Az őszt a régiek számára szeptember 1-je, Egyed napja hozta. A nap erősen kötődött a mezőgazdasági munkákhoz, időjárás-jósláshoz, állattartáshoz és a szőlő védelméhez. Aki korán kelt, találkozhatott virradatkor földjét körbejáró meztelen szőlősgazdákkal - és persze ekkor van a túrós csusza neve napja is .Cikkükből kiderül, miért is.
Szent Egyed (Aegidius, St Giles), a 7–8. század fordulóján élt görög származású bencés remete és apát Provence-ban. Legendája szerint remeteként élt egy barlangban és Isten egy szarvastehenet küldött neki, hogy tejével táplálkozzon. Mikor Wamba vizigót király egy vadászaton rálőtt a szarvasra, Egyed a testével fogta föl a nyílvesszőt. A király ezután Egyednek ajándékozta a remeteség területét, ahol kolostort alapított. Egyed a tizennégy segítőszent egyike volt, a koldusok, nyomorékok, leprások, pásztorok védőszentje. Csodáit a Liber Miraculorum ( Csodák könyve) őrzi, hozzá imádkoztak a reménytelen helyzetbe kerülők, köztük a halálra ítéltek is.
A Csodák könyve őriz egy rövid imát is:
„Egyed, Isten szolgája, te mindig megszabadítod a foglyokat, a gyengék ereje vagy, kikötő a tengeren hajózóknak, menedéke és védelmezője minden szenvedőnek, jöjj segítségünkre”.
Szent Egyed valószínűleg 710–725 körül halt meg Provence-ban (Saint-Gilles-du-Gard), a legenda szerint szeptember 1-jén. Ez lett a dies natalisa (mennyei születésnapja). A legkorábbi életrajz a 10. századból származik, a monostorát pedig kb. 910 körül szentelték fel a nevére. Ettől kezdve a kultusz gyorsan terjedt Európa-szerte.
A paraszti életben Szent Egyed hozta az őszt. Termésbiztonságot garantáló rítusok, jóslatok és regulák kötődnek a naphoz.
Időjárás- és termésjóslások
A legelterjedtebb Egyed napi megfigyelés az esőhöz kapcsolódott. Ha Egyed napján esett, esős őszt vártak; ha tiszta volt az idő, szárazat, meleget. Több vidéken (Vásárosmiske, Oroszi, Kallósd) járta a mondás: "Ha esik, négy ökörhöz még négyet végy, ha száraz az idő, a négyből kettőt eladhatsz”. Máshol úgy tartották, amilyen az Egyed-napi időjárás, olyan lesz az egész szeptember, esetleg a következő negyven nap. Egyes helyeken a dörgés bőséges jövő évi termést, a szép idő pedig jó bort ígért.
Sokfelé ezen a napon kezdték a búza vagy a rozs vetését. Turán és Hangony palóc népénél úgy hitték, az Egyed napján elvetett búza bő termést hoz. Németprónai (ma Slovenské Pravno) német hagyomány szerint az e napon vetett rozs szépen terem. A gyakorlat mögött a mezőgazdasági naptár logikája állt: a korai őszi vetés még a tél beállta előtt megfelelő fejlettséget adott a növénynek.
Ugyancsak ekkor fogták hízóra a disznót azok a gazdák, akik karácsony táján akarták levágni. A szegedi, hódmezővásárhelyi, gyöngyöspataki és kunszigeti hagyománytisztelő háztartásokban ez kifejezetten Egyed/Ögyed napjához kötődött. Egyes erdélyi református szórványokban ezen a napon álltak szolgálatba a főpásztorok, és ettől kezdve hat hétig nem vettek tisztát magukra és minden pénteket megböjtöltek.
A szőlő, a csupasz gazdák és a túrós csusza
A szüret közeledtével a szőlő védelme is előtérbe került. E naptól fogva nem volt szabad szekérrel járni a szőlőskertben, sem abroncsos edényt hordani. A legkülönösebb gonoszelhárító rítus is Egyed napjához kötődik: virradat előtt a gazda meztelenül járta körül a szőlőjét, és a négy sarkán összekötötte a gallyakat. Ezzel „elzárta” a birtokot a gonosz és a tolvajok elől. A szokást Bálint Sándor is rögzítette.
És ahogy ígértük: a csusza. Vicces találóskérdésben kerül elő Egyed - vagyis az, hogy egyed. Nem tulajdonnévként, hanem felszólító módú tárgyas ragozású igeként.
„Mikor van a túrós csusza nevenapja?
– Egyed napján.”
képek: wiki commons, Zachary Brown on Unsplash, Lucia Macedo on Unsplash, JOGphotos on Unsplash, Jodie Morgan on Unsplash
