Egy látomás hívta életre, hat remetével kezdődött, fénykorában Európa-szerte 300 kolostort működtetett. Többször betiltották, felszámolták a rendet Magyarországon, de mindig visszatértek. Az egyetlen ma is működő magyar alapítású szerzetesrend a pálosoké. Idén 775 évesek.
A pálos rend (hivatalos nevén Szent Pál Első Remete Szerzeteseinek Rendje, latinul Ordo Fratrum Sancti Pauli Primi Eremitae) az egyetlen ma is létező szerzetesrend, amelyet Magyarországon alapítottak. Alapítása a 13. század közepére nyúlik vissza, amikor Boldog Özséb esztergomi kanonok 1246 körül visszavonult a Pilis-hegységbe remetének. Ott egy látomás – viharos szélben egyesülő lángok – inspirálta arra, hogy összegyűjtse a környékbeli remetéket. Hat társával együtt megalapította a Szent Kereszt (Sancta Crux) monostort Kesztölc közelében, Klastrompusztán, és Szent Pál első remetét választották védőszentjüknek. A rend kezdetben a remeték hagyományait követte, de 1308-ban V. Kelemen pápa követétől, Gentilis bíborostól engedélyt kaptak Hippói Szent Ágoston regulájának követésére, így váltak pápai jogú szerzetesrenddé.
A pálos rend a 13. század végén és a 14. század elején a rend gyorsan terjeszkedett Magyarországon. 1290 körül már Erdélyben és a mai Horvátország területén is épültek kolostoraik. 1327-ben XXII. János pápa kért jelentést a rend fejlődéséről, ebből tudjuk, hogy ekkor közel 30 monostoruk volt az országban, egyenként 12-20 szerzetessel.
Károly Róbert 1328-ban pápai kiváltságlevelet szerzett a pálosoknak, amely adómentességet és önálló generális perjel választását biztosította. 1341-ben fehér habitust kaptak megkülönböztetésül, és a rend elkezdett nemzetközi szinten is terjedni: 1340-ben németországi, később lengyelországi (1382-ben Jasna Góra Częstochowában, a Fekete Madonna kegyhellyel) és horvátországi kolostorok csatlakoztak.
Nagy Lajos király számos monostort alapított, például Márianosztrát 1381-ben, és Velencéből elhozatta Remete Szent Pál ereklyéit, amelyeket a budaszentlőrinci főkolostorban helyeztek el. A 14. században a rend a Szentszék közvetlen védelme alá került, és világiak gyóntatására is engedélyt kaptak.
A 15. század a rend virágkorát jelentette. Mátyás király adómentességet adott kolostoraiknak, és több kolostort – például Zsámbékot és Nagyvázsonyt – átadott a rend kezelésébe. 1470 körül már 58 monostort tartottak fent volt Magyarországon és 17 rövid életű remeteség is működött. A rend terjeszkedett Európában: Ausztriában, Olaszországban (Rómában 1404-től), Portugáliában, Franciaországban és még Palesztinában is. Nyolc provinciával rendelkeztek, körülbelül 300 kolostorral, ahol átlagosan 12-20 pálos élt.
A rend élete az imára, elmélkedésre és munkára épült; saját misszáléjuk és breviáriumuk szerint tartották szertartásaikat. Kulturális szerepük is meghatározó volt: Báthory László 1456-ban elkészítette az első magyar nyelvű Bibliát, Gyöngyösi Gergely pedig a 16. század elején megírta a rend történetét.
A 16. században a török hódoltság súlyos csapást mért a rendre. A mohácsi vész után 11 monostort fosztottak ki, 25 szerzetest öltek meg, a budaszentlőrinci főkolostort lerombolták. Az ereklyéket és kincseket menekítették - több-kevesebb sikerrel. A pálosok részt vettek a harcokban is. Például a visegrádi fellegvár védelmében 1526-ban a helyi lakosokkal összefogva verték vissza a török portyázókat, ezzel védve a Szent Koronát is, amelyet Visegrád őrzött.
A reformáció és a hódoltság miatt sok kolostor elnéptelenedett, a rend központja átkerült Észak-Magyarországra és Horvátországba (Lepoglava). A 17. században lassú újjáépítés kezdődött: visszatértek Sopronbánfalvára, Sátoraljaújhelyre, és új monostorokat alapítottak Pápán (1638) és Nagyszombatban (1652). A lelkipásztori munkát erősítették, gimnáziumokat működtettek. A pálosok költőket is adtak a magyar irodalomnak, mint például Ányos Pál vagy Virág Benedek.
A 18. században a felvilágosodás és II. József reformjai elhozták a Pálos rend feloszlatását is. 1786-ban a császár rendelete megszüntette a "haszontalan" rendeket Magyarországon - pedig ekkor 40 kolostor és 313 szerzetes működött és könyvtáraikban több, mint 10 000 kötetet őriztek.
A rend Lengyelországban élt túl, de ott is korlátozásokat szenvedett: 1819-ben Porosz-Lengyelországban, 1864-ben Orosz-Lengyelországban oszlatták fel őket, csak Częstochowa és Krakkó kolostora maradt a kezelésükben. A rend Magyarországon 150 évig nem éledt újjá hivatalosan.
A 19-20. század hozta a rend újjáéledését. 1864-ben Scitovszky János érsek kísérelte meg a pálosok hazatelepítését, de az igazi áttörést 1934-ben Serédi Jusztinián prímás támogatása hozta: a pálosok ekkor tértek vissza a szülőhazába.
De nem sokáig működhettek zavartalanul. A kommunista rendszer 1950-ben ismét feloszlatta őket - akkor mindössze 38 pálos élt Magyarországon. Titokban folytatták a toborzást, és a rendszerváltás után, 1989-től újraindult a munka négy kolostorban: Budapesten (a Gellért-hegyi Sziklatemplomban), Pécsett, Márianosztrán és Petőfiszállás-Pálosszentkúton. 2014 óta Hargitafürdőn (Románia) is jelen vannak. Ma a rend központja Częstochowában van, a magyar tartomány Pécsen székel. A pálosok hangsúlyozzák a vendégszeretetet, az imát és a szolgálatot, miközben megőrzik remete hagyományaikat.
cover: Szent Gellért rakpart 1., a Pálos kolostor harangtornya, 1938. Fortepan/Fortepan
