom vadászat közben

Vönöczky-Schenk Jakab ornitológus, a Magyar Madártani Intézet igazgatója (1933-tól) és a madárgyűrűzés magyarországi meghonosítója (a világon harmadikként kezdődött meg nálunk a madarak gyűrűzése) azt is megállapította, hogy a turul nem bármilyen sólyom, hanem a kerecsensólyom (falcon cherrug) lehet.

Az elméletet azzal bizonyítja, hogy a kerecsen szót csak a magyarok használták a vadászsólyom elnevezésére. Ráadásul a faj legnyugatibb elterjedési területe a Kárpát-medence.

És itt térhetünk vissza legendára, miszerint miután Árpád magyarjai megérkeztek a Kárpát-medencébe, az őket vezető turul már nem tért vissza hozzájuk többet - vagyis nyugatabbra már nem is láthatták. Ezt támasztja alá az is, hogy a kerecsen élettere tökéletesen lefedi a magyarság őshazától való vándorlásai során bejárt területet egészen a Kárpát-medencéig - mind a mai napig.

A kerecsen/turul-vita ma 

Mivel a kerecsen kulturális és természetvédelmi szempontból is a magyarság legikonikusabb madara, ezért a „turul kérdés” válaszainak pontosítása mindig napirenden van.

Mára a legelfogadottabb állítás, hogy a kerecsensólyom a legendás turulmadarunk, de hogy annak pontosan melyik alfaja lehet az, az még mindig nincs eldöntve. Bagyura János, a Magyar Madártani Egyesület munkatársa legújabb kutatásai szerint a turul a közép-ázsiai Altáj és Szajánok hegyvidékein, viszonylag szűkebb vidéken, de az ottani solymászatban is hagyományosan használt altáji kerecsensólyom.

Kerecsensólyom

Egy 2023-ban Dr. Sramkó Gábor, Dr. Laczkó Levente, Dr. Cserkész Tamás és sok más magyar és orosz kutató által fémjelzett, genetikai vizsgálatokon alapuló tanulmány szerint a kerecsensólyom két nagy csoportot alkot.

Az alapfaj a nálunk is honos nyugati, de kialakult a keleti területeken az altáji változat, alkalmazkodva a táji adottságokhoz. A képet tovább bonyolítja, hogy létezik egy tibeti változat is. Az egész elméletet kínai tudósok vitatják és inkább alfaji körbe sorolnák ezeket a változatokat. A vita nem eldöntött. 

A kerecsensólyom a mai Magyarországon

A kerecsensólymot a magyarság körében számtalan mítosz övezi, ezért is lett 2000 után 2024-ben is az év madara, hiszen természetvédelmi szempontból is nagyon fontossá vált a védelme, hiszen az élőhelyein előforduló legfontosabb zsákmányállat, az ürge populációja jelentősen lecsökkent - így a madarak költő állománya is megcsappant.

A 70-es évekre kritikus szint alá csökkent az állományuk, úgynevezett „vörös listás” faj lett, mely kiemelt védelmet igényelt. Az akkor megindult természetvédelmi intézkedések (légkábelek földkábelekre cserélése az áramütések elkerülése érdekében) és  a költőpárok fészkeinek őrzése (melyben személyesen is részt vettem), műfészkek elhelyezése és az ürgetelepítések eredményeként 13 költőpárról 200 költőpárra emelkedett az állomány - ami a teljes európai állomány 60 %-a. 

Ez komoly felelősség, hiszen faj európai fennmaradása a mi kezünkben van. Így adhattuk vissza azt a védelmet ennek a fajnak, mely ősgesztáink, erdettörténetünk ikonja, mely ezidáig hitünk szerint népünk védelmezője volt.

A kerecsen lehetne az a konszenzusos jelkép, amely össze tudja hozni a hagyomány tisztelőit és a „fenntartható fejlődés” elkötelezett híveit, ugyanis a természetvédelem mellett kardoskodóknál sokszor távol áll a hagyománytisztelet a „turulozás”, és vice versa; a természet- és környezetvédők tevékenységét a másik oldal csupán „klímahisztinek” hiszi.

Etnográfusként és hobbi-ornitológusként mindkettőben hiszek. A hagyomány megtart ÉS környezetünk megóvása fontos. Így hiszek a turulban, a kerecsensólyomban.

A legendás turulmadár

Források:

Anonymus: Gesta Hungarorum - Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. Pais Dezső fordítása 1926.

Gaál Mózes: Hún és magyar mondák 1907.

Kézai Simon: Gesta Hunnorum et Hungarorum 1282 – 1283 táján, Szabó Károly fordítása 1862.

Lengyel Dénes: Régi magyar mondák 1972.

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület – Kerecsensólyom https://mme.hu/kerecsensolyom

Ljudmila Zinevics, Prommer Mátyás, Laczkó Levente, Darja Rozskova, Alekszandr Szorokin, Igor Karjakin, Bagyura János, Cserkész Tamás, Sramkó Gábor: Filogenómiai betekintés az altaji sólymok polifiletikus természetébe a keleti kerecsensólymokon (Falco cherrug) belül, és a gerinces sólymok (Falco rusticolus) eredetébe In.: Scientific reports 2023. https://www.nature.com/articles/s41598-023-44534-4