Szent Gellért, a paptanárok patrónusa Imre herceg nevelője volt. Vértanúságának színhelye, a Gellért-hegy viszont a magyar boszorkányperek egyik főszereplőjévé is vált...
Gellért 980 körül született Velencében. Gyermekként súlyosan megbetegedett, ezért szülei a bencéseknek ajánlották: így került a Bologna melletti San Giorgio-apátságba, ahol később maga is apát lett.
Élete a Szentföld felé vezető úton fordult Magyarország irányába. Zarándokútja során hajótörést szenvedett a dalmát partoknál - így vetődött magyar földre. István király felfigyelt rá, és felkérte, hogy legyen fia, Imre herceg nevelője. Később Bakonybélben remetének állt, majd ismét hívta a király - és ő lett Csanád első püspöke az újonnan szervezett egyházmegye élén.
„A magyarok szimfóniája” – a népköltészet első hírmondója
Gellért legendájának egyik jelenetét a magyar irodalomtörténet a magyar népköltészet első írásos nyomaként tartja számon. A Nagyobb legenda szerint a püspök egy tanyán szállt meg, és déltájban meghallotta, ahogy egy szolgálólány kézimalmot hajtva énekel. Gellért kiszólt: ez a magyarok szimfóniája – és megjutalmazta a lányt.
A jelenet később a magyar költészetben is felbukkant: Faludy György így írt róla: „ajkad, melyről az esti fák alól először szólt az ének magyarul.” A kép azóta is a magyar nyelvű dal és költészet jelképes születési pillanataként él tovább.
Vértanúság a Kelenhegyen
1046-ban, a Vata vezette pogánylázadás idején Gellért Buda felé tartott, hogy köszöntse a kijevi száműzetésükből hazatérő András és Levente hercegeket (Vazul fiait). A magyar előkelők a csanádi gyűlésen döntöttek az ő visszahívásukról - szerették volna, ha hívták vissza őket, hogy Orseolo Péter hatalmát megtörjék. A megosztott országban kirobbant a Vata-féle pogánylázadás is; a felkelők templomokat romboltak és papokat öltek meg, hogy visszaállítsák a korábbi pogány vallást és államrendet. Gellért ilyen körülmények közt tartott a pesti révhez, hogy ott találkozzon a hercegekkel. A legenda szerint már az úton, Diósdon, misézés közben megsejtette közelgő halálát.
És nem tévedett.
A pesti révnél a felkelők kőzáporral fogadták a püspöki menetet majd Gellértet kordéra kötözve (egyes elbeszélések szerint szegekkel kivert hordóba zárva) a Kelen-hegyről – a mai Gellért-hegyről – taszították a mélybe.
Testét először Pesten, a Boldogasszony-templomban temették el (a mai Belvárosi Főplébánia-templom), később átvitték Csanádra. 1083-ban avatták szentté, Istvánnal és Imrével együtt – a magyar egyház ekkor emelte a szentek sorába első uralkodóját és annak legszűkebb körét. A liturgikus ünnepnapot szeptember 24-én tartják, bár egyes történészek a halál pontos dátumát augusztus 29-re teszik. A csanádi sír és a székesegyház a török hódoltság idején elpusztult; Gellért ereklyéinek egy része ma Muránóban található.
A Gellért-hegy és a boszorkányok
A középkorban a Gellért-hegy szent hely volt, mint a vértanú halálának színtere. A 17. századtól kezdve azonban a magyarországi boszorkányperekben ugyanez a hegy vált az ország első számú boszorkányszombat-helyszínévé. Debrecenben, Pakson és a Dél-Alföld más településein a vádlottak sora vallotta magáról, hogy „Szent Gellért hegyére jár” – olykor olyan vidékeken is, ahonnan a budai magaslatot soha nem is látták.
A boszorkányperek jegyzőkönyveiben viszonylag jellegzetes vallomás-sablon ismétlődik. A leggyakoribb formula, hogy a vádlott „Szent Gellért hegyére járó” boszorkányos személy – ez önmagában egyfajta minősítő jelző volt, amely nem feltétlenül jelentette, hogy a vádlott valaha is látta a budai hegyet. 1700-ban például egy bizonyos Kis Istvánnét azzal vádolták, hogy „bűvös-bájos, ódó-kötő, varázsló, Szent Gellért hegyére járó, ördögökkel cimboráló” személy. A kínvallatás alatt tett beismerések tipikusan tartalmazták, hogy piszkavasra, seprűre vagy más eszközre ülve repültek fel a hegyre, ott az ördöggel (gyakran bakkecske alakban) éjszakai boszorkányszombatot, vad táncot tartottak, ami a néphit szerint orgiába torkollott. A Tabán – a hegy lábánál elterülő, szegényes, prostitúciójáról is ismert városrész – közelsége minden bizonnyal erősítette ezt a képzetet.
Ami a valódi, pogány kori funkciót illeti: a hegyet már a kelta eraviszkuszok is lakták, sáncolt településük (oppidum) állt a mai Citadella helyén, a rómaiak előtt. A hegy lábánál fakadó gyógyvizek – amelyekre ma a Gellért, Rudas és Rác fürdő épül – feltehetően már az őskortól kultikus, gyógyító jelentőséggel bírtak.
Dömötör Sándor néprajzkutató szerint egy pogány eredetű, régi összejövetel emléke olvadt bele a nyugatról érkező, újabb keletű boszorkányhitbe: a vértanú hegyéből így lett a néphitben a gonosz mulatságának színtere .Dömötör elmélete szerint a hegyhez valamikor egy tényleges, pogány eredetű összejövetel, ünnepség emléke tapadt – amely aztán a kereszténység terjedésével elhalt, s emléke a 17. századtól beleolvadt a nyugat-európai eredetű boszorkányhitbe. Vagyis a hegy valószínűleg tényleg szent hely volt már a kereszténység előtt is – csak nem az ördögé, hanem valamilyen természeti-gyógyító, esetleg ősi közösségi kultuszé.
Paptanárok patrónusa
Gellért, Imre herceg egykori nevelője és a csanádi káptalani iskola alapítója, ma a katolikus iskolák és a pedagógusok patrónusa. Szeptember 24-én sok iskola és egyházmegye ma is a tanárokat köszönti az ő ünnepén – a Szeged-Csanádi egyházmegye pedig egyenesen védőszentjeként tiszteli.
források: Dömötör Sándor: Szent Gellért hegye és a boszorkányok, Szegfű László: Vata népe, Szent Gellért püspök nagylegendája képek: wiki commons, unsplash
